Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


EZ NEKTEK ALKOTMÁNY?

2011.03.19

Valamitől olyan szánalmas az egész. Messziről bűzlik az izzadtság szagától, a kriptaszagú múlttól és szinte ideérzem nyolcvanas évekbeli nejlon rendőring-szagot is. Olyan visszataszítóan alpári erőlködés. Ennyit tudnak? Tényleg csak ennyit tudnak? Hol van az irodalmi hátország? Mert egy Alkotmány nem puszta betűhalmaz, hanem egy igényes és tekintélyes irodalmi alkotás is. Szellemisége és nem a bőrkötése teszi követendővé.
            Az egészről egy sok évvel ezelőtti eset jut eszembe. Akkor még Kőbánya egyik hírhedt gettójában éltem. Szerintem szerethető hely volt. Képviselte magát helyi szinten az középosztálytól lefelé mindenki. Akik fent voltak, azok gyorsan ki is pörögtek innen, ezért a hely alaphangulatát az állandó és finoman szólva sem úri néprétegek határozták meg. Kedves emberek voltak, de stílusosak is.
            Az egyik meleg nyári délután nyitott ablaknál ültünk a párommal, amikor egy szintén nyitott ablakú konyhából edénycsörgés hangos zaját hallottuk. A csörömpölést egy melóba megfáradt férfihang követte. Ércesen dörgött a kérdés, „Ez neked pörkölt?” Hát, valahogy ezzel én is így vagyok. Odavágnám a papírhalmot az illetékes asztalára és megkérdezném, „Ez nektek Alkotmány?”
            Mert ez színre, szagra, külalakra Alkotmány. Megízlelve viszont valami pocsék katyvasz, amit zavaros elegyekből kavartak össze alulfizetett köztisztviselők, akik frusztrálva kellett tudomásul vegyék, hogy a sokat passzolgatott labda hozzájuk került. Olyan is lett. Mint egy szemináriumi dolgozat, ami az istennek se akar olyan hosszú lenni, mint amennyi karaktert megkíván az a hülye tanár. Cifra körmondatokkal tűzzük tele, vágólapozunk idézeteket, lapozgatjuk a közhelyszótárt és örülünk, hogy itt még lábjegyzetelni se kell. Az elmúlt hónapok stilisztikai és helyesírási botrányait ismerve még az is valószínűsíthető, hogy néhány nap múlva ki fog derülni, hogy a tutipuska.hu-ról is vettek át anyagot a névtelenséget nem szerénységből, hanem praktikus okokból választó szellemi proletárok, akik betűnként, vért izzadva raktak össze valamit.
            Látom magam előtt, amint Pozsgai Imre és Boross Péter elegánsan kávézgatva filozofálgatnak a Hazafias Népfront dicső múltjáról. Az államszocialista rendszer felülről való lebontásának kínkeserves munkálatairól, majd barokkos körmondatokkal érkeznek el az alkotmányozás nehéz, sok-sok szuszogással kísért munkájához. Rombolni tudnak, ideje építkezni, hát megteszik becsülettel. Röpködnek a frázisok, jegyzetelnek a minisztériumi miliővel éppen csak barátkozó miskolci egyetemen végzett jogász pártkatonák. Néhány szendvics után kis dzsentris búcsúzás. Este még kis gépelgetés, kontrolcé-kontrolvé és máris újabb három oldallal gyarapodott a cucc.
            Másnap szalad is faxon az anyag az öregekhez, akik akkurátusan húzgálnak, joviálisan fejet csóválnak. Kihull az anyagból minden fölösleges kacat: Károlyi, kisgazdák, köztársaság, felszabadulás és hasonló badarságok, vegytisztára mossuk a Horthy-rendszert és máris szalad vissza a fax a módosításokkal. Túl a munkaidő végén még felcsapják a laptop fedelét, könnyes szemmel pötyög a kis fideszes. Hazafelé a metrón hóna alatt megszorítja a masinát, igen a műszálas ing kerek izzadtságfoltja alatt ott a holnap, a jövő, a dicsű múlt. Otthon kicsit gyúr rajta, sorkizárt, nézegeti a betűtípusokat is. Megint izzadni kezd, dönteni nem mer, maradjon times new roman, bár jó lenne, ha inkább valami magyarosabb lenne, mert a román miatt még beleköthetnek. Este elküldi a barátnőnek, aki könnyekig hatódik, megmutatja a katolikus kollégiumban lakó összes barátnőjének, érteni nem értik, de nem is az a lényeg. Történelmet csinálnak a szalonnaszagú barátok. Kell ennél több?
            Aztán másnap reggel a metrón ugyanazon izzadtságfolt alatt utazik a nagy mű, nyomtató, fedlap és indulhat útjára. Gyűlnek az aktán az aláírások. Kérlekszépenalássan, szalad a titkárnő a következő stációhoz, ahol szúrós szemű köztisztviselő félrekötött nyakkendővel, értő tekintettel lapozza át a grandiózus anyagot. Hiányol néhány dolgot, de nem szól. Az állása a fontos, cirkálmányos aláírást vet a papírra, pirossal javít két helyesírási hibát és elégedetten hátradől, a határidő rendben.
            A dolgok végén nyomtatás, sok példányban hever az asztalon. A politikusok kezükbe veszik, a frakcióülésen lapozgatják, álmosan pillantanak fel a szemüveg mögül és mérgelődnek, hogy valaki három helyen még istenezne és magyarkodna többet is. A sajtótájékoztatón bemutatják. Unottan pörgetik a közhelyeket, az újságírók nem kérdeznek, gyorsan leírják, amit a szájukba adnak, az ellenzékiek kényesnek tűnő kérdéseket tesznek fel, aztán ők is gyorsan csomagolnak. Az egyik fotós még visszafordul az asztalon maradt pogácsáért és megrázza a termoszt, hogy maradt-e kávé.
            A TV előtt milliók ülnek. Évek óta nem értik miről beszélnek, most sem. Új Alkotmány, bravo, hördülnek fel pár százan. Ami új csak jó lehet, ez alaptörvény a fogyasztói társadalomban. Pár képkocka az arab világból, az Alkotmányt a képernyőn néhány reklám után Alekosz váltja. Izgalmasabb, mint bármelyik politikus. Ő legalább közülünk való.
            Így állunk. Pontosabban ülünk. Mert van pár száz ember, aki nem ül összeroskadva. Nyomunk pár facebook posztot, lájkolja öt haver, aztán ennyi. Nézünk magunk elé, már a fejünket se kapkodjuk. Csinálják amit csinálnak. Elmennénk, de nincs hova. Maradunk, rázzuk az öklünk, közülük néhányan visszarázzák. Megiszunk egy nagyfröccsöt. Az legalább igazi. A megszokott.

Kalmár Szilárd

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

elismerés a szerzőnek

(zsiráf, 2011.03.20 15:02)

Ez a cikk akár az Amerikai Népszava Bartus L. márc 16.-i "A ripacs és a piknik" cikke mellé tűzhető.
Végre olvashatok tökös ,intellektuálisan is mérhető, tisztességes iróniával és vitriollal megírt cikket,amit a magamévá tudok tenni. Ideológiailag lehet,hogy távol áll a két ember egymástól,de mindkettő nem áldemokrata puhányként teszi közzé véleményét.
Kedves Szilárd csak gratulálni tudok.
Most már igazán várom az áprilisra tett igéreted.