Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A FIDESZ UTÁN

2010.02.15

A Fidesz után

Hiába minden igyekezet, kudarcra vannak ítélve. A jobboldali párt egy jövőorientált, kiútkereső politikai formációból mára egy agresszív retrográd klikk maradt. Szinte minden hibáját egyesíti azon politikai formációknak, amelyek a 20. században dominanciával bírtak hazánkban.
            Orbán Viktor egyszerre Tisza István, Bethlen István, Horthy Miklós, Rákosi Mátyás és Kádár János. Bethlenhez hasonlóan taktikázik és golyózza ki ellenfeleit. Miként Tisza István, Orbán is szenvedélyes és megalkuvást nem ismerő rugalmatlan figura, politikai ideáljához Horthy Miklós áll a legközelebb, de szektás hitre való hajlandósága Rákosiéra emlékeztet és Kádár Jánoshoz hasonlóan igyekszik korrumpálni a társadalom nagyobbik részét. A FIDESZ negatív lenyomata a XX. századnak, ezért szükségszerű, hogy bukásra van ítélve. Akinek nincs jövőképe, annak jövője sem lehet hosszútávon erő, diktatúra, a totális berendezkedés keretei nélkül. A XXI. század Európája ezt nem tűri el. Mi marad Orbánnak? A manipuláció, a fortélyos félelem rendszerének kiépítés. Elsőhöz a kezében lévő sajtó és média lesz a bázis, a másodikhoz a jelenleg is befolyásolt igazságszolgáltatási rendszer adhat alapot.
            Ma nem az az elsőrendű feladat, hogy megakadályozzuk Orbánt a hatalom felé való menetelésében. Ezt a háborút ő már évekkel ezelőtt megnyerte. Ma jövőképet kell alkotni, ideákat a holnap Magyarországáról. Orbán konzerválni fogja a társadalmat, annak minden hibájával együtt. Hosszútávon azonban nem nyújt megoldást a jelenlegi középosztályi rétegek dominanciája, amire a FIDESZ hatalmát építi. A rendszerváltással megrekedt polgárosodási folyamat folytatása az elsőrendű cél. Az MSZP ebből a szempontból elitista volt ezidáig. Politikusai hittel álltak ki egy elitista modell mellett. A tömegesen lecsúszó középosztályt ez joggal frusztrálta. Ehhez képest a FIDESZ populizmusa igenis csábító. A proletár léttől megriadó polgár örömmel kapaszkodik a jellegét tekintve neohorthysta modellbe, azaz egy új dzsentri társadalom ígéretébe. Abban az országban, ahol az államnak az elmúlt másfél száz évben olyan kizárólagos szerepe volt a társadalmi életben, nem kell meglepődni ezen. Hazánkban minden jozefinista kísérlet elbukott a tudatilag középosztálybeli, de lényegileg kispolgári társadalmi csoportok ellenállása miatt. II. József, Széchenyi vagy Gyurcsány? Egyiket sem tudta elfogadni a társadalom. A helyzet pikantériája az, hogy a legszélesebb körű társdalmi átalakulás egy írógépszerelő nevéhez fűzhető, aki a legklasszikusabban mutatta meg, hogy milyen is az, ha egy éjjeliőr vezeti a társadalmat.
            A jövő kihívása tehát nem Orbán eltávolítása. Spontán társadalmi folyamatok fogják bukását eredményezni. A jövő kihívása az, hogy élhető polgárosodási alternatívát kínáljunk. A félfeudális viszonyokon túl kell mutatni. Magyarországon még a XIX. század polgári átalakulása se ment végbe. A modern liberális formációink tragikomikuma éppen az, hogy egy XXI. századi liberalizmust képviselnek ott, ahol Ady és elvbarátai mindmáig utópisztikusnak számítanak. A magyar ugar ma méginkább ugar. Ma Ady felfedezetlen valakiként tengődne valamely nagyvárosban és legnagyobb gondja lakáshitelének törlesztése lenne. Ma még nyomokban sem található meg az a haladáspárti mecenatúra, amely a kiegyezést követően oly szívós hittel állt a polgári radikálisok kulturális és politikai formációi mögé.
            A traumákkal terhelt XX. század ma is feldolgozatlan. Ha előre nem megy, akkor megyünk hátra. Ez a megszokott magyar recept. Mindeközben egyre nyilvánvalóbb módon Európa beteg embere Magyarország, amely képtelen reálisan szemlélni helyzetét. A szánalmas önámítás, a felsőbbrendűség tudata nem más,  mint a tudat alatt nagyon is meglévő realis tudás elfolytása. Sorozatos kudarcainkról beszélni kell. Szemlesütve, de nem önostorozva. Hősök és balekok voltunk egyszerre. Rászedhető, elnyomható, korrumpálható társadalom. A totális elnyomást nem tűrtük, de fortélyos elnyomással bajunk már nem volt. A demokratikus rend legcsúnyább jelensége éppen az, hogy minden jóléti garancia nélkül várja a többség, hogy egy új zsarnok álljon a társadalom élére. Ma Orbán Viktor vállalja ezt a feladatot. Négy éve Gyurcsány volt a megváltó. Az ő történelmi bűne éppen az, hogy az emberek kedvét elvette a progresszív társadalmi rendért való küzdelemtől. Túl sokan csalódtak és éppen az ő csalódásuk eredményezi azt, hogy az inga ma ennyire átlendül a másik irányba.
            Magyarország nem a fejlett világ centruma. Polgárosodás nem képzelhető el széles tömegbázis nélkül. Azon tömeg nélkül, amelyik nem mást akar, mint jobban, egzisztenciális megbecsültségben élni. Amely politikai erő ezt zászlajára tűzi, azt támogatják tömegesen a zsarnoki rendszerek ellenére is. Ez volt Castro receptje és ma ez Chavezé is.

Kalmár Szilárd

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.