Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A TÖRVÉNY NEVÉBEN!

2010.11.11

Ma vettem a kezembe a bírósági végzést. Bűnös vagyok, a Magyar Köztársaság elítélt állampolgára. Most azért, mert védeni próbáltam egy családot. Egy családot, amelyik talált egy üres lelakott lyukat, ami történetesen jogilag önkormányzati bérlakás volt. Helyrehozták, kitatarozták, fizetni is akartak érte. Ez lett a vesztük. Az önkormányzati bürokrácia célkeresztjébe kerültek és nem volt kegyelem. Hiába járatták iskolába a gyereket, éltek rendezett életet, fel sem merült a segítség. Sőt, szinte azonnal a gyermek elvételével kezdett fenyegetőzni az egyébként illetőséget tekintve nem túl illetékes lakásügyi bizottság. Olyan szereplők véleménye, mint az iskola nem számított. Az illetékesek a kilakoltatás mellett döntöttek és mindemellett a gyermek elvételét is kilátásba helyezték, mondván utcán nem tudják azt nevelni.
            Szinte semmit sem tudtam arról, hogy mi lesz a Koppány utcai ház előtt. Helyben elmondta pár máig ismeretlen arc, hogy mit készülünk tenni. Ott volt egy barátom, aki a családnak próbált lakhatást biztosítani, mint egy hajléktalan-ellátó vezetője. Amikor meglátta és meghallotta a kiérkező önkormányzati tisztségviselők arrogáns, pökhendi, antihumánus eljárását, egy fél káromkodással a bajsza alatt leült mellénk. Hiába, a mi szakmánkban nem tanították meg, hogy miként kell eltaposni embertársainkat. Azt nevelték belénk, hogy embertársainkon segíteni kell. Bárki ellenére és bármi áron. Néhány perc múlva már seregnyi rendőr vett körbe minket és csattogtak a vezényszavak. A jog az jog, annak érvényesülnie kell mindenáron. Ellenálltunk. Nem tevőlegesen, passzívan. Nem mozdultunk. Időnként kétségbeesetten skandáltunk jelszavakat, aztán egyesével elvittek mindenkit. A kocsiban a rendőr alig burkoltan cigányozott és lenézően beszélt velem. Én is vele, mert egy undorító szar alak volt. Egy rohadék hiéna, akit döghússal etetnek és azt hiszi, hogy így van rendjén és erről van pofája másokat is győzködni.
            Aztán tömlöcbe vetettek. Szánalmas uniós eljárás a Balkánon. Mindenről feljegyzés, aláírás és fejetlenség, hosszú órák, várakozás. A családom nem tudta hol vagyok. A bemondott hírek alapján gondoltak arra, hogy hova kerülhettem. A kihallgatás is vicc volt. Hogyne lenne vicc egy eljárás, ami ilyen esetben történik. Az emberekért létrehozott szervezetek emberek védelemében fellépő emberek ellen lépnek fel.
            A család elmenekült. Minket megbüntettek. A törvény nevében eljáró testületek minket megbüntettek akciónk miatt. Ma ez a rend ebben az országban. Ma ennek tapsol a tömeg. Mert valakik, undorító gazemberek, kipusztították ebből az országból a szolidaritás eszméjét. Neoliberális szemetek, neonácik és neodemagógok karon fogták az országot és terelik a történelem szemétdombjára ezt a társadalmat. Mert ahol azt gondoljuk, hogy a szegény asztaláról lesöpört morzsa ment meg minket, az számoljon azzal, hogy egy nappal később az ő asztaláról söprik a morzsákat. Akik lemondanak a szolidaritásról, tapsolnak mások kárát látva, legyenek biztosak abban, hogy őket is eléri az a kegyetlen világ, amelynek épülését lelkesedésükkel szolgálták.
            A zárkából visszasétáltunk a lakáshoz. Az önkormányzat szakemberei precízen kivertek ajtót-ablakot és felfalazták a lakást, garantálva, hogy oda senki ne költözzön be a következő években. Eközben az elzavart család talán valahol a Duna parton összehúzódott a vékony pokróc alatt és visszagondoltak arra a pár hónapra, amíg emberként élhettek, amíg fel nem fedezte őket az adófizetők pénzéből eltartott bürokrácia.

Kalmár Szilárd


Forrás:
http://kalmarszilard.nolblog.hu/

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.