Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


AZ ADÓRENDSZER MEGVÁLTOZTATÁSÁNAK IRÁNYAI

2009.10.30

Világosan kell látni, hogy az adó, kényszerű jellegű pénzelvonás, amelyet az állam hatalmi ereje keletkeztet. Az adófizetés lényegében a közteherhez történő alkotmányban előírt hozzájárulás, de ez csak okozat, az igazi ok maga a közteher. A közterhek oka pedig a közfeladatokból ered. Az adórendszer rendező követelménye tehát:
A közfeladatokhoz elegendő forrást biztosító, a piacgazdaság logikájával és az állam funkciójával összhangban lévő, egyszerű, kiszámítható, olcsó adórendszerre van szükség. Ezért

1.) Pontosítani kell a közfeladatokat és külön választani a közfunkcióból eredőket a társadalom széles tömegeit érintő, emiatt közfeladattá emeltektől. A nyugdíjrendszer, az egészségügyi és oktatási rendszer a piacgazdasági változásokkal összhangban lévő további reformot igényel, külön meglévő elvek szerint.

2.) Külön kell választani a szociálpolitikai jellegű, és gazdasági támogatási feladatokat mivel a szociális az fogyasztási, a gazdasági támogatás pedig termelési logikájú kérdés.

3.) Külön kell választani az adóztatást a gazdasági folyamattól. Ez azt is jelenti, hogy az adórendszer változtatása gazdaságpolitikai paradigmaváltást is igényel.

4.) Felül kell vizsgálni a konkrét adónemeket:
4.1.: Az Áfa esetében az adófizetés, adóelszámolás, visszaigénylés folyamatát meg kell változtatni, fogalmilag értelmezni szükséges a forgalmat és az adóztatásba a pénzforgalmat és a hitelt is be kell vonni.
4.2.: Nincs szükség a mai rendszerű társasági nyereségadóra, és társadalombiztosítási járulékterhelésre, az értelmetlen, a munkaigényes vállalkozásokat diszkriminálja ezért alkotmánysértő is. Ez a változás megszüntetheti a számviteli és adóbürokrácia, társadalmi, de a vállalatnál jelentkező költségeit is ezzel pedig növelni lehet a versenyképességet. (Így kap fontosságot a számviteli rendszer. Jelenleg közteher, de nem a látható közszférában jelenik meg a teher. Eleve nem teljesül a közteherviselés elve, ezt ugyanis függetlenül a teherbíró képességtől finanszírozni kell a vállalkozásnak. Ez nem törvénybeli közvetlen adóteher, hanem a törvény végrehajtásából következő, adónak messze nem tűnő teher, az adó alapjának mérésére, ellenőrzésére szolgáló teher: könyvelő, adószakértő, tb munkatárs, jogász, infrastruktúra, nyomtatványok, bevallások, stb. Ezt senki se számolja az adófizetés költségeihez, tehát közteherhez.).

3.) A mai TB közterhek és a nyereségadó helyett a fix adókulcsos (itt Flat tax, nem az SZJA-nál) iparűzési adó kialakítása és a pénzügyi szférára történő kiterjesztése szükséges. Ez mind a foglalkoztatás, mind a versenyképesség szempontjából fontos lépés, mely az értelmetlen, inflációnövelő és alkotmánysértő szuperbruttósítást is helyettesíti.

4.) Felül kell vizsgálni a személyi jövedelemadó rendszerét. A jelenlegi rendszer nem az alkotmányban előírt jövedelmi viszonyokhoz, hanem a pénzszerzés különböző módozataihoz arányosítja, de itt is különböző adóalap meghatározást kapcsol, ezért alkotmánysértően határozza meg a jövedelmet. Megvizsgálandó a családi jövedelemadózás bevezetésének kérdése.

5.) A többi adónemet a változtatásokkal összhangban és komplexumában kell felülvizsgálni.

6.) A monetáris döntések meghatározók államháztartáson belül, korlátlanul növelik az adózási terheket. Itt szükséges a monetáris és fiskális szféra, a közszolgáltatás és az adóztatás együttes, alkotmányos korlátozási, és társadalmi ellenőrzési kérdéseinek megvizsgálása.

Minél előbb ki kell dolgozni az új adórendszer modelljét és a jogalkotást elvégezni, hogy legyen megfelelő átmeneti idő a társadalmi vitára, a betanulásra és a bevezetésre.

Soltész Sándor

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.