Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A VÖRÖS TERROR ÉS A HOLOCAUST

2010.03.08

Az emberi elme csodálatos, határtalan: fel tudja fogni az érzékszerveivel elérhető világot, eszközöket hoz létre és mind nagyobb mértékben sajátítja el a láthatatlant, de ennél is érdekesebb, hogy maga is alkot, szellemvilágot, modern kifejezéssel élve virtuális valóságot tud építeni. Korábban azt hittem, hogy ebben az írók, költők a legnagyobbak, a csalfa, vak remény: „kit teremt magának a boldogtalan, s mint védangyalának, bókol untalan” Csokonaija fölülmúlhatatlan, de rájöttem, hogy a politikusok virtualitása nagyságrenddel meghaladja.
            Míg költőink az érzelmek pozitívumait ragadják meg, még akkor is, amikor bánatról írnak, a politikusok az érzelmek negatívumait ingerlik még akkor is, ha örömünkről beszélnek. Nézzük csak gondolatvilágukat! „A kommunizmus és a fasizmus egykutya mondják a jobboldaliak, hiszen mindkettőben valamiféle eszmére hivatkozva gyilkoltak halomra embereket. Sztálin és a többi kommunista diktátor rengeteg embert meggyilkolt, rengeteg családot, így utódaik életét tette tönkre, többet, mint a világháború. [lehet politikai (nem történelmi)szakértők által számszerűsíteni is] Ebből következik, hogy a kommunizmus az diktatúra és terror, le a gyilkos, diktátor kommunista utódokkal, nem szabad engedni, hogy még egyszer hatalomra kerüljenek. A holocaustnak nem is volt annyi áldozata, sőt mind többek szerint nem is volt Holocaust. Ítéljük el tehát a kommunizmust, emlékezzünk meg áldozatairól, a Holocaustról meg hallgassunk. Ha valaki felveti, hogy a holocaust tagadókat kellene elítélni, akkor az egyetértés követelménye legyen a kommunizmust tagadók elítélése is.”
            Az, hogy a kommunizmus és fasizmus egyenlővé tétele csak enervált reakciót hozott a baloldalban sokféleképpen, de magyarázható, de a kommunizmus és a Holocaust egymás mellé tétele már annyira nyilvánvalóan hamis, hogy érthetetlen a kritikai langyosság. Ebben a menetben, ha majd valaki felveti, hogy nem is Németország támadta meg a Szovjetuniót, már csodálkozni se fogunk, hogy szinte szó nélkül hagyják elmarasztalni a szovjeteket a németek megtámadásáért. A politikai igazság ugyanis az, amit a tömegekkel hatalmuk érdekében elhitetnek. Ismert igazság, hogy „vakok között a félszemű, király”, de a politikus számára ez úgy módosul, hogy „vakok között az a király, akiről azt hiszik, hogy félszemű”, nos ez általában a demokrata. De ha folytatjuk a gondolatmenetet, a diktátor politikus számára még ez is módosul: „vakok között az a király, aki elhiteti magáról, hogy félszemű”! És már csak egy lépésre vagyunk a despotától, aki már maga is elhiszi, hogy félszemű. Nos az emberek absztrakt gondolkodása kitűnő terep a politikus számára, elég egy zászló, elég egy szimbólum és a tömeg kész a rombolásra, ugyanis negatív érzelmekkel építeni aligha lehet.
            „Oszd meg és uralkodj!” ez a politikusok igazsága. A fasizmus és a kommunizmus, a Holocaust és a kommunizmus azonosítása erre kiváló terep. Mert a vita közben észre se vesszük, hogy ez a múltról, régmúltról szól, miközben a jövőről kellene vitatkoznunk. Az is, hogy múlt nélkül nincsen jövő, csak a politikusok okoskodása. Megosztalak a múltadban és uralom a jövődet. „Hatalmas orvos az idő”! A múlt, régmúlt vitájában a közelmúlt még közvetlen érzelmekkel telített, míg a régmúltnak csak történelmi emlékei vannak, amelyek mind halványabbak, sőt, politikai érdekből értékelve egyszerűen megváltoznak, a jó lesz a rossz és fordítva, így ebben a vitában bárkinek igaza lehet. Ma a Fidesznek van igaza, hiszen a tömeg neki hisz. Ebben a szocialisták is erősítik, legtöbben elfogadták a múlt elítélését, ideológiai harcot már régen nem folytatnak, nincs alapjuk, amin ezt megtehetnék. A marxizmus volt ez, de mintha Marx nem a kapitalizmus kritikusa lett volna, kidobták az ablakon. Pedig neki volt válasza a felvetett dilemmára.
            Marx és Engels azt írják: „a kommunizmus nem eszme, amit meg akarunk valósítani, nem cél, amit el akarunk élni, mi kommunizmus alatt azt a mozgalmat értjük, ami a meglévő társadalmat megváltoztatja.” Az első kérdés tehát az, hogy miért kellene tagadni a kommunizmust, mint az adott társadalmat meghaladni akaró mozgalmat. Lehetséges azért, mert a kommunizmus a jövőről szólt és szól ma is. Lehetséges, hogy azért üldözték és ma is üldözik a követőit, mert valós, reális ellenfelei a meglévő politikai hatalmasoknak, ugyanis számukra nem a politikai hatalom a cél, az csak egy eszköz a társadalom megváltoztatásában. Lehetséges, hogy nem véletlenül a Fidesz nem a kommunizmus bűneinek tagadását ítéltetné el elsősorban, hiszen azt senki se vitatja, hogy bizony súlyos törvénytelenségek voltak, hanem igazából az előző rendszer, mint kommunizmus tagadását, hiszen ezen keresztül egyrészt a bűnök tagadóit is elítélheti, másrészt az előző rendszerben élők közül továbbra is elítélhetők azok, akik nem a múlttal, hanem a kapitalizmust meghaladó jövővel foglalkoznak, tehát reális politikai ellenfelei lehetnek.
            Mivel Marx idejében általában kapitalizmus volt, a második kérdés ezért az, hogy Magyarországon, Szovjetunióban az előző rendszer az a kapitalista társadalmi rendszert meghaladó mozgalom volt-e. Ebben a vitában érdekes megállapítása volt Orbán Viktornak, aki egyik beszédében a reform-kommunistákat bírálta, akik már olyat is megreformálni akartak, ami még nem is volt. Nos ha nem a politikusi történelmet nézzük, nyilvánvaló, hogy Magyarország, mint fejletlen „periférikus” ország, alig jutott túl a jobbágyfelszabadításon, Oroszországban pedig helyenként még azon sem. Nem véletlenül maguk sem nevezték kommunista országnak magukat. Történelmük csak azt bizonyítja, amit a társadalomfilozófusok is állítottak, hogy nem lehet átugrani társadalmakat. Ezek az országok nemhogy meghaladták volna a kapitalizmust, azt el se érték. Csak egy történelem által adott lehetőséggel éltek, nem a gazdagok, hanem a szegények kezébe került a politikai hatalom. A fejlődés iránya igazából nem a tőkést meghaladó kommunista, hanem csak a feudálisat meghaladó, megkülönböztetésül államszocialista rendszer lett, amely paradox módon a kapitalizmust építette; nem véletlenül a rendszerváltáskor nem is volt szükség forradalmi változtatásokra, szinte zökkenőmentesen betagozódott a globalizálódó kapitalizmusba.
            Meg kell értenünk saját történelmünket végre. Nem a múlttal kell foglakoznunk, hanem tanulságait felhasználni a jelenünk megértésében és a jövőnk felvázolásában. Nem a múltban kell megegyezésre jutnunk, hanem a jövő kérdéseiben. Nem az eszméket kell elítélnünk, hanem azokat a politikusokat, akik az eszméket nem az emberiség szolgálatára, hanem az emberek ellenében használják fel. A demagógiát, az önérdeket megvalósító politikusokat kell elítélni. Igen, a maiakat is, akik a múlt kérdéseiben is szembeállítják egymással az embereket, ahelyett, hogy egyesítenék.
            Nem a Holocaust vagy kommunizmus tagadókat kell elítélni, ellenkezőleg, az elítélőket, ugyanis demagóg és önérdeket palástoló módon megosztják a társadalmat, hogy uralkodjanak felette.
            Bizony ideje tekintetünket a meglévő társadalmi problémák gyökerére irányítani és megváltoztatni azt. Nem a már elmúlt szocializmust, hanem a meglévő kapitalizmust. Vajon a mai politikai erők ezt tűzték ki célul? Melyik politikai erő tűzte ezt napirendjére?

Soltész Sándor

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.