Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A válság okaihoz és következményeihez

2009.05.02

 

A világméretű pénzügyi válság okaihoz és következményeihez

 

Soros György személye nem különösképpen szimpatikus a Kézfogás olvasóinak szemében. A kíméletlen spekulánst látják benne, aki mások tájékozatlanságának és ostobaságának kihasználásával szerzett mesés vagyont, és ez még igaz is. Ezt a közismert és vitathatatlan tényt azonban kiegészíti egy másik, kevésbé közismert tény. Soros demokrata, méghozzá radikális demokrata. Azok közé tartozik, akik Kennedy személyében hatalomra segítették az első írt, majd Obama személyében az első feketét. Elkeseredett ellenfele az amerikai nagytőkés és pénzügyi köröket képviselő republikánusoknak, az e lap olvasói és az e sorok írója által joggal elutasított neoliberális gazdaságpolitikának, az ezt uralomra vivő Reagan elnöknek és különösképpen a most leköszönt ifjabb Bush elnöknek, akit valósággal első számú közellenségnek tekint. Ebből a szellemből fogant a válságra adott magyarázata és a felelősökkel szembeni kíméletlen kritikája.

Szerinte a jelenlegi válság két válságnak, az ingatlanbuboréknak és egy szuperbuboréknak az egymásra épüléséből alakult ki. Az ingatlanbuborékot az váltotta ki, hogy a bankok egyre felelőtlenebbül adtak hitelt lakásvásárlásra és lakásépítésre. Ez megnövelte a lakáskeresetet és lakásár-emelkedésre vezetett. A lakásárak néhány év alatt 50 %-kal gyorsabban nőttek, mint a többi ár. A tehetősebbek azért vettek lakást, mert ez volt a legjobb üzlet, az öregek és a feketék pedig azért, mert a bankok, különböző praktikákkal, beugratták őket ebbe. A fák azonban nem nőnek az égig, a lakásárak – ahogy ez előrelátható volt – esni kezdtek, és a spekulációs buborék összeomlott. E lelkiismeretlen eljárásnak az a következménye, hogy 7 millió (!!!) olyan lakásvásárlási szerződést kötöttek, ahol a hitelfelvevő nem rendelkezik a törlesztéshez szükséges jövedelemmel, és e hitelfelvevők 40 %-a (!!!) két éven belül fizetésképtelenné válik. Ez csődbe viszi a felelőtlenül hitelt nyújtó bankokat, és szörnyű szociális problémákat okoz azoknak, nagyrészt feketéknek és öregeknek, akiket beleugrattak ebbe.

Ez azonban még semmi a szuperbuborékhoz képest. A szuperbuborék elméleti alapja az a piaci fundamentalizmus, amely szerint a magukra hagyott piacok mindent tökéletesen elrendeznek, és szinte semmi szükség sincs államra. Az állami tulajdon, az állami vállalat és az állami beavatkozás csak rossz lehet, amint ezt itthon is hallhatjuk. „Az állam maga a probléma”, hirdette ezekkel a szavakkal Reagan elnök, és ugyanezt hirdették magyar hívei, az e lap olvasóinak szívéhez bizonyára olyannyira közelálló Bokros, Bauer, Békesi, Csillag, Mihályi és társaik. Büszke vagyok arra, hogy mindig is a leghatározottabban hadakoztam e nézet ellen. Ez a felfogás vezetett nemcsak Amerikában, hanem a világ egészében a túlzott mértékű hitelkibocsátásra, a pénzügyi piacok globalizációjára és a pénzügyi piacok ellenőrzésének megszüntetésére.

Érdemes só szerint idézni, amit Soros erről ír. „A pénzpiacok globalizációja igen sikeres [piaci] fundamentalista projekt volt. A pénzügyi tőke szabad áramlása megnehezíti az államok számára, hogy a tőkét megadóztassák vagy szabályozzák, hiszen ilyenkor könnyen máshova áramlik. Ennek köszönhetően a pénzügyi tőke kivételezett helyzetet élvez. A kormányok gyakran saját országuk igényeinél [pontosabban: „saját népük törekvéseinél”] is jobban figyelnek a nemzetközi tőke elvárásaira. A pénzügyi tőke globalizálása éppen ezért szolgálta olyan jól a piaci fundamentalizmus [pontosabban: „a piaci fundamentalisták”] érdekeit. A globalizáció azonban nem azt a kiegyensúlyozott játékteret [pontosabban: vízszintes pályát] alakította ki, mint amit a piaci fundamentalizmus hirdetett [pontosabban: „mint amit a piaci fundamentalista doktrína feltételezései szerint a szabad piacok kialakítanak”]. Ebben a rendszerben [pontosabban: „ahogy ez a rendszer működik”], a Bretton Woods-i intézményekben […] vétójoggal rendelkező Egyesült Államok ’egyenlőbb’ a többieknél. […] Amint a tőke mozgását gátló szabályok megszűntek, a világ megtakarításait is rögtön felszívta a központ, hogy újra elossza.” (133-134. o.) Így alakult ki az a teljesen természetellenes helyzet, hogy az Egyesült Államoknak nincs megtakarítása, és a Egyesült Államok népének túlzott fogyasztását a kevésbé fejlett országok finanszírozzák, többek között mi is, amikor a Magyar Nemzeti Bank, nemzetközi tartalék gyanánt, alacsony kamatozású amerikai állampapírokat vásárol.

Sors javaslatai radikálisak. „Világossá vált, hogy a szabadjára engedett és korlátaitól megszabadított pénzügyi ipar [helyesebben: szektor] hatalmas pusztítást visz véghez a gazdaságban. Meg kell tehát fékezni. A […] szélsőségek megakadályozása érdekében tehát szabályozásra van szükség” […] Ez azonban nem jelent túlzott állami beavatkozást. „A piacoknak azt a szabadságot kell megadni, amellyel még a gazdasági stabilitás is fenntartható” (186-187. o.). Ez racionális és józan érvelés, és biztosan közel áll e lap olvasói túlnyomó többségének gondolkozásához. Az, hogy ezt hogyan lehet megvalósítani, még nyitott kérdés, és még hosszú időnek kell eltelnie végleges megoldás kialakításáig. Egy azonban biztos: a világ sohasem fog visszatérni a mostani válság előtti helyzethez.

Hátra van két kérdés: Ki a felelős mindezért, és lesz–e olyan világgazdasági válság, mint amilyen 1929-33-ban. Soros válasza egyértelmű. A felelősség az amerikai pénzügyi vezetést terheli, mert a piaci fundamentalizmus szellemében lemondtak a pénzpiacok ellenőrzéséről. „Ugyanakkor alaptalan lenne tartós és globális hitelvisszaesést és gazdasági hanyatlást vizionálni, hiszen a világ többi részén ellentétes erők léptek működésbe. Kínában, Indiában és számos olajtermelő országban dinamikus fejlődés indult meg, amelyet az Egyesült Államokban tapasztalható pénzügyi válság sem tarthat fel lényegesen.” (165. o.) Ennek folytán „Kína […] diadalmasan fog átmasírozni a pénzügyi válságon és recesszión, sőt tovább erősödik. […] Valószínű, hogy Kína lényegesen hamarabb kérdőjelezi meg az Egyesült Államok hatalmát [talán inkább: „szupremáciáját”], mint ahogy azt George W. Bush megválasztásakor gondolták.” (173. o.) Az amerikai gazdasági vezetés hibái miatt tehát gyorsabban haladunk egy olyan világ felé, amelyben Kína lesz a világ vezető hatalma. Hogy hogyan vélekedjünk erről a világról, azt az olvasókra kell bíznom.

 

Szakolczai György

 

(Soros György: A 2008-as hitelválság és következményei. A pénzügyi piacok új paradigmája. Scolar Kiadó, Budapest, 2008.)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.