Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gondolatok Agárdi esszéje kapcsán

2009.12.03

Gondolatok Agárdi esszéje kapcsán

Érdeklődéssel olvastam Agárdi Péter esszéjét, a stílusa kifinomult irodalmárra valló és mélyen gondolkodó baloldali emberre vall.
            Igazából nehezen veszem a bátorságot, hogy kritizáljam az írást, de három gondolatot fel kell vetnem:

a.) Az első, hogy a baloldali emberek sajnos észrevétlenül, de átvették a Fidesz retorikáját az előző rendszer megítélésében, idézem: „Engels – a XIX. századi Marx formátumos társa, maga is jelentős gondolkodó – éppen a szocializmusról elmélkedvén állította szembe élesen az utópiát a tudománnyal: ez a tétel azután a XX. századi államszocializmusok hivatalos doktrínájában nap mint nap szajkózott legitimációs ideológiává, sőt propagandájává silányult. A korai és diktatórikusnak bizonyult múlt századi szocialista rendszerek bukását...”
            Más szóval és ez a megközelítés eltéríti a szerzőt az általa kijelölt útról és már csak az előző rendszer hibái jelennek meg a gondolatvilágában, mivel azt már nem teszi fel kérdésként, azt nem elemzi, (mint a címben feltett kérdésben), hogy mi volt, hanem csak egyszerűen elfogadja jelző nélküli vagy a széles körben elterjedt államszocializmusként, ezért nem marad más, mint a csakazértis morálja. Vagyis nem az előző rendszer, mint sokak által szocializmusnak tartott valami tanulságait és pozitívumait keresi, ezért csak a baloldali értelmiségi, de itt még értelmetlennek tűnő pozitív morálját találja. Mennyivel más lenne a kép, ha megértenénk végre, hogy nem általában szocializmusról, nem a kapitalizmust meghaladó, Marx által inkább mozgalomnak nevezett kommunizmusról kell, lehet beszélni, hiszen se a magyar és pláne a szovjet, nem hogy meghaladta volna a kapitalizmust, azt el se érte: feudálszocializmusról kell beszélni, amely igenis meghaladta a megelőző társadalmi fejlettséget sőt hatalmas modernizációt hozott. Ebbe a gondolatvilágba nagyon is belefér a társadalmi szolidaritás, amely a Rendszerváltás óta bizony megcsappant, az egyenlőség, ami bizony átlag 10 szeres egyenlőtlenséggé vált nem beszélve a szélesebb kontrasztról, a testvériségről pedig már itt szó sem esik. Vajon az előző rendszer csak diktátorok gyülekezete volt? Ki hol élt? Elfelejtette? És elfelejtődött apáink, nagyapáink, elődeink több százados harca? Nem volt igaz? Ugyan!
            A szerzőt persze a morális baloldalisága még e nehézségek ellenére is továbblendíti. Igaz pesszimizmusa megmarad idézem: „már ha egyáltalán lesz történelmi jövő”

b.) A második megjegyzésem: ez a négy felosztás nagyon jó, megalapozott, ugyanakkor éppen azért, mert a szerző a történelmi fejlődéstől különválasztható szocializmus fogalmat keres – a cím is már ezt sugallja –, társadalmi-gazdasági formációként fogja fel a szocializmust, holott ilyen formáció nincs. Maga is megjegyzi a végén, hogy a szocializmus átfut a történelmen. Remélem meg tudjuk érttetni vele a szocializmus történelemtől függő jelzőinek fontosságát és akkor nem – magával is viaskodva – utópiaként fogja kezelni.

c.) A harmadik: a magántulajdon kérdése. Marx írja a Kommunista Kiáltványban: „A tőke társadalmi hatalom. Társadalmi tulajdonba vételével nem a tőke szűnik meg. A tőke elveszíti osztályjellegét.” Ezért a marxi gondolatokat is meg kell érteni és azt is tovább kell fejleszteni ahhoz, hogy a kapitalizmus meghaladásra kerüljön. Ez viszont már nem utópia.

Soltész Sándor

Előzmény:
/cikkek/cikkek/a-szocializmus-rendszer-mozgalom-utopia

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.