Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


AZ ÚJ ÁLLAMPÁRT BÁJOLGÁSA

2010.06.16

Amikor alakulófélben volt a második Orbán kormány, eljátszottam a gondolattal, hogy adok nekik egy tanácsot. Gondoltam, esetleg kérnék érte 200 millió forintot, csak hogy a tanács értékét jelezzem, s még ha adóként el is úszik a fele, akkor is marad százmillióm. Ma már látom, meg kellett volna tenni az ajánlatomat, sokszorosát takaríthatta volna meg az ország. Az más kérdés, hogy a tanácsomat már csak dafke sem vették volna meg, de hogy a nép láthassa, mit is kellene csinálni, hát most ezt a tanácsot megadom, ingyen, ez: óvakodj az EU-tól!
            Hasonló tanáccsal már próbálkoztam a népnél is, amikor képernyőre vetettem egyik blog-bejegyzésemet, amely az „Óvakodj a Fidesztől!” címet kapta. Sajnos, a nép ezt nem vette meg és felhevülten magához ölelte az össze-vissza tetszelgő Fideszt, amely szűzkurva módjára aztán pillanatok alatt megnyitotta a hidegzuhany csapját. Az első flört után pár száz milliárdosra sikerült ugyanis a magyar népnek adott pofon, amely még egy jó pár hónapig további összegekre fog rúgni – alapvetően megemelkedő hiteltörlesztések és egyéb pénzügyi terhek formájában.
            A Fidesz nevű hatalomtechnikai vállalkozásról sok mindent elhiszek, de azt nem, hogy merő bénaságból tesz, vagy nem tesz valamit. Szűzkurva módjára nagyon is odateszi magát. Beígér hetet-havat, árasztja magából a politikai illatfelhőt, és követelődzik. Kezdte azzal, hogy feltépte a trianoni sebeket, hátha a nagyvilág szolidaritási libidója ezáltal megnő. Gyorsan egy akciós állampolgársági ígérettel ugrott a piacra, mondván, a magunk erejéből csak ennyire futja a fájdalomcsillapító kapcsán, az orvosi cehhet talán inkább fizesse Európa, azaz finanszírozzon meg egy szép kövér 7-8 százalékos államháztartási hiányt. A nyomaték kedvéért a Fidesz egy tékozló görög istennőnek mutatta Magyarországot, ám ez a villantás még akkor sem lehetett nyerő, ha egyébként kiakadtak a világ tőzsdei mutatói.
            A rend kedvéért azonban emlékezzünk meg arról is, hogy akik erről az akcióról előre tudtak, azok nagyon serényen beálltak a pénztárablakok elé, és ripsz-ropsz elvégezték az ilyen helyzetekhez illő pénzügyi műveleteket, azaz kasszáltak egy hatalmasat, igaz, szép csendesen. (Normális vezetésű országokban és ilyen esetben a pénzpiaci felügyelet 24 órán belül riasztotta volna a rendőrséget néhány kívánatos letartóztatás végett.)
            A szűzkurvaság azonban folytatódik. Mert ugye voltak ezek a csábos adócsökkentési ígéretek. Azonnali és jelentős csökkentések, mert ez kell a magyarnak. Igazából itt Európa is hibás, mert még a kampány idején befütyülhetett volna, hogy az ő zsebére aztán tessék csak abbahagyni ezt a habókos szöveget! Nem tette, inkább cinikusan csak hümmögött, hogy úgyse úgy lesz. Mint Horn Gyula anno Balatonőszödön.
            Aztán jött a performansz. A szűzkurvasághoz bizony kellenek a vágyfokozók, s a régi-új miniszterelnök ennek megfelelően kiviharzott Brüsszelbe, tartotta a markát, magabiztosan előrántotta a shopping-list formátumú igénylistát, amely láttán-hallatán viszont akkora taslit kapott az európai főnökségtől, hogy beleremegett a Kárpát-medence. Bizony-bizony, az EU tud lenni doromboló kiscica éppúgy, mint felbőszült oroszlán. Ezért mondom, hogy jobb óvakodni tőle, mert nem túl kifizetődő felbosszantani.
            A hazatérő miniszterelnök tehát gyorsan elvonult a lovasberényi szanatóriumba, ahol 3 napig kozmetikáztatta magát a csapatával, hogy mihamarabb előállhasson egy olyan megjelenéssel, ami mégis csak mutat valamit a hónapokon át hirdetett bájaiból. 29 öltéssel összeplasztikázottan íme a „széplány”.
            Kezdjük a szerelmi bájitallal, ami most éppen adómentes pálinka. Főzz magadnak, idd le magad! Kétségtelen, elég pityókásnak kell lenni ahhoz, hogy vidáman röhögcséljünk a tehetősek összes különadójának eltörlésén, ahhoz meg effektíve mattrészegnek, hogy a 17 százalékos szja 1 százalékpontos csökkentése érdekében megsüvegeljük a kevésbé tehetősek adókedvezményeinek felszámolását, benne a minimálbéresek megadóztatását.
            Aztán hogy szó ne érhesse a ház elejét, a kormány nem is ad be törvényjavaslatokat a parlamentbe, hanem a kormányt támogató honleányokra és honfiakra bízza a nemzetegységesítő kezdeményezéseket. Két legyet egy csapásra! Ezzel a módszerrel ugyanis kikerülhető minden egyeztetési kötelezettség, hiszen nicsak, jön befelé egy javaslat a törvényhozásba, még aznap megtetszik a kétharmadnak, s estére már van is új törvény. Ez aztán az igazi! A kormány meg ártatlan marad, hiszen ő aztán be se adott semmit, minden a népakarat szerint alakul. Mi ez, ha nem szűzkurvaság?(Azért néha hiba is csúszik a rendszerbe, illetve Szlovákiába, ahol ez az állampolgársági állampárti trükk nem jött be, hiszen ott a megosztókat is megosztó párt éppen kipottyant a törvényhozásból, az állampártunk által kiátkozott összefogók meg bekerültek.)
            Ám a pontos helyzetábrázolás végett írom, hogy a kézivezérelten egybefogott magyar állami média ezentúl lényegében csak a „Vicinális jár a kispostára” című dalt és ennek mutánsait fogja játszani, esetleg megfejelve a parlamenti ellenzék vakoknak szóló némafilmjeivel. Bizonyos lakájnak öltözött adószakértők, akik 8 éven át huhogtak, amikor a libi-kóka-szocialista kormányok adóesztelenségén el-elmerengtem, most bátor mondatokkal helyeslik ugyanazt, amit hetekkel-hónapokkal ezelőtt még pléhpofával elutasítottak. Átállás van itt kérem, méghozzá példátlan! A nép meg csak néz, és még nagyokat fog nézni.
            Pedig nem kéne. A valaha a baloldalra szavazóknak mondom, hogy kaptunk mi már bátorítást, ami úgy hangzott, hogy merjünk baloldalinak lenni. A szükség szintjén is elhangzott már, hogy muszáj baloldalinak lenni. Ha jövőt építünk, akkor viszont az is kell, hogy akarjunk baloldalinak lenni!
            Kelletlenül várom a napot, amikor előbukkan a nyugdíjak forradalmi ellobbantásának nagy terve, továbbá hosszasan fogjuk még hallgatni azt a néma csendet, ami a fiatalok dolgait övezi. A harcos antibaloldali kórus most egy kicsit megpihen, készülünk a vihar előtti csendre. Tartok tőle, hogy 2010 tavaszán Magyarországon nem volt forradalom, hanem „csak” hamarosan lesz. Amint az a szűzkurvákkal is lenni szokott: egy darabig felajzottan keringünk körülöttük, majd egy pillanat alatt átváltva vöröslő fejjel zavarjuk el őket a nihilbe. Részemről már most ámen


Szanyi Tibor

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.