Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HÁBORÚ A SZEGÉNYEK ELLEN

2011.01.03

Kalmár Szilárd Orbán Viktor és a mögötte szorosan záró politikai szabadcsapat magabiztosan nyomul előre minden területen. Nem csupán a választók hihetik azt, hogy soha nem alszanak, de még maga a miniszterelnök is ilyen heroizmusról tett tanúbizonyságot az egyik kereskedelmi tévében, ahol mosoly nélkül mondta a kamerába, hogy még álmában is gondolkozott.
            A magabiztos fellépés zord tényeket takar. A jobboldali kormány menekül. Hónapok óta komoly erődítési munkálatokat végezve igyekszik bebetonozni magát. Enver Hodzsa sztálinista albán diktátor minden irányba betonbunkerekkel védte hatalmát sok évtizeddel ezelőtt, Orbán Viktor minden hatalmi tényezőt a legrövidebb pórázra fogva készül valami hasonlóra. Sokan attól tartanak, hogy kemény diktatúrát, személyi kultuszt és hasonló csúnyaságokat akar. A képlet ennél bonyolultabb. Egy nyilvánvaló szociális katasztrófa politikai hatásaitól próbálja védeni hatalmát. Mi fog történni? Lehetnek olyan folyamatok, amelyek a kétharmad forradalmát is el tudják söpörni? Sajnos igen. Gazdaságilag és társadalmilag Magyarország az összeomlás szélén tántorog. Alapvető strukturális reformok, azaz megszorítások nélkül csődhelyzetbe fogunk kerülni. Ez a globalizált kapitalista világrend logikája. A világcentrumból kiszoruló Európa és annak perifériáján lévő Magyarország szükségszerűen kerül rosszabb helyzetbe. Ezen pedig csak ront az a mentalitás, amivel a kormányfő a hazai dolgainkat intézi. Egyszemélyes küzdelme szükségszerűen bukásra van ítélve annak ellenére, hogy még az Európai Néppárt is szorosan zárkózik fel még a legvadabb butaságok mögé is. Sokan a venezuelai Chávezhez vagy Moraleshez hasonlítják Orbánt. Tévesen. A dél-amerikai politikusok egy komoly, lényegében alulról szerveződő, a szegényeket megszólító társadalmi mozgalommal jutottak el a hatalom csúcsára. Ennek köszönhetően mindmáig komoly tere van a forradalmi hitnek és a tömegkontrollnak. Volt szerencsém egy venezuelai parasztmozgalmi vezetővel beszélni, aki minden öncenzúra nélkül beszélt azokról a hibákról, amelyeket Chávez és politikai köre elkövetett az elmúlt években. Magyarországon van ma olyan Fidesz-közeli mozgalmár, politikus, aki ilyet meg merne tenni? A válasz sajnos egyértelmű.
            Orbán Viktor háttérországa nem a szegények körében jelentős. Az ő igazi bázisa a középosztály. Győzni ennek köszönhetően tudott, a kétharmados többségért persze a hibát hibára halmozó, alkalmatlanságát többször is bizonyító MSZP elit is okolható. A magyar társadalom azonban rendkívüli változáson megy keresztül. A középosztály, amely relatív jólétét az elmúlt években hitelből fedezte, ketté fog szakadni. Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy ezt lássuk. Elég csak megnézni a foglalkoztatási mutatókat, a stagnálónak tűnő, de a valóságban romló jövedelmi helyzetet és az elmúlt hónapokban folyamatosan növekvő lakossági terheket. A leszakadó tömegek visszafordíthatatlanul megindultak az elszegényedés útján, perifériára sodródásuk immár tény. A kormányzat ezt a problémát kezelte, belenyúlt a kapitalizmus gépezetébe. Befagyasztotta az energiaárakat, kilakoltatási moratóriumot rendelt el és a korábbi években szinte minden kontroll nélkül hagyott gazdasági szereplőkre rakott pluszterheket. Ebből a pénzből finanszírozta azon átmeneti időszakot, ami az önkormányzati választásig tartott hivatalosan és sokáig már nem húzható, de nem is kell már húzni az időt.
            A hatalmi viszonyok átalakítása véget ért. A köztársasági elnök egy báb. Az alkotmánybíróság jogköre csonkítva. Az önkormányzatok teljes kontroll alatt. A sajtó öncenzúrára kényszerítve. A politikai ellenzék elszigetelve. Ilyen viszonyok közepette már robbanhatnak azon időzített bombák, amelyekkel hónapok, évek óta együtt éltünk. Félre lehet tenni a szociális demagógiát, jöhet a kemény konzervatív valóság. A sunyi megszorítások már velünk vannak pár hónapja. A nemzetközi trendek ellenére, egekben a benzinár, a forint árfolyama más valutákhoz képest pocsék, az önkormányzatok többsége a totális csőd szélén áll, a távhő ára egy rafinált lépésnek köszönhetően jelentősen nőhet, segélyezési rendszerből milliárdokat vettek ki. A szegények elleni háború elkezdődött, de a hadüzenet még várat magára. Ez a fordulópont akkor fog eljönni, amikor a kormányzat elengedi azon svájci frank hiteleseket, akiket jelenleg még véd a kilakoltatási moratórium az otthontalanságtól. A kommunikáció alakulása azonban már adhat okot az aggodalomra. A kormányalakításkor még osztatlanul szeretett társadalmi csoportban az illetékesek szerint már sok potyautas van. Azok, akik képesek arra a gyalázatra, hogy a hitel fizetése nélkül szükségleteiket jóval meghaladó méretű ingatlanban éljenek. A megbélyegzés, az előítéletek erősítése nem sok jóval kecsegtet. A szolidaritást alig ismerő, a bűnbakképzésre fogékony magyar társadalom még helyeselni is fog akkor, amikor tömegével fogják utcára tenni honfitársainkat. Az illetékes TV társaságok minden bizonnyal sokat fogják mutogatni azon néhány családot, akik tényleg nagyobb lakásban laktak. Sokan hitetlenkedve fogadják ezt a jóslatomat, de voltam már baloldali fellegvárnak mondott kerületben, ahol a lakók tapsvihara mellett tettek utcára kerekesszékes asszonyt. Tisztában vagyok vele, hogy a jelenlegi szolidaritási viszonyok mellett Magyarországon bármi megtörténhet. Ezzel a jobboldal is tisztában van. Már csak azért is, mert ennek alakításában, az előítéletek erősítésében maguk is élen jártak. A szegénység és a szegény lét Magyarországon két különböző fogalom. A középosztály jelentős hányada szegény, de magát nem tartja annak és a társadalom többsége sem úgy azonosítja. Akinek ma saját lakása van, azt nem soroljuk a szegények körébe. Jórészt emiatt is alakult ki az a helyzet, hogy a szegények többsége cigány származású. Őket a lehető legbrutálisabban sújtotta a rendszerváltás. A számukra osztályrészül hagyott nyomor nem engedte meg, hogy áltassák magukat. Szegénységüket elfogadták.
            Most korszakhatárhoz érkeztünk. Az állam egyszerű konzervatív recept szerint ki fog taszítani a társadalom peremére milliós nagyságrendben a magyar állampolgárok egy részét. A késleltetett nyomorúság minden korábbinál nagyobb szegény társadalmi réteget fog kitermelni. Mindenféle komolyabb támogatás nélküli létre kárhoztatott tömeget. Az utcára zavart, életük végéig, lakás nélkül is hitelterhet nyögő devizahitelesekből, a segélyezésből kizárandó nyomorgókból, a nyugdíjak elértéktelenedése miatt reménytelen helyzetbe kerülő idősekből gyúródik az új szegénység
            A folyamatot megállítani nem lehet. Az elszegényedés sajnálatos európai trend, amelyet a hazai gyakorlat még zordabbá fog tenni. Ilyen nemzetközi gazdasági viszonyok közepette egyetlen megoldás, ami képes megakadályozni a tömegnyomort, az újraelosztási rendszer radikális átalakítása lehet. A recept évszázados: El kell venni a gazdagoktól és oda kell adni a szegényeknek. A magyar kormány ennek ellenkezőjét teszi, amit az egykulcsos szja bevezetése mutat legjobban, de a segélyezésre szánt összegek megcsapolása is erre vall. Elvesszük a szegényektől, hogy a gazdagoknak több maradjon.
            A szegények nagy pofonokra készülhetnek. Sokan naiv módon hittek a hitegetésben egymást felülmúló politikai erőknek. Ezért sokan bátrabbak is lettek. Nem fizettek hiteltörlesztést, rezsiköltségeket és felhalmozódott tartozásuk a legtöbb esetben mára már megfizethetetlen. Az utcára már nem mehetnek, tilos. Kukából már nem ehetnek, tilos. A számukra fenntartott ellátórendszer ekkora tömeget nem képes ellátni, az egymillió munkahely várat magára, de ha lesz, akkor sem nekik. Céltalan, leköpött, szélsőséges nyomorra ítélt tömeg. Dühös emberek, akik képesek lesznek arra, hogy elzavarják a jelenlegi országvezetést és valami újat építsenek. Csak valaki demagógia nélkül szólítsa meg őket!

Kalmár Szilárd

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.