Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ELSZABADULT GÉNIUSZ

2010.03.10

Elszabadult géniusz

Gyurcsány megunta a magányt. Mi vette rá a cselekvésre? Osztozni akar egy esetleges fiaskó felelősségében? Vagy töketlennek találta az eddig szoci kampányt és akar adni a dolognak egy nagy lendületet? Esetleg tényleg elege lett a magára erőltetett hallgatásból?
            A választ valószínűleg még ő maga se tudja. A fellépést sem lehet egyértelműen jónak vagy rossznak ítélni. Előnyös, mert sok „gyurcsány-árvát” mozgósíthat, ugyanakkor rossznak is mondható, mert totálisan lerombolja azt a képet, amit idáig Mesterházy téglánként épített fel. Ő érezhetően komolyan gondolta, hogy egy olyan pártot visz a választásra, amely lezárta múltját és új arca van. A fiatal politikus tragédiája az, hogy puttonyában vastagon ott van a múlt minden bűne és sajnos Hagyó Miklós legalább annyit szerepel a kampányban, mint Mesterházy Attila.
            Gyurcsány színre kerülése tehát egyértelműen önkéntes akció. És rá nagyon is jellemző: Huszáros kirohanás, amit nem egyeztet senkivel. Kormányzása idején is sokan azzal kritizálták, hogy folyamatosan két lépéssel van előrébb, mint csapatai, így minden támadást magára von és maga is akar elhárítani. Gyurcsány ismét azt az arcát mutatja, hogy ő egy rendkívüli karakter, de magányos harcos, aki nem szereti a csapatjátékot. Ha szeretné, akkor ebben a kampányban nem törne az élre, hanem fegyelmezetten végezné azon mozgósító feladatot, melyet a pártvezetés rá osztott. Gyakori nyilvános szereplése különös disszonanciát teremt. Elbizonytalanítja a hozzá képest még kezdő Mesterházyt és a szavazókat is. Főleg azon balosokat, akik jelen vannak az MSZP-közeli eseményeken és számukra soha senki sem lesz képes felnőni az eszményített Gyurcsány Ferenc mellé.
            Sokak szerint az MSZP-ben ez már a kampány utáni pozícióharc része. A szocialista kiskirályok közül senki által nem támogatott Gyurcsány érezhetően erőből akar átmenni a rendszeren. Erre szinte kényszeríti is őt a csalódott MSZP szimpatizánsok többsége, akik elkeseredett dühvel sírják vissza 2006. tavaszát, amikor Feri (és kommunikációs gépezete marketingfogások sorával) képes volt csodát tenni.
            Sok-sok kérdés merül azonban fel. A géniusz felépült-e azon sebekből, melyek miatt vissza kellett vonulnia? Tanult-e saját hibáiból?
            A legnagyobb kérdés pedig továbbra is az, hogy: Merre tovább baloldal? Gyurcsányról mostanában azt hallani, hogy fanatikus centralista lett és ellenségként tekint azokra, akik a semmitmondó pragmatikus és neoliberális politika mellett több baloldaliságot követelnek. Ha Gyurcsány a régiek mellett a balos újaknak is hadat üzen, akkor az már rövid távon is azt eredményezheti, hogy az új alternatívát keresők maguk mögött hagyják az MSZP-t és elindulnak a maguk damaszkuszi útján. Azon az úton, amin Gyurcsány is elindulhatott volna, de érezhetően számára a liberális oldal modernizációs apostolai az irányadóak. Azok, akik jószándékból ugyan, de sokban hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar liberalizmus lényegében eltűnt a politikai palettáról. Gyurcsány az ő ideáikat tekinti követendőnek, de intő lehetne számára a polgári radikális Jászi Oszkár azon vélekedése, hogy a magyarországi társadalmi struktúra, közgondolkozás megváltoztatása radikális modernizációs lendülettel kudarcra van ítélve, sőt sok esetben járul hozzá az ellenoldal megerősödéséhez. Jászi ezt 1920-ban belátta, mégis demokratáink azóta is több alkalommal estek ebbe a kelepcébe.
            Gyurcsány jelen helyzetben egy elszabadult géniusz, aki ott tér vissza, ahol kilépett. Imádkozzunk, hogy a baloldalnak egy józan, mérsékelt megújítója legyen és ne lerombolója az utolsó még védhető állásoknak...

Kalmár Szilárd

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.