Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kutya és az eb

2009.05.02

A kutya és az eb, valamint Jupiter és a kisökör

A neoliberalizmus és Bajnai programja

 

Azt akarják elhitetni, hogy a parlamenti főerők homlokegyenest különböző gazdaságpolitikát képviselnek. Ugyan kérem!

Hát nem együtt dolgozták ki a Reformszövetség neoliberális megszorító reformprogramját? Az emeszpés szociálliberális Békesi László, egykori pénzügyminiszter vezette a gazdaságpolitikai munkacsoportot, a reálgazdasági munkacsoportot pedig a fideszes kormány egykor volt gazdasági minisztere, Chikán Attila! A Reformszövetségben pedig mind a 9, különböző árnyalatú „munkaadói” szövetség részt vett, tehát a tőkésosztály egésze képviselve volt. Itt kérem nincsenek valós különérdekek, itt a vállalkozó osztály egészének érdeke formálta a gondolatokat!  Még mutatóban sem volt a „csapatban” munkavállalói érdekvédő szervezet, szakszervezet!

A Fidesz persze politikai-hatalmi megfontolásokból úgy tesz, mintha egészen más politikát követne. Mintha nem a neoliberális megszorítások híve lenne. Egymillió munkahely megteremtését vetíti elénk. Nagyon szép, nagyon kívánatos. De miből? – hogy a régi szlenggel éljek. Hiszen a Fidesz is adócsökkentést hirdet! Nyíltan bejelentették, hogy a GDP költségvetési újraelosztását 42%-ra szűkítenék – elsősorban az adócsökkentések révén. Ebben az esetben az immár jobboldali kormány mozgástere is a nullával lenne egyenlő, a gazdaság, a munkahelyteremtés ösztönzésére nem lenne egy fillérje sem. Hogy több pénz marad a tőkéseknél, majd ők beruháznak? Ezt a szöveget a politikai paletta túloldaláról is hangoztatják. A valóság azonban az, hogy ezt a leegyszerűsítő és mechanikus nézetet már az egyik IMF tanulmány is cáfolta. Még békeidőben sem biztos, hogy a pótlólagos tőkejövedelemből munkahelyteremtő beruházás lesz – éppen az elmúlt évtizedekben vált szinte beláthatatlan méretűvé a tőke spekulációs befektetése! Miért ruháznának be a vállalkozók, miért teremtenének munkahelyeket a válság idején?

Akárhogy is tagadják demagóg módon a jobboldalon, a mai parlamenti pártok alapjában véve csak a neoliberális megszorító politikában, csak a jövedelmeknek a tőke javára történő átcsoportosításában, a piac rendteremtő erejének illúziójában tudnak gondolkodni. A jelenlegi politikai főerők tehát neoliberálisan egyívásúak: egyik kutya, másik eb! S persze a kiskutyák is ugyanígy csaholnak. A nyíltan neoliberális SZDSZ-nek már két évtizede ez a főprofilja, az MDF pedig hatalmas piruett után most az ultraliberális Bokros Lajosba kapaszkodik! Tombol az őszintétlenség. Az igazság ugyanis az, hogy a dolgozó, a nyugdíjas és a periferizált, szociális gettóban vergődő tömegek terheinek növelése árán a tőkésosztály terheinek csökkentése elsősorban a vállalkozók válságban elszenvedett veszteségeinek pótlását szolgálja! A profit(ráta) fenntartását!

A Reformszövetség programjától pedig egyenes út vezetett a Bajnai programig. A Reformszövetség adó- és járulékrendszerrel foglalkozó munkacsoportját pl. (a válság miatt leszerepelt nagy nemzetközi üzleti tanácsadó, könyvvizsgáló és minősítő cégek egyike) a Deloitte most leköszönt magyarországi elnök-vezérigazgatója, Oszkó Péter vezette, aki ma már az új Bajnai kormány pénzügyminisztere, és megvalósíthatja reformszövetséges adókoncepcióját. A Reformszövetség hangadói most elégedetten nyilatkoznak a Bajnai féle megszorításokról, mivel az már több százmilliárd forinttal erősebben fogja vissza a kiadásokat, mit az eredeti reformprogram. (Gyurcsány lemondásának lényege éppen az volt, hogy lehetővé tette a még határozottabb restrikciót.)

S miért baj a restrikció? Miért lenne baj, hogy a költségvetési kiadások visszafogásával a maastrichti kritériumok közül teljesülni fog a GDP arányában mért 3%-os hiánylimit?

A magyarországi politikai erők nem akarják észrevenni, hogy tektonikus változások zajlanak a világgazdasági válság nyomán a fejlett országok gazdaságpolitikájában, gazdaságfilozófiájában. Mintha az elmúlt hónapokban nem járatódtak volna le széles körben az elmúlt évtizedek uralkodó közgazdaság-elméleti doktrínái. Mintha a válságos helyzetben a legfejlettebb kapitalista centrumokban nem tértek volna vissza jelentős mértékben az állami szerepvállalásos, un. keynesi gazdaságpolitikához. A fejlett kapitalizmus országaiban előre menekülnek: gazdasági csomagokkal, fogyasztásösztönzéssel, munkahelyteremtéssel és az állam gazdasági és ellenőrző szerepének erősítésével, esetenként államosítással. Ma a válság kezelésében éppen az állam nagyobb szerepe és nagyobb  jövedelme jelenti a reformot! Tehát – ilyen értelemben – a magyar kormány reformellenes politikát folytat: nem vonja le az elmúlt évtizedek és a jelenlegi válság intő tapasztalatait, a régi lejárt receptet akarják újra használni. Mára már mindenki „elfelejtette”?: 3-4 hónappal ezelőtt még az EU figyelmeztette Magyarországot, hogy a válság körülményei között nem szabad az átlagos adószintet csökkenteni!

Az elhallgatásokért és a hamis sugallatokért azonban a nemzetközi szervezetek és a fejlett országok elitjei is felelősek. Míg magukat állami módszerekkel mentik (akár 13 %-os államháztartási hiány mellett, mint az USA, vagy Nagy-Britannia), a periférikus, tőlük függőségben lévő országokban – pl. az IMF az adósságnövelő újabb áthidaló hitelekért cserébe –, továbbra is megszorító politikát követelnek meg. Ma már az Európai Unió sem ismétli az előbb említett figyelmeztetését. Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek!

A centrumországok gazdaságfilozófiai fordulatának van egy másik ösztönzője is: a társadalmi béke biztosítása. A Bajnai féle reformcsomag, a szociális megszorítások egyik legdurvább vonatkozása éppen az, hogy nem számol a jelenleg igen feszült belpolitikai helyzettel sem. Kormányzati szinten szemellenzőt vettek fel. Hát nem látják, hogy a társadalom jövedelmeinek elosztásában már nem szabad feszíteni a pattanásig feszült húrt? Nem akarnak szembenézni azzal a történelmi tapasztalattal sem, hogy az egzisztenciájában megingott munkanélküli, marginalizált és ma már alultáplált százezrek könnyen a jobboldali demagógia foglyaivá válnak. Hát nem látják, hogy a rasszista bűnbakkeresés, a cigányozás, a szegények kriminalizálása, a fasiszta szervezetek erősödése már a most is súlyos társadalmi rendszerválság jele? A vállalkozók közül pedig egyesek a rasszista, jobboldali szélsőséges csoportokat finanszírozzák, hiszen azok elterelik a figyelmet a társadalmi feszültségek társadalmi okairól. A politikai erők nem akarják látni, hogy a szociális megszorítások akár súlyos társadalmi robbanáshoz vezethetnek. Nagy a felelőssége az ilyen helyzetben a politikusoknak, a kormánynak. Sajnos nincs jele annak, hogy ezzel tisztában lennének.

Vegyük szemügyre a legszélesebb tömegeket érintő jövedelemszűkítő intézkedéseket! A Bajnai programban a családi pótlék, a GYES és a GYED megszorításai összesen évi 85 milliárd forint megtakarítást hoznak a költségvetésnek, miközben százezrek válnak vesztessé, köztük Magyarország legszegényebbjei, a már ma is alultáplált, sőt esetenként éhező családok, gyermekek. Skandalum, lelkük rajta! Az idősektől (egységesen!) megvont 13. havi nyugdíj, a közalkalmazottaktól elvont 13. havi fizetés együtt durván évi 350 milliárdot jelent. Mindez eltörpül azokhoz az indokolatlan, és a tőke javára egyoldalúan juttatott támogatásokhoz képest, amelyeknek visszavonásáról a válsághelyzet és a költségvetési hiány ellenére szó sincs. Ha például a legnagyobb, többnyire külföldi társaságok adókönnyítéseit visszavonnák, az előbb jelzett összegek többszöröse folyna be a költségvetésbe. A felmentések és mérséklések folytán ugyanis átlagosan kevesebb, mint 10%-os társasági, azaz profitadót fizetnek az itt működő transznacionális társaságok.

Lehet a neoliberális, egyoldalúan tőkeérdekű kormányzati gazdasági és szociális megszorító programnak alternatívája! Az ATTAC Magyarország Egyesület Tudományos Tanácsa „90 fokos fordulat” címmel kidolgozta egy új, nem neoliberális gazdaságpolitika főbb irányait. Ez egy többszektorú (állami, szövetkezeti, hazai és külföldi magán-) gazdasági és társadalmi modell, amelyben a termelés célja mindinkább a társadalom szükségleteinek kielégítése és nem a profit minden áron való növelése. Politikai akarat esetén a nemzetközi feltételek szabta szűk mezsgyén belül is lehetséges a válság által okozott kár mérséklése: állami ösztönzéssel és számonkéréssel, hosszabb távú fejlesztési célokkal (gazdasági programozással), régi-új növekedési pólusok beindításával (mezőgazdaság és élelmiszer-feldolgozás, vízgazdálkodás, turizmus, térségi infrastruktúra, stb.), azaz az értéktermeléssel és főleg a költségvetési kiadásokat csökkentő, bevételeit növelő munkahelyek létesítésével. Ebben a modellben az egyoldalú restrikció ellenében az előremenekülés, a költségvetési kiadások csökkentésének elsődlegessége ellenében középtávon a munkahelyek megőrzése, a jövedelemteremtés, a költségvetési bevétel növelése, a gazdaság fékezése ellenében az előre menekülés kerül előtérbe. Ezt nevezik anticiklikus és szociálisan szenzitív (érzékeny) gazdaságpolitikának.

Ne hátra, előre meneküljünk!

 

Farkas Péter

Az ATTAC Tudományos Tanácsának tagja

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.