Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


EURÓPAI FORRADALOM?

2011.06.08

kalmar-szilard_01.jpgAz arab világ forradalmi hulláma Gibraltárnál csapott át Európába, eljutott Madridig, aztán szépen le is csendesedett. Az európai demokráciák világa láthatóan nem hasonlítható össze az arab diktatúrák világával. Ahol nincs esély a változásra, ott a népharag a döntő. Ahol legalább pár évente voksolni lehet, ott van némi illúzió, hogy majd valamikor egy hanyag ikszeléssel el tudjuk zavarni a zsarnokot vagy zsarnokinak gondolt rezsimet.
            „Valódi Demokráciát Most!” szól az önmagukat forradalmároknak tekintő fiatalok legfontosabb jelszava. A Madrid főterére költöző fiatalok jelszavakat skandáltak, sátrat vertek, fesztiválhangulatot teremtettek, de nem sikerült felhergelni az illetékeseket. Barcelonában volt ugyan egy rendőrattak, de az sem mérhető ahhoz az erőszakhoz, amely az elmúlt hónapokban Rómában, Athénban vagy Londonban megfigyelhető volt. A spanyol politikusok egyszerűen nem vették fel az eléjük dobott kesztyűt, hagyták, hogy elfogyjon a lelkesedés. Miként is fogalmazott 2006-ban Gyurcsány Ferenc? Majd „megunják és hazamennek”.
            Az Európa több városában, így Budapesten is szervezett szolidaritási demonstrációk is hasonlóra sikerültek. Viccesen dühös skandálások, néhány transzparens, amelyek igazodtak egy divathullámhoz, de egy cseppet sem mutattak arra, hogy az új forradalmárok valóban forradalmi tettre készülnének. A hazai eseményeket belülről nézve azt kell mondanom, hogy ez így kevés lesz. Van ugyan néhány tucat aktív fiatal, de két komoly hibát is elkövetnek. Az egyik az, hogy nem mondják meg, hogy mit is akarnak. Célok, mondandó és jövőkép nélkül próbálnak szervezkedni, azonban a céltalan lődörgés kudarcra ítélt vállalkozás. Magyarországon komoly tere van a rendszerkritikus gondolatnak és ennek megfelelően a tetteknek is, azonban egyáltalán nincs olyan szervezet, amely ezt képviselni tudná. Pontosabban van, de azt Jobbiknak hívják és vegytiszta gyűlöletmozgalmuk nem egy valódi demokráciáért, hanem egy sötét fundamentalista országért küzd.
            A másik komoly hiba, amit mifelénk rendszeresen elkövetnek, így most is, az az elitizmus. A huszadik század minden jelentősebb fordulata független volt a belpolitikai viszonyoktól. Valamilyen világpolitikai fordulat mellékhatásaként változtak meg a hazai viszonyok. Ilyen körülmények között valóban nincs szükség széleskörű társadalmi mozgalomra, elég az elitek cselekvése. Azonban ez garancia arra is, hogy a többségtől idegen politikai rendszer alakuljon ki, amelyért senki sem lelkesedik annak közvetlen haszonélvezőin kívül. Ez a tömeges közöny lett a harmadik magyar köztársaság veszte. A most épülő rendszer egy sokkal karakteresebb, vállaltan tekintélyelvű, azaz diktatúrába hajló hatalmat mutat. Emiatt nagyobb élvezet lesz annak megdöntése. Az elnyomás elleni küzdelem minden bizonnyal meghatározó közösségi élménye lesz a most felnövő, a holnapután politikai generációjának. A kérdés csak, hogy milyen irányba lesz az elmozdulás. Az érezhető, hogy nálunk is, akárcsak például Spanyolországban, a fiatalok mindenféle „izmustól” mentesen kívánnak cselekedni. Miközben a rendszert próbálják kritizálni, észre sem veszik, hogy gondolatvilágukat éppen a rendszer egyik alaptörvénye nyomorítja meg, amely azt mondatja, hogy minden „izmus” rossz dolog. Nem veszik figyelembe, hogy ideológia nélkül még soha nem volt társadalmi mozgalom. Még az anarchisták is megalkották a maguk „izmusát” annak nem is túl bonyolult szimbólumrendszerével együtt.
            A lázadást fesztiválozással keverő fiatalok szeretnék magukat forradalmárnak látni, azonban forradalmi gondolatok nélkül próbálnak forradalmi tetteket végrehajtani. Még attól a szinttől is messze vannak, amelyre ’68 lázadói legalább eljutottak. Az igazán szomorú, hogy mindez még a hippik szintjét sem éri el, mert az ő aktív lázadásuk, a drog, a szexuális élet szabadsága, a kivonulás a társadalomból lázadás volt a javából. A piknikezés, a megafonba kurjongatás még a rendszerkritika szintjét sem éri. Nincs mondandója, nincs mozgósító ereje, ráadásul azokat is lehangolja, akik forradalmi tettet várva csatlakoznak egy-egy ilyen akcióhoz.
            Merre van előre? Nehéz a válasz. Európa súlyos gazdasági és társadalmi válságát éli. A jóléti rendszert szisztematikusan roppantja össze a globalizált gazdaság automatizmusa. Egyetlen megoldás csak a jelenlegi viszonyok radikális átalakítása lehet. A meglévő javakat rosszul osztják el, az igazságos és demokratikus alapokon nyugvó új jóléti rendszer azonban nem érkezik el magától. Azért keményen harcolni kell. Ezt a küzdelmet szokták forradalomnak hívni, nem a békés sörözgetést.

Kalmár Szilárd

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.