Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A ROMASZAVAZAT IS SZAVAZAT

2010.03.29

A romaszavazat is szavazat

Én tudom, hogy a Fidesz kemény magja, Orbán és köre nem rasszista. Mint ahogy nem nacionalista, nem jobboldali, nem royalista, nem klerikális, nem híve a szekularizációnak, nem vallásos, nem vallástalan, nem liberális és nem etatista. Nincsenek előítéleteik és elveik sem. Pragmatisták. Tudnak valamit. Azt tudják, hogy:

1. A pénznek nincs szaga.
2. A cél szentesíti az eszközt.

Néha úgy tesznek, mintha haragudnának. Nem haragszanak. Még a szocialistákra sem haragszanak, nincsenek indulataik. Ha Farkas Flóriánék romaszavazatokat hoznak, akkor Farkas Flóriánékat kifizetik. Ha megnyerték a választást és még mindig érdekükben áll, hogy pénzt költsenek a cigányokra, pénzt fognak rájuk költeni.
            Ezzel szemben a szocialistáknak – talán – elveink vannak. „Néha ezt remélem…” 
            Aki szocialista, nem lehet rasszista semmilyen értelemben. Nem híve a pozitív diszkriminációnak sem, mert éppolyan megalázónak, az emberi értékek arculcsapásának tartja, mint a negatív diszkriminációt. Nem szereti jobban a romákat, mint bárki mást, aki ember. Csak ugyanannyira!
            A szocialisták az európai polgári humanizmus értékrendje alapján állnak. Az Egyenlőség, Testvériség, Szabadság értékrendje alapján. Egyenlőségen a jog előtti egyenlőségen túl azt is értik, hogy minden embernek – bárhol a világon – egyenlő társadalmi-gazdasági esély jár. A Testvériség eszméje számukra empátiát, más emberek sorsáért érzett felelősséget, szolidaritást, az emberek közötti segítő összetartást, és ha baj van: összefogást jelent. (Más szavakkal azt jelenti: hogy szeretjük felebarátunkat mint önmagunkat, és hogy minden ember a felebarátunk.) A Szabadságot csak a jogkövető, plurális, népképviseleti demokráciában látják biztosítottnak.
            Ennyi. Higgyék el nekem, tisztelt barátaim, a többi duma!
Ennek az értékrendnek alapján magától értetődően a szocialista ember saját fájdalma minden kiszolgáltatott, megalázott, üldözött, megnyomorított ember, csoport, etnikum fájdalma.Kép 
            A körülbelül hét évszázada hazánkban a magyarokkal együtt élő cigányok, saját nyelvükön: romák, ebbe az eszmefuttatásba most bele nem férő történelmi és társadalmi okokból – de nem a saját hibájukból! – nem tudtak idáig harmonikusan beleilleszkedni, idegen szóval: integrálódni a többségi társadalomba. Ennek következtében a lakosság (jelenleg, de növekedő tendenciával) 7-8%-át képező roma etnikai kisebbség emberalatti nyomorban él, jóval a létminimum alsó határa alatt, sokuk esetében az éhhalál küszöbén. Nyomorult helyzetüket súlyosbítja a többségi lakosság rasszista, diszkriminatív magatartása, romagyűlölete, vagy legalábbis a cigány lakosság iránt érzett mély és nagyfokú megvetése. A többségi lakosság negatív hozzáállása nagyban nehezíti a roma lakosság társadalmi beilleszkedésének, fölemelkedésének, egyenrangú magyar állampolgárként való integrálódásának folyamatát.
            A roma lakosság körében a legmagasabb a munkanélküliség, a legtöbb a gyerek, a legrosszabbak a lakásviszonyok, a legnagyobb a halandóság, az alultápláltság, az iskolázatlanság és műveletlenség, itt a leggyöngébb az egészségügyi ellátás, a legalacsonyabb a lakosság várható életkora, a legtöbb az alkoholfüggő (a drogfogyasztás és az AIDS is ugrásra kész – bár ma még csak veszély), legtöbb a TBC-s és az alkoholbeteg, ellenük követik el a legtöbb rendőri visszaélést, brutalitást és jogsértést, és senki nincs, akihez fordulhatnának, aki sérelmeiket orvosolná (és már nem is bíznak senkiben), következésképp köztük a legtöbb a deviáns magatartás és legfájóbb a jövőtlenség tudata és legmélyebb az elkeseredés.
            A romák a huszonnegyedik órában vannak.
            Nem lehet vitás, hogy elvei, eszméi tükrében mi a föladata egy szocialistának. Hogyan kell értenie a romák helyzete ismeretében az egyenlő esélyek elvét, az empátia érzését és a szolidaritásból eredő föladatait, és hogyan kell alkalmaznia a demokráciát. Az sem lehet kérdés, hogy amikor a szocialista ember hívő keresztény vagy zsidó (ilyen is van – nem is kevés), hogyan kell alkalmaznia a romákkal kapcsolatban hite alaptörvényét, hogy szeresd felebarátodat és hogy minden ember a te felebarátod.
            Vagyis az, hogy a szocialista ember milyen álláspontot foglal el roma kérdésben, nem képezheti megfontolás vagy számítgatás tárgyát. Nem lehet azon töprengeni, hány szavazatot veszíthetünk, ha kiállunk a romák mellett, és mennyit nyerhetünk. Nincs olyan érték vagy érdek, amiért szemközt köphetjük magunkat, megtagadhatjuk szocialista alapelveinket, hitünket, amiért kockára tehetnénk identitásunkat. 
            Kép A sorscsapástól sújtott, üldözött, leköpött, megnyomorított emberért kiállni nekünk, szocialistáknak, alapvető erkölcsi kötelességünk. Ha bármilyen vélt vagy valós érdekből megtagadjuk erkölcseinket, hitünket, soha többé nem állhatunk tiszta lelkiismerettel az emberek elé!
            Minden csoport, etnikum kitermeli magából az ügyeskedőket, a simákat és simulékonyakat, a hízelgőket, a könnyen kezelhetőket, a könyöklőket, a percemberkéket, a törpelelkű píárbajnokokat, akik jól akarnak és tudnak is élni népük nyomorából. A szocialisták is ki vannak téve annak, hogy a romasors vámszedői és haszonélvezői hálójába kerülnek, hogy rossz lóra tesznek, s a döntő pillanatban a hiba fölismerése, korrigálása helyett féltik a mundér becsületét, és futnak a már rossz helyre adott bizalom után. Ez az, amikor „Kegyes szándék kegyetlenségre hajt. Rossz kezdetnek rosszabb lesz vége majd” – hogy Hamletet idézzem.
            Tudjuk a saját történelmünkből, hogy amikor egy nemzet elnyomott helyzetében a megújulás útját és önmagát keresi, még nincs kialakult társadalmi-politikai vezetése, ilyenkor íróik, művészeik képviselik a nemzetet leghitelesebben. Nem biztos hogy a hivatásos (profi, vagyis ebből élő) roma politikusok a cigányság valódi képviselői. Ezek körül sokan csak saját karrierjüket és anyagi gyarapodásukat képviselik. De van a roma etnikumnak autentikus képviselete az értelmiségiek és művészek körében, akik nem tülekednek a húsosfazék körül, akik nem nyüzsögnek a hatalom, és a pártpolitika körül, akik undorodnak ettől a megalázó hiúság vásárától és némák. Csak a zene és a költészet, irodalom, képzőművészet halk hangján szólnak, s ezt a hangot nem könnyű (ma nem is divatos) meghallani, pedig tőlük származik a legfőbb tudás, és ők ismerik a kódot, amivel a roma lakosságot meg lehet szólítani.
            Nem állítom, hogy a roma kérdés nem szociális kérdés, vagyis nem a szegénység kérdése is, de nem ismeri a magyar valóságot, aki azzal ámítja magát, hogy csak az. Egy roma szegénynek, az etnikai mássága és a nem-roma közösség elutasító magatartása miatt, kétszer annyi terhet kell cipelnie, mint egy ugyanolyan helyzetű nem-roma szegénynek.
            A magyarországi romaközösség sorsának jobbra fordítása hihetetlenül bonyolult humánpolitikai föladat. Gazdasági, oktatási, egészségügyi, népművelési, közigazgatási, rendőrségi, igazságszolgáltatási föladatok egymásba fonódó, kusza szövevénye. Naiv, népboldogító jámborok és ordas gyűlölködők, hitszegő karrieristák és ügyeletes szentek, elszánt gengszterek és született áldozatok, hiénák és balfácánok között kell a ügy józan elkötelezettjének eligazodnia.
            Hálát pedig ne várjon egyetlen szocialista sem, akár roma, akár fehér. A Tamás bátyja kunyhójának írója, Beecher Stowe asszony volt az első fehérbőrű elbeszélő, aki igaz szeretettel fordult a feketék felé. Aki először vette emberszámba a négereket. Aki először volt képes olyan sikeres regényt írni (mindegy, milyen romantikusat, sziruposan érzelmeset), amely a fehér olvasókkal megszerettette a feketéket, amely a feketék iránti rokonszenvből divatot csinált. Ma afro-amerikai körökben a nevét sem illik említeni. Gyűlölik, mert szerintük túl szolgalelkűnek ábrázolta a „jó” fehér gazdához hű, vallásos, keresztény néger rabszolgát. Aki hálát vár, nemhogy nem szocialista, de nem is normális. A diszkriminációt nem a színesek kezdték. Aki harcol értük, legelemibb emberi, morális kötelességét teljesíti. Nem háláért, hanem az elnyomott emberért kell küzdeni. És önmagunk emberi méltóságáért. Mert ha Indokínában megerőszakolnak egy thai kislányt, az én kislányomat erőszakolták meg. Aki ezt nem érzi, ne menjen szocialistának.
            Ma a világ sorsa a globalizáció jövőjével azonos. Aki a globalizáció ellen tiltakozik, mintha az időjárás ellen hirdetne harcot. A globalizációt megakadályozni, megállítani, visszafordítani nem lehet. Ez a folyamat olyan, mint az atomfizika tudománya vagy a génbiológia. Rajtunk múlik, mit hoz az emberiségnek: poklot, pusztulást vagy jólétet, harmóniát. A baloldali, szocialista mozgalom föladata világviszonylatban, hogy a globális fejlődést humánus, emberszabású mederben tartsa, hogy a jövőnk boldogságot hozzon, ne katasztrófát. Ha más elfelejti, nekünk kell eszünkben tartani, hogy gyerekeink, unokáink vannak, és nekik is lesznek gyerekeik és unokáik – milyen világot hagyunk rájuk örökül?
            Az egész világ szocialistáinak példát mutathatunk, ha a magyar romák fölemelkedése ügyében eredményeket érünk el. A globális világban nincsenek elszigetelt problémák, minden mindennel összefügg. Az új világrend új morális értékrendet is követel: mindannyian felelősök vagyunk mindannyiunkért. Az igazi szocialisták éppúgy, akár az igazi keresztények, a názáreti Jézus követői, a szeretet vallásának hívei.

Kertész Ákos

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.