Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A POLGÁRSÁG ÁRULÁSA

2010.04.13

Ez a választás legjobban a (felső)középosztály válságát mutatja. Egyértelműen látható, hogy ezen társadalmi csoport (osztály?) mindenkinél jobban akarja a gondoskodó államot, amely megvédi az ő elitpozícióit.
            Gyurcsány és vele együtt az MSZP nagyon rossz lóra tett, amikor a liberalizmus irányába nyitott európai modernizációt ígérve. Erre ebben az országban szinte már senki sem vevő. Pont ellenkezőleg! Bőkezű atyai gondoskodást vár az az osztály, amelyiket talán legfőbb bázisuknak gondolták az MSZP-s bőrbe bújt (neo)liberális apostolok.
            Igen, lehet a rendszerváltás után 20 évvel magasan képzett és jól kereső egzisztenciával sírni az állami tőgy után. Igen, lehet ennek érdekében olyan politikusokkal összebútorozni, akik politikai küldetésüknek a megosztást és a szegények szatyrában való kutatást látják. Igen, lehet amerikai nagykövettel a hátunk mögött a gigantikussá növő állampárt totális adatgyűjtését demokratikus dolognak tekinteni.
            A polgári lét magasabb szintjére törő fiatal középosztály igen csúnya szegénységi bizonyítványt tett le az asztalra. Egyik részük egy gyűlöletpártra nyomta a voksot, pusztán azért, mert mély para él benne az őt sohasem bántó cigánysággal kapcsolatban. A másik része pedig beállt egy európainak tűnő populista és konzervatív erő mögé, amely hangzatos jelszavak mögé rejtette a nagyon nagy semmit.
            Persze az idősebb polgári generációt sem kell félteni. SZDSZ-nek nevezett politikai formációjuk huszárosan kalandozott a hülyeség mezején, a modernizációtól elriasztva a társadalom többségét, majd ennek totális csődje után az önkritikát teljesen mellőzve vonultak vissza az értelmiségi lét anyagilag biztos elefántcsont-tornyába. Bauer Tamás és Gyurcsány Ferenc továbbra is azt tekintik küldetésüknek, hogy a kőröshegyi völgyhíd hasznosságát beadják a társadalomnak.
            Szomorú, hogy ez a polgárság. A korábban keményen kritikus liberális közép részben támogató, részben pedig csendes szemlélődő magatartást választott akkor, amikor érezhetően lerakták az alapjait egy tekintélyelvű rendszernek. Nem akarták észrevenni, hogy a jobboldal két bukott ciklust követően taktikát váltott és három irányból rontott a közhatalomra.
            Ma sokan, sokfélét mondanak. Egy biztos. A FIDESZ mögött álló dzsentrisedő polgárság, hasonlóan a monarchia polgárságához ismét a társadalom legerősebb csoportja lesz. Mellettük tere marad a kispolgári hungarista hagyományokat tökéletesen újjáélesztő szélsőjobbnak és konzervatív alapállásból rendszerkritikusságot próbáló fiatalos középosztálybelieknek.
            A szocialista és liberális közép is megmarad. Amolyan különös rezervátumaként egy régi világnak. Idősödő emberek egyre szűkülő körei. Igazán pikáns csak az lesz, amikor majd ők is megbarátkoznak az orbáni rend kényelmével. Azzal, hogy kiváltáságaikat az új dzsentrikhez hasonlóan majd ők is megőrizhetik.
            Lesz rendőr minden sarkon, aki elzavarja a hajléktalant és biztosan a helyükre kerülnek majd a cigányok is. A zsáktelepülésekre dugott nyomorolt tömegtől minden gond nélkül el lehet majd venni a társadalmi juttatásokat. Ellenőrzésük és szigorú kontrolljuk néhány térfigyelő kamerával és kéttucatnyi kommandós állandó ügyeletével megoldható. Az új rend hamar rá fog jönni arra, hogy nem kell bonyolult segélyezési rendszer annak, akit némi szárazkenyérrel is jól lehet lakatni.
            Úgy lesz, miént volt a magyar királyság sok száz esztendeje alatt. A kiváltságosok új néven, új formációkban ülnek az ország nyakán. Az államszocialista idők traumája számukra nem is a terror és az elnyomás volt. Azt megszokták ezer év alatt, hanem a korábbi privilégiumokról való lemondás, a kasztrendszer felszámolásának kísérlete.
            A polgári elit az államszocialista időkre, mint hónaljszagú embertelen időre emlékezik, amikor mindenkinek egyforma cipőben, szürke kabátban és nylon zokniban kellett szívni egymás szagát.
            Számukra az „orbáni rend” ígérete nem más, mint a kiváltságok és a két évtized alatt előrehaladott kasztosodás intézményesítése egy új társadalmi renddé szerveződése.
            A szegények és lecsúszó közép senkit sem érdekel. Aki gyenge, azt el kell hajtani a nagy kondértól és ehetetlen moslékot dobni azok elé, akik rossz érdekérvényesítési képességekkel rendelkeznek.

Kalmár Szilárd

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.