Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A POLGÁRI SZOCIALIZMUS ALTERNATÍVÁJA

2009.07.13

Egy demokratikus köztársaságban pont olyan rend kell legyen a mindennapokban, mint egy diktatúrában. A diktatúrának nem alternatívája a rendetlenség, koncepciótlanság, fejetlenség. Álljon rendőr az utcasarkon, de ne a hatalmat képviselje, hanem szolgáljon. A köztisztviselő valóban a köz érdekéért tegyen és ne a pökhendiség és arrogancia jelképeként hergelje a polgárokat. A politikus pedig legyen szerény, az emberi közösségek aktív szereplője és ne életvitelével, márkás öltönyeivel hívja fel magára a figyelmet.
A polgári szocializmus több, mint egy mai értelembe vett politikai irányzat. Nem valami ellen, hanem valamiért szerveződik. Elsősorban azért, hogy a szabadság és egyenlőség látszatellentét összebékítve egy élhető alternatívát mutasson a társadalmi többségnek.
Ma Magyarországon sokan neoliberális ámokfutásról, baloldali fordulatról, antifasiszta egységfrontról beszélnek. Helytelenül. Mert senkinek sincs igaza, de azt is lehet mondani, hogy mindenkinek igaza van.
Ezen ellentmondás hátterében nem áll más ugyanis, mint a rendszerváltás óta eltelt húsz év alatt felhalmozódott problémák szőnyeg alá söprése. Nem volt politikai erő, amely képes lett volna megcsinálni azt, hogy rendet tesz és rendet tart a mindennapokban.
A jobboldal előretörése a baloldal, ideértve a liberálisokat is, történelmi bűne. Aki alternatíva nélküli közszereplést végez, az ne lepődjön meg, ha az arctalan, megfoghatatlan dolog helyett az emberek a legalább valamit magából megmutató politikai formációkat választják. A JOBBIK sikere sem más, mint elsősorban a tény, hogy a baloldal képtelen volt egy érthető önmeghatározására és az annak megfelelő politizálásra.
Jelen helyzetben nincs csodafegyver. Jelen helyzetben a politikai paletta radikális átrendeződése van napirenden. Vége az évek, évtizedek óta zajló, az arcvonalakat jelentősen meg nem mozdító lövészárok-háborúnak. Az SZDSZ totális veresége egyértelmű, az pedig kérdéses, hogy a demoralizált, visszavonulóban lévő vert sereg látszatát sugárzó szocialisták hol tudnak megállni és helyzetüket újra stabilizálni. Ma úgy tűnik, hogy ez a 4-7 százalékos sávban valószínű. Természetesen ez is katasztrófa, de ezt már a 15 százalékos eredménynél is elmondtuk.
Sokan azt gondolják, hogy itt és most a permanens antifasizmussal kell és lehet a szavazókat felébreszteni. Ez téves gondolat. A gyűlölet térhódítása nem érdekli az embereket, mert napjainkban milliók keze szorul ökölbe a mindennapi kihívások miatt. Csökkenő fizetések, növekvő árak, rettegés a valutaárfolyamoktól. Mind-mind a bűnbakkeresést és találást erősítő tényezők. Aki retteg a holnaptól, azt hidegen hagyja az antifasiszta propaganda.
A létbizonytalanságtól való félelemnek kell hadat üzenni. Ezt teszi a jobboldal is és ezzel hódít kíméletlenül. Ha a baloldal képtelen az ilyen irányú nyitásra, akkor a történelmi mélypontra zuhanás elkerülhetetlen az előttünk álló választáson.
Egyértelmű, hogy szocialista alternatíva kell. Nem szociálidemokrata vagy szociálliberális, utóbbi amúgy is egy nemlétező politikai képzavar. Egy olyan politikai elmélet gyakorlati megvalósítására van szükség, amely közelebb viszi az embereket egy társadalomhoz, ahol az anyagi javak, a munkahely, a jövő biztonsága szilárd alap, amire bizton lehet építeni. Egy olyan társadalmi modell kell Magyarországon, amely nem kasztszerűen zárt, hanem nyitott és befogadó minden szinten.

Milyen világot akarunk? Ezt kell megrajzolnia egy új szocialista politikai irányzatnak.

Mi vállalkozunk arra, hogy lerakjuk az alapjait valaminek, amellyel a magyar társadalom újból azonosulni tud. Mi Polgári Szocializmust akarunk. Kiállunk a szocialista értékek és a polgári demokratikus társadalom vívmányai mellett. Szolidáris társadalmi közösségben akarunk élni, de nem hagyjuk, hogy közösségi érdekekre hivatkozással szűk elitcsoportok ragadják magukhoz az irányítást és a totális rendelkezést a közjavak felett.
Elutasítjuk a pazarlást, az anyagi javakkal való hivalkodást, a tisztességtelen haszonszerzést, de támogatjuk a vállalkozói szabadságot, a polgári gyarapodás történelmileg ismert és elismert formáját. A közösségnek nem lehetnek ellenségei a vagyonos polgárok, sőt ösztönözni kell, hogy a jómódú polgárok felelős magatartást tanúsítva lépjenek fel környezetükben.
Nem könnyű vállalkozás a polgári és a szocialista gondolat egymás mellé rendelése. Azonban történelmi példák bizonyítják, hogy lehet sikeres az ilyen vállalkozás. Franklin Delano Roosevelt politikája, Willy Brandt közéleti tevékenysége, Salvador Allende vérbe fojtott munkássága, a skandináv országok sok évtizedes példamutató gyakorlata, napjainkban a Brazíliában zajló szocialista politika mind-mind azt mutatják, hogy a polgári demokratikus rendszer igenis tud teret adni a markáns, bátor szocialista politikának.
Magyarországon Bibó István az a polgári baloldali gondolkodó, aki képes volt arra, hogy egy élhető szocialista alternatívát körvonalazzon egy hosszútávon élhetetlen szocialista rendszer csendes belső ellenzékijeként „Szemtanúi vagyunk annak, hogy valóságos frontális konfliktus alakult ki a nemzetek feletti korporációk és az államok között. Az államok alapvető politikai, gazdasági és katonai döntéseibe beavatkoznak olyan nemzetközi intézmények, amelyek tevékenységét nem ellenőrzi egyetlen parlament, egyetlen kollektív érdekeket képviselő intézmény sem. Egyszóval, aláássák a világ politikai struktúrájának az egészét.”

„A szocializmust nem lehet rendeletekkel felépíteni. Nem lehet demagóg kijelentésekkel, jelmondatokkal vagy frázisokkal létrehozni.”

„Nem szándékozunk sem a Szovjetuniót, sem Kubát, sem Kínát utánozni. Meg akarjuk keresni saját utunkat, amely megfelel reális viszonyainknak és lehetőségeinknek.”


Salvador Allende 1972. ENSZ Közgyűlés

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Orsz.lib.klub@hotmail.com

(Bohus László, 2009.07.15 21:52)

Szia Szilárd! Hazaértem, este tíz óra és most jutottam oda, hogy elkezdjem az elmult két hét termését feldolgozni. (419 e-mail) Most directe titeket keresve olvasom a cikkedet és csak egy megjegyzésem lenne: én nem hiszek a polgári szóban, - a fityesz lejáratta, - ezenkívül a Polgári Demokrácia, egyfajta kirekesztés: a középosztály uralma, ahol a munkásosztálynak is JELKÉPES szerep jut!(Lásd: Értelmező Kéziszótár!) Ennek ellenére tudom, hogy nagyon jol tudunk együtt dolgozni, mert figyelünk a másik gondolatára is, és nem hisszük, hogy mienk az abszolut igazság! Baráti üdvözlet!