Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A ZSIDÓ BÉLYEG

2011.01.17

„Kalmár… na igen, mégsem tudom kihagyni, hogy ebben az esetben is, nomen est omen. De nyilván hívhatnák őt Tamás Gáspár Miklósnak, Dalos Györgynek vagy Konrád Györgynek is. <Egy vérből valók>, akárcsak A dzsungel könyvében a vadásznép.” Írja a Magyar Hírlap.
            Vajon mit szólna ehhez a mondathoz a nemesi levelet büszkén őrző nagyapám? Az erdélyi „bús bocskoros” nemes, aki túrta azt a sziklás földet, nevelte a kölyköket. Büszke magyarnak, kitartó egyenes magyarnak.
            Két világháborúba ment harcolni az urakért. Szó nélkül. A magafajta olasz paraszt, akit az erős fiatal szuronyával felnyársalt egy roham alatt, folyamatosan visszatért álmaiba. Miként az emlék, hogy rohan Máramarostól nyugat felé, mögötte a rettenetes szovjet hadsereg ezernyi páncélosa és amikor félig üres német teherautóra akar felkapaszkodni, lerugdossák a legkíméletlenebb brutalitással a platóról. Amikor Szálasi átvette a hatalmat, eldobta a puskát. Érte nem harcolt. Nem kötötte a kormányzónak tett esküje. Elindult haza. Egy román asszony megmentette az életét. Annyit mondott neki, hogy reméli az ő urát is majd megmenti valaki. Amikor hazaért, hetekig a határban bujkált, mert vasgárdisták járták a falukat és soviniszta gőggel irtották a magyarokat. Aztán hazament. Ismét túrni kezdte azt a köves földet. Pár év múlva azt mondták, hogy kulák és elvették mindenét. Éhezett anyámmal, de nem adta fel. Ember maradt, gyűlölet nélkül.
            Másik nagyapám, kitől nevem kaptam, szintén paraszt volt. Szívós alföldi paraszt. Keskeny kunos szemén keresztül sem volt nehéz ellátnia földje végéig. Azt a nadrágszíjat túrta. Pusztán azért, hogy ne halljanak éhen a gyerekek. A második világháború őt is a frontra vitte. Harcolt, de gyűlölni csak azt a nyilas csürhét gyűlölte, amelyik több bajtársát mészárolta le szökés vádjával, mint az ellenség.
            Ő is eldobta a puskát, amikor már minden elveszett és örült, hogy újra az eke szarvát foghatja. Amikor nem küldték háborúba, nem csinált mást, csak túrta a földet és nevelte a hét gyereket, hogy legyen elég magyar a földön.
            Őket, ezeket az embereket gyalázza egy senkiházi egy szennylapban. Nem voltak zsidók. Ha azok lettek volna, akkor ma nem lennék. De ezeknek nem is ez a lényeg. Elég egy név. Egy Szentes környékén gyakori parasztnév, hogy engem zsidóvá bélyegezzenek. Mert ezeknél ez a dolog így működik. Az Orbáni disznóól trágyájából mint a ganajtúrók bújnak elő ezek a minigöbbelsek, akik szagról, névről, orrméretről megállapítják, hogy ki a zsidó. Azt gondoltam egy darabig, hogy ez az ostobaság csak a Hunhír és kurucinfó sajátossága, de nem. Széles Gábor rendszerváltó gazdasági elitfigura lapjában is ez megy.
            Hát, itt tartunk. Nem lesz ennek jó vége. Én szóltam!

Kalmár Szilárd

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nem lesz ennek jó vége.

(zsiráf, 2011.01.19 11:44)

Családom 14 áldozata az intő jel,hogy lehet ez rosszabb is,pedig ők igazán jó magyarok voltak,még kitüntetéseket is kaptak.Szótlanul tűrték a szalonzsidózókat,a fajvédőket,sőt baráti kapcsolatot tartottak fenn a a Teleky - családdal ,mégis elérte őket a vég,ugyanúgy mint Goldberger Leót,a Horthy család nagy barátját.
http://moricz.arrabonus.hu/static/tanpub/pz_zsidomagyar_2010.pdf
Amikor a következő blogok jelennek meg:
http://konyvraktar.blogspot.com/
akkor van mitől tartani.