Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A SZAVAK EREJÉVEL

2009.08.31

Nagy az én bűnöm: a lelkem.
Bűnöm, hogy messze látok és merek,
Hitszegő vagyok Álmos fajából,
S máglyára vinne
Egy Irán-szagú szittya sereg.

Ady Endre

A szavak erejével

Úgy gondolom, hogy Ady sorai nemcsak Fejtő Ferenc politikai elkötelezettségét, de jelenlegi demokráciánk állapotát is híven tükrözik.
            Emlékezni és emlékeztetni jöttünk e helyre, hogy gondolatainkat szabadon kimondhassuk. De vannak, akik nem akarják, hogy beszéljünk. Nem akarják, hogy véleményünket szabadon elmondhassuk. Ehelyett ordítoznak, elszámoltatásról vizionálnak, egyre csak neveket akarnak hallani, mert a szavak erejével nem tudnak érvelni, meggyőzni és vitázni.
            A kimondott és leírt szó erejét ordítozással nem lehet legyőzni, mert a szavakban ott az igazság, míg az üvöltésben csak indulat van. József Attilával szólva: „Mi, amikor szép szóval akarjuk kifejteni azt az emberi öntudatot, amelyet a világszerte fellépő erőszak a lelkek mélyére kényszerít, nem ismerhetjük el az erőszak szellemi fölényét azzal, hogy az általa kigúnyolt szép szótól megfutamodunk. Mi vállaljuk a becsmérlést. <Szép szó> magyarul nem fölcicomázott kifejezést, hanem testet öltött érvet jelent. A szép szó nemcsak eszközünk, hanem célunk is. Célunk az a társadalmi és állami életforma, melyben a szép szó, a meggyőzés, az emberi érdekek kölcsönös elismerése, megvitatása, az egymásrautaltság eszmélete érvényesül.”
            Fejtő Ferenc lelkiismeretesen kimondta az igazságot, szocializmusa összeegyeztethetetlen volt a sztálinizmus apokalipszisével szemben. A baloldal görcsös öntisztulása ’56 októberével, majd a ’68-as reform leállításával együtt bukott el. A Rendszerváltás éveiben fellépő fiatal értelmiség jogos fenntartásokkal tekintett a szocialista gondolatra, amit a megerősödő antiszemitizmus és a nacionalizmus csak fokozott. Lázadásuk mögött egy zavaros ideológia áll „melynek egyetlen rendeltetése, hogy a fiatalságot rohamosztag-töltelékké gyúrja s kiírtsa belőle az egyéniséget, a szemlélődés bátorságát és szabadságát, a függetlenség akaratát.” – Az előbbi mondatot Ignotus Pál vetette papírra a Szép Szó programadó cikkében.
            Feltehető a kérdés, miért idézek 70 évvel ezelőtti gondolatokat, de maga Fejtő adja meg rá a választ, idézem egy 2005-ös interjúból: „Megint olyan helyzetbe kerültem, hogy pontosan azokért az ügyekért és gondolatokért kell csatáznom, amelyekért a harmincas években a Szép Szó hasábjain kiálltunk. (…) S hogy konkrétan miért is kell hadakozni? Pontosan az európaiság, a humanizmus, az igazi hazafiság ügyében. Az említett eszmék némiképp ma is a háttérbe vannak szorítva Magyarországon”.
            Európaiság, humanizmus és igazi hazafiság, ez utóbbiról szeretnék most szólni. Politikai ellenfeleink minket neveznek idegenszívűnek és nemzetietlennek, mikor, ők járnak szlovák rendszámú autókkal, ők adóznak Szlovákiában és az ő adójukból veri a szlovák rendőrség honfitársainkat. Ha egy más országban adózom és aztán mélymagyarságról és nemzeti érzületről beszélek nyilvánvalóan ellentmondok önmagamnak. Ezt még azzal sem tudnám lemosni, ha minden mondatomban hangsúlyoznám, hogy eddig kizárólag a fennálló rendszert és a kormányt bíráltam ezen cselekedetemmel. Ez a fajta álhazafiság egyszer már majdnem pusztulásba vitte a nemzetet. Ez akkor is igaz, ha azt állítják magukról, hogy egyedül ők hivatottak képviselni a kisebbségi létben élők ügyét.
            De mégis „Mit tettek ők Magyarországért és a kisebbségi magyarságért! Ostoba uszításaikkal csak megnehezítették a kisebbségi sorsban élő magyarok életét, hangoskodásukkal (…) imperialista nagypolitikát űznek, az erőszakot és a hódítást hirdetik, nem véve tudomásul, hogy egy kis nép, maga is megalázott és sértett, csak a jog, a béke <kis> politikáját követheti”. E sorok aktuálisabbak, mint valaha.
            A mi nacionalizmusunk nem párduckacagányos máz, hanem felelősségteljes kiállás teszem azt a honi gazdaság érdekében. Ismét Fejtőt idézem: „Miért vennénk olyan külföldi árut, amelyet magunk is éppoly jól és jutányosan meg tudnánk termelni?” Lássuk be: egykori kitűnő könnyűiparunk és mezőgazdaságunk a túlzott liberalizmus áldozatává vált és ebben a mi felelősségünk megkérdőjelezhetetlen.
            Forduljunk Fejtőhöz és nézzük meg, mit üzen nekünk, méltatlan utódoknak: az MSZP-t annyira jellemző platformpolitikáról, azt vallotta, hogy egy tünet „mert a párt nem találta meg a saját egységes szellemi profilját”, mely hosszútávon csődhöz vezet. Ez a politika és nem az őszödi beszéd okozta a magyar baloldal összeomlását.
            Az állampártból kinőtt techno-bürokrata apparátus kitermelt egy sajátos burzsoáziát, mely szocialistának nevezi magát, valójában azonban semmiben nem különbözik egy neoliberális jobboldalitól. A baloldal, közelebbről az MSZP ma letagadott múltjából él, melytől Fejtő mindennél jobban óvta a honi szocializmust. „Mert ami a szocialistát a konzervatív vagy liberális személyiségektől megkülönbözteti, az elsősorban az igazmondás, az igazságosság, a politika moralitásának szenvedélye.” – E nélkül a szenvedély nélkül csak pragmatikus technokraták gyülekezete a baloldal.
            Ez a szenvedély vezette őt arra, hogy a történelemmel fogalkozzon. Fejtő Ferenc nem volt és nem is lett hivatásos történész. Történetírói munkássága abból a személyes meggyőződéséből fakadt, amely már Szabó Ervint is megragadta, aki így fogalmazott: „még nem akadt magyar történetíró, aki élete feladatává tette volna, megtisztítani a magyar történetet attól a végtelen sok gyomtól, mely a pártoskodó és gyáva történetcsinálók keze alatt benne felburjánzott. Alig van nemzet, amely a hazugságoknak vastagabb szemüvegén szemlélné saját történelmét.”
            Fejtő életművét sokan és sokszor méltatták már, de arra már nem vettük a fáradságot, hogy műveit elolvassuk. Lehet, hogy neve ott virított a hivatalos kormánylap címoldalán, de szellemisége, a Szép Szó eszméje üres sallang maradt.
            „Polgár vagyok és szocialista” – így hangzik Fejtő Ferenc morális maximuma. Éppen ezért a mai kultúrában, a „Mit ér az ember, ha magyar?” kérdésre adandó feleletet hiányolom a legjobban. Ezt a kérdést az elmúlt 150 évben általában a demokratikus baloldal vetette fel. Az új, szocialista értékrend kialakításánál ebből kell kiindulnunk. Mi, ifjú szocialisták, a [demokratikus hálózat] tagjai, a „szép szó” eszméjében akarunk politizálni, mert mi, Adyval szólva: „az európai Magyarországért” lelkesedünk.

Csókás Máté

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.