Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A liberális dilemma

2009.07.19

„Ki bírja rá a sokakat, hogy hallgassanak a józan kevesekre? Ijesztő paradoxona ez a demokráciának”

 

Babits Mihály

 

A liberális dilemma

 

Sokan eltemették már a magyar liberalizmust, de az mindig feléledt hamvaiból. Véleményem szerint a liberálisok tisztítótüzéből egy új, szokatlan kérdéseket megfogalmazó, modern igényekkel fellépő csoportosulás fog kialakulni, melynek csírái már érezhetők az LMP+HP környékén. A liberális gondolat, miként a baloldaliság és a konzervatív eszme nem kötődhet hosszabb ideig egyetlen pártszervezethez sem, annak ellenére sem, ha egyesek kijelentik, hogy egy a tábor, egy a zászló.

            Éppen ezért Én nem a liberalizmust féltem, hanem a liberális attitűd alapvető dilemmáját szeretném körbejárni, mely véleményem szerint nem haszontalan. Évekkel ezelőtt Fejtő Ferenc így határozta meg a liberális polgári demokrata alapdilemmáját: „Bízni a népforradalmak igazságtevő erejében és szükségességében, az alulról jövő, a szenvedélyekből születő haladásban, vagy csak a felülről a műveltségtől, az elit szakértelméről, a kormányon lévők képességeitől remélni a nagy igazságtalanságok orvoslását s a technika minden fontos szabadságjogot épségben hagyó megszervezését?” – A liberális dilemma máig aktuális és megoldása égetőbb, mint valaha.

            Sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy a liberálisok a politikai jobboldal vagy egy légüres „közép” képviselői, holott ez nem igaz. Az angolszász tory értelmében talán ezt jogosan mondhatnánk, de a Köztes-Európában jelenlévő, közelebbről újabb magyar liberalizmus nem a hagyományos fejlődés terméke. Genezisét tekintve sem az, mert jórészt baloldali emberekből, a dogmatikus poszt-sztálini ideológiát elvető és kiábrándult értelmiségiekből állt össze.

            Míg nyugaton ’68 válságára a baloldal átadta a helyét a konzervatív diskurzusnak, addig Keleten a szocialista eszmével szakító baloldal volt a ’80-as évek Rendszerváltásainak levezénylője.

            A liberális értékrend gazdaságpolitikáját tekintve természetesen jobboldali, de emberképét és társadalmi eszmerendszerét tekintve másként baloldaliak, mint a szocialisták: számukra a szabadság, az egyén sarkított individualizmusát, gazdasági nyelven fogalmazva a piac zavartalan működését jelenti. Az egyenlőség számukra elsősorban az eszmék egyenlősége, mellyel könnyedén relativizálható a kommunizmus a nácizmussal, elvágva a rendszerkritika esélyét. A testvériség pedig olyan torzult tolerancia, amelyben a kényes kérdések (pl. cigánykérdés) tabuként kezelendők. Ebből is látható, hogy eszmék, gondolatok és kérdések „toleranciája” csak addig terjed, amíg nem vitatja a liberális rendszer alapelemeit, melyet egyszerűbben az individualizmus, a piac és polgári társadalom szentháromsága jelképez.

            Mivel céljukat elérték, a Rendszerváltás lényegi elemei, a piacgazdaság és az elitcsere az ezredfordulóra teljesen végbement, ez a politikai gyakorlat felélte alkotó energiáit.

            Ennek a politikának és nézetrendszernek az alapja az a liberális társadalomfilozófia, mely lemond a nyílt társadalomkritikáról, tehát a negatív filozófiáról, mert az alapjaiban kérdőjelezné meg a kapitalista rendszert. Ez pedig elfojtja a múlttal való szembenézés lehetőségét is. Elég csak Marcuse soraira gondolnunk: „A társadalom önnön múltjának elfojtása ez – és a jövőjéé is, amennyiben ez a jövő a jelen minőségi megváltoztatására, tagadására hív föl. Az a beszéd-univerzum, ahol a szabadság kategóriái összecserélhetők, sőt azonosak lettek tulajdon ellentétükkel, nem pusztán orwelli vagy aesopusi nyelvet használ, hanem elfojtja, elfelejti a történelmi valóságot – a fasizmus borzalmát, a szocializmus eszméjét, a demokrácia előfeltételeit, a szabadság tartalmát.”

            A modern liberalizmus társadalmi programja ott bukott meg, hogy egy a feudális viszonyaiból éppen kiszabaduló társadalomra fejlett nyugati sémákat alkalmazott, sőt ráerőltetett. Gyönyörű példa erre: füstös romkocsmákban olyan jól el tudunk diskurálni az állatvédelemről, miközben alig pár buszmegállóval arrébb az embervédelem, a munkához és az emberi méltósághoz való alapvető jogok sem adottak, ahol napi 10-12 órát kell minimálbéren kigürcölni. A legszörnyűbb az egészben, hogy ebben a társadalomban, a kapitalista rendszerben a „manager” és „boss” is szenved a lélekőrlő mechanizmusoktól (képi megjelenítés szempontjából érdemes lenne ebből a szempontból vizsgálni a Harcosok klubja c. filmet).

            A fentiekből egyenesen következik, hogy a cigánykérdés és a szélsőjobb megerősödése szervesen összefügg egymással. Az elmúlt években az elkeseredett, kétségbeesett tömegek a „nemzeti okkultizmus” és a populista demagógia bűvkörébe estek, de csak azért, mert nem volt senki, aki modern értékelvű politika mentén a leszakadó társadalmi csoportokat képviselte volna.

            Természetesen nem lehet mindent a liberálisokra fogni. Egy normális szocialista pártban szellemi műhelyek, vagy párthoz közel álló, de egymással is vitatkozó „holdudvarok” és kutatóintézetek kitermelik a maguk értelmiségét, pártellenzékét és az alternatívát nyújtó választási programot.

            A szocialista hagyományok ápolása ugyanúgy mélyponton van, mint a baloldal (a liberálisokat is beleértve). Mi sem mutatja jobban ezt tény, mit a Munkásmozgalmi Panteon és Fejtő Ferenc sírjának állapota: egyaránt „dudva és muhar”. A hagyomány megtagadása ott kezdődött el, hogy ma nincs ember, aki a szocialista szót pozitív értelemben használná. Még a „hivatalos szocdem” lapban, a Népszavában is a semmitmondó baloldali terminust használják. A szocialista, mint öndefiníció Kádárral együtt sírba szállt.

            Sokszor hangzik el a stigmatikus vád, hogy az elmúlt 20 évből 12 évben a baloldal volt hatalmon, ezért a kialakult helyzetért a baloldal, pontosabban az MSZP a felelős. Ha ez így van, akkor felteszem a kérdést: az említett 12 évben a liberális partner merre csámborgott? A fentebbiekben már utaltam rá, de itt nyíltam kimondom, hogy az elmúlt évek gazdaság- és társadalompolitikai hibájáért a liberális oldal inkább felelős, hiszen a reformok kulcspozícióit ők vitték.

            A liberálisok bukása, bár nem kétlem, hogy a „szamizdat megigazult hősei” „nem így képzelték el a rendet” alapvetően a rájuk jellemző elitista attitűdből és idegenségből fakadt. Máig nyomasztja őket az a gondolat, hogy az általuk megvetett és mélyen lenézett „Kádár népével” tudták csak keresztülvinni gazdaságpolitikai elképzeléseiket. Ráadásul egy olyan párt egyre fogyatkozó szövetségeseként, amelynek szellemi grémiumát ők adták.

            A sokat emlegetett kommunikációs impotencia ennek a mellékterméke. Időnként talán megérezték, hogy a puszta racionális belátás és a tömegektől való elzárkózás nem vezet eredményre, de attól, hogy a káromkodások megszaporodtak az ÉS vezércikkeiben vagy attól, hogy egy-egy fórumon a baloldali képviselő „lazán”, nyakkendő nélkül és bőrkabátban jelent meg, a probléma még megmaradt. Ez a politikai elit végérvényesen elszakadt a kisember világától. A makrogazdaság statisztikák semmitmondóak, ha az ember csak azt érzi, hogy ebben a hónapban sem lesz pénze 20-a után.

            Sokan azzal érvelnek, hogy a politikából való kiábrándulás okozta a baloldal és benne a liberálisok meggyengülését, mert a radikálisokkal szembeni mérsékelt alternatíva hiányában az ember elfordult a közélettől.

            Babits Mihály, aki minden liberális példaképe lehetne, ezt így fogalmazta meg önéletrajzában: „A kurucoskodás gyermekes játéknak tűnt fel előttem, hisz úgyse változtathatunk semmi lényegeset s egészen más erők forogtak körülöttünk. Jobb volt könyvek közé vonulni (…) Tehát nem ittam, nem vadásztam és nem politizáltam.” – Ez az állásfoglalás természetesen politikai hitvallás. De ennek ellenére a liberálisan gondolkodó, mondjuk úgy apolitikus ember, miként Babits, abba a hitbe ringatja magát, hogy „nekem nincs közöm a demokratikus magyar közélethez, azt csináltok, amit akartok, de engem hagyjatok ki belőle!”

            Csak azt akarom megkérdezni, hogy a jelen viszonyainkon való utálkozás, a kicsinyesség bírálata és a magasabb szellemi zónákba való menekülés meddig lesz, meddig lehet erkölcsi alap, az állást-nem-foglaláshoz? Amikor egy szép estén három gyérhajú honfitársunk, amúgy kigyúrt fiatalember kopogtat az ajtónkon?

            Egy felelősen gondolkodó liberális a jelen helyzetben nagyjából így gondolkodhat: az elkövetkező években a baloldal – melytől ő élesen elhatárolódik – minden tekintetben egy sajátos karanténba lesz zárva. Az ő jövőjük, esetleges visszatérésük a tömeg pillanatnyi hangulatának a függvénye. Ezért a jövőben szeretne egy erős, de biztosan ideológiai alapon álló jobboldali rezsimet, hogy az alapvető jog- és létbiztonság fennmaradjon és az új kormány erős intézkedéseket hozzon, egyrészt a szélsőségesekkel szemben, másrészt a gazdaság stabilizációja érdekében. Amennyiben ez megtörténik és a demokratikus minimum elve – mely sajátosan gazdasági érdekek összjátéka – biztosított, úgy az álparlamentalizmusba, a sajtószabadság korlátozásába és az új puha diktatúra ideológiai nyomásának is engedni fog.

            A kispolgár egzisztenciális és anyagi biztonsága érdekében talán még ennél is tovább megy. Az ő lelkiismerete tiszta marad, mert alapjában véve vele nem történik semmi kellemetlen, sőt helyreáll a hőn áhított rend. Lefekszik, aztán „álmában zsidózik, egy picit”. Az egészben természetesen az a legundorítóbb, hogy a várható letartóztatásokat azok a szervezetek fogják a leghangosabban helyeselni, akik 2006-ban rendőrterrorról beszéltek.

            Természetesen létezik másik lehetőség is. Babits Mihály is belátta alapállásának téves voltát és élete végén megírta a Jónás könyvét, mely irodalmunk egyik gyöngyszeme. Egy költő a verseivel politizál, „mert vétkesek közt cinkos, aki néma.” Tehát, ha liberális barátunknak van lelkiismerete, akkor félreteszi minden fenntartását a baloldallal és önmagával szemben, mert jelenleg a baloldal az egyetlen erő a mai Magyarországon, mely egy esetleges jobboldali hatalom bebetonozását megakadályozná.

 

Csókás Máté

2009. július 18.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.