Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Balra át!

2009.06.25

Az EP-választásokon a Magyar Szocialista Párt megrendítő vereséget szenvedett, s ezt csak tovább mélyíti az egykori koalíciós partner totális bukása és a szélsőjobboldal látványos előretörése néhány, hagyományosan baloldali térségben. Az MSZP rossz szereplésében nyilvánvalóan közrejátszott a késve és félszívvel kezdett kampány. De a baloldali választók tömegei alapvetően a szocialista kormányzás hét esztendős politikájából ábrándultak ki. Részint otthon maradtak, részint pedig átszavaztak mérsékeltebb vagy vadabb jobboldali formációkra. Nagy kérdés, hogy az új választásokon hányat sikerül köztük visszanyerni a baloldalnak?
1994-ben és azóta minden parlamenti választáson a Magyar Szocialista Párt a győzelem esélyével lépett a szorítóba, kormányozni készült, s a társadalom jelentős része biztos volt a sikerében. Háromszor nyert is, egyszer pedig a legtöbb listás szavazatot megszerezve vesztett egy többpárti összefogással szemben. Most a több éves közvélemény-kutatási trendek, a tavalyi népszavazási és az idei EP-választási eredmények ismeretében gyakorlatilag senki sem hiszi, hogy az MSZP megnyerheti a következő országgyűlési voksolást. (Ha mégis tévedek, örömmel vetek majd csintalani bukfenceket bármely köztéren.) A kormányzás reményében szavazók (és a kampányt hasonló célból támogatók) így elmaradnak. Akik mégis az MSZP-re szavaznak, azokat alapvetően két megfontolás motiválhatja. Nyilván lesznek olyanok, akik a jobboldal térhódítása ellen adnak majd le proteszt-szavazatokat, de az ő voksaikért más pártok is versenybe szállnak. A szocialisták igazi tartaléka a baloldali meggyőződéséhez, maga és családja szocialista értékválasztásához ragaszkodó szavazó. Az adatok azonban azt mutatják, hogy az ő számuk még az utolsó hónapokban is folyamatosan csökkent.
S valljuk be, nehéz is lenne megmondani, mit ígérhet egy biztos vereségre készülő párt a választóinak. Józan mérlegeléssel csak egyet: a hatalmi viszonyoktól függetlenül a baloldali értékek melletti harcos kiállást, a szocialista hagyományok és a korszerű, alternatív baloldali kultúra megalkuvásoktól mentes képviseletét. Döntő és alapvető fordulatra van szükség ahhoz, hogy az MSZP képes legyen erre, s mozgósítani tudja azokat, akik ösztönösen is a baloldallal rokonszenveznek. Az MSZP-ben tavaly márciusa, az egypárti kormányzás kezdete óta sokat beszélnek egy baloldali fordulatról, de ilyesmi mindmáig nem történt meg, s a szavazók száma azóta is tovább fogyatkozott. A fordulat nem merülhet ki jelszavak cseréjében, át kell hatnia a szocialisták egész politikáját.
A legsúlyosabb hiba az, hogy az MSZP-re az elmúlt években valósággal ráégett a kapitalista viszonyok, az üzleti érdekek képviseletének imázsa. Részben igazságtalanul, hiszen a párt képviselői sok esetben sikerrel puhítottak az antiszociális intézkedéseken, több esetben mérsékelték a nagytőke vérforraló kiváltságait. Ennek ellenére széles körben az a látszat alakult ki, hogy az MSZP a nagytőke érdekeit képviseli. Ezt még csak súlyosbítja, hogy a párt néhány vezetője el is hiszi, sőt, nyíltan hirdeti, miszerint a kapitalizmust csak a szocialisták védhetik meg Magyarországon. Ez nyilvánvaló tévedés, a kapitalista rendszer már oly mértékben bedarálta a magyar társadalmat, hogy akármilyen kormány kerül hatalomra, a tőkés viszonyokon érdemben nem tud változtatni. A Fidesz csak azért penget szociális húrokat, hogy a baloldal törzsszavazóit elcsábítsa az MSZP-től. Erre egyenesen őrültség azzal válaszolni, hogy valóban, csak az MSZP képes a nagytőke nyugalmát garantálni Magyarországon.
A szocialistáknak akkor van érdemi jövőjük, ha abból indulnak ki, hogy a kapitalista rendszer a mai világban ugyan leválthatatlan, de keretei között egy baloldali pártnak csak egyetlen feladata lehet: a kapitalizmus megszelídítése. Ebbe beletartozik a kapitalizmus beépített igazságtalanságainak kritikája, folyamatos mérséklése, a saját munkájukból élők érdekeinek képviselete, a nagytőke kiváltságainak lefaragása, a kapitalizmustól független, nonprofit társadalmi szigetek (szövetkezet, kaláka, családi üzem) bátorítása.
Minden kormányzó párt körül megjelennek üzleti körök, feddhetetlen és kevésbé feddhetetlen üzletemberek, nagytőkések. Amíg csak a háttérből támogatják a pártot, addig kellő kontroll mellett a dolog elfogadható. De ha képviselővé, pártvezetővé, ideológussá avanzsálnak, akkor a szocialista párt identitása meggyengül, elmosódik, hiteltelenné válik a baloldali tömegek előtt. Természetesen sok gazdag ember hitelesebben baloldali meggyőződésű, mint akárhány munkás vagy más kisember. De a látszatát is el kell kerülni, hogy a nagytőke szervezett formában bármilyen szerepet kaphat egy szocialista - elvileg tehát a kapitalizmus kritikájára alapult –párt irányításában.
A „balra át!” tehát csak akkor lehet hiteles, ha egyértelműen szakít nemcsak a nagytőke érdekeinek képviseletével, hanem annak látszatával is. A személyi kérdéseket ezért súlyos hiba lenne generációs ellentétekre, vagy az „új” és „régi” arcok kérdésére torzítani. Az idősebb és fiatalabb politikusok, az eddigi vezetők és a sokáig félreszorítottak között egyaránt vannak olyanok, akik a pártközvélemény és a szélesebb nyilvánosság előtt közismerten baloldali értékeket képviseltek egész pályájuk alatt. Még akkor is, ha olykor sodródni kényszerültek a neoliberális áramlattal. S vannak olyanok, akiket valódi szocialista meggyőződés helyett alapvetőn technicista megfontolások vezérelnek, s az MSZP szavazótáborát csak eszközként használják liberális gazdaságpolitikájuk érvényesítésére. (Egyéni érdekeket most nem is említve.)
A baloldalon nagyjából mindenki ismeri egymást. Az MSZP baloldali megújulása – és egy erős, ütőképes ellenzéki párt felépítése – csak akkor lehetséges, ha az eddigi alkukat félretolva a párt hitelesen baloldali, üzleti érdekektől mentes, pénzügyi szempontból támadhatatlan múlttal rendelkező emberekből állítja össze vezetését, jelöltjeit, a nyilvánosság előtt szereplő politikusait. A baloldali fordulathoz elsősorban baloldali politikusok kellenek. A baloldali milliók ma nem érzik jól magukat Magyarországon, haragszanak az MSZP-re, de azt sem szeretik, hogy csalódottságukban nem szavazhatnak senkire sem, vagy jobboldali kalandorokra kell voksolniuk. Tiszta baloldalra várnak, amely visszaadja a szavak eredeti értelmét, s a szocialista közösségi ethoszt képviseli a kapitalizmus kényszerű szorításában is.

Hegyi Gyula
A [demokratikus hálózat] tagja

Forrás:
Népszava, 2009. június 25

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.