Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HIT, ILLÚZIÓK NÉLKÜL

2010.03.30

Hit, illúziók nélkül

Károlyi Mihály vetette papírra ezzel a címmel életrajzi írását.
            Az a politikus, akit a jobboldal ősellenségnek kijáró szenvedéllyel gyűlöl és akit eközben a polgári baloldal mint korai liberális politikust ölel keblére.
Nem kívánok belemenni abba, hogy lehet és kell-e párhuzamot vonni Károlyi és Gyurcsány között. Azt tudom, hogy a gróf volt az első földosztó magyar. Gesztusához csak rendkívüli jóindulattal lehet hasonlítani Gyurcsány ötvenezer forintos befizetését abba a krízisalapba, Képamely a kampányra el is tűnt a köztudatból.
            Azt tudom, hogy Károlyi idegenbe szorult hatalmát vesztvén. Súlyos nélkülözések közepette őrizte hitét. Gyurcsány Ferenc lángrakapó szaunája szintén nem állítható párhuzamba a gróf számüzetésé  nek keserű kenyerével. A budai tűz pár ezer emberben lángot lobbantott. Azoknál, akik a 21. században is udvari budiba szorulnak, ha úgy hozza a szükség.
            Magyarországon nincs baloldal. Van a hatalmi elitnek egy szűk köre, amelyik vörös gyékényen árulja portékáját, de ezen kívül semmi nem vall arra, hogy a politikai palettán hol helyezkednek el. Európában talán ez az egyetlen baloldali párt, amely olyan miniszterelnököt talált magának, aki nem tudja vagy nem akarja tudni az internacionálét. Pedig lett volna kitől megtanulja...

            A rendszerváltás káoszában a baloldaliságot minden eszközzel száműzni próbálták a közéletből. Elsőciklusos szocialista politikusok beszélnek arról, hogy szinte gettóba zárta őket a többi antikommunista hitű párt. Igen, akkor és azóta is a kialakuló új politikai rendszer alapideológiája, mondhatni kötőszövete lett az antikommunizmus. Nem antisztálinizmus vagy antibolsevizmus, hanem antikommunizmus. Megbélyegzett és megvetett lett a kádárista konzervatív, a baloldali szocialista és az államszocializmus allatt is elnyomott alternatívákat kereső eurokommunista is.
            Aztán 1994-ben megnyerte a választást Kádár János. A párt első emberét Horn Gyulának hívták ugyan, de ne legyen illúziónk: Kádár János „szelleme és szellemisége” nyert. 1994-ig az MSZP nem mert baloldali lenni, azt követően nem tudott a koalíciós nyomás és a nemzetközi elvárások miatt. A „radiszadi”-ban még pár hónappal ezelőtt is aktívabban kommunistáztak, mint a Kossuth téren 2006-ban. Igaz, halkabban...
            Horn pártelitből való kilépése. Igen, ő be tudta látni a hibáit és félre is tudott állni. Szóval 1998-tól kezdve az MSZP tudatosan nem akart baloldali lenni. Kapóra jött Orbán, később a szélsőjobb. Valaminek a tagadásában megtalálták magukat és ez elégnek is tűnt sokáig. Addig a pontig, amíg voksokat lehetett szerezni a polgári lét ígéretével. Már 2002, de leginkább 2006 a polgári létre adott válasz volt. Akkor még az emberek elutasították a mucsai kiskirályokat. KépEurópai középosztályi létet ígérő pártokat választottak.
             A polgári lét illúziója mindig hamis volt. Az Európai Unió perfiériájára szorult Magyarországon jelen körülmények között, a rendszerváltással induló eredeti tőkefelhalmozás korában a nyertesek körébe csak kevesen tartozhatnak. Az elmúlt nyolc évben egyszerre zajlott jóléti osztogatás és a társadalmi vagyon magánosítása. Előbb kézzel fogható vagyontárgyak formájában, később már a jövő nemzedékek rovására. Az állami eladósodás és az önkormányzatok eladósodása nem más, mint a jövő felélése.
            Sokan messzemenő hittel tekintenek a polgári baloldalra. Remélik, hogy majd az megmenti az országot egy zsarnoksággá kérgesedő Orbán-rendszertől és a mindenki nyakán lihegő neohungarista csőcseléktől. Mindeközben azt látni, hogy jelentős polgári közszereplők igazolnak át Viktorhoz azzal a retorikával, hogy ő az egyetlen, aki meg tudja zabolázni a veszett kutyákat. Ez a magatartás visszataszító mivel nincs mögötte más, mint a ferencjóska-horthy-kádár rendszerekben már bevált közéleti prostituálódás. Attól várják a védelmet, aki rájuk szabadította a bajt. Nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy a FIDESZ és a JOBBIK által eljátszott show nem más, mint a régóta ismert jórendőr-rosszrendőr játék országos szintre hozatala.
            A polgári elit Magyarországon létét veszélyeztető, elnyomandó, elhallgatandó alternatívaként tekint a polgári baloldal keretein túl próbálkozó baloldaliakra. Ők hangsúlyozzák leghangosabban, hogy a szélsőségek összeérnek és ezért össze is tartoznak. Hazudnak, mert hiába mondják azt, hogy a szélsőségek összeérnek, amikor történelmi példák sora bizonyítja, hogy a nácikat, fasisztákat csak baloldaliak tudták ellensúlyozni Spanyolországtól Olaszországon és Franciaországon át Jugoszláviáig. A polgári erők ugyanezen országokban elfogadták és a legtöbb esetben támogatták is náci elnyomó gépezetet. Tito éppen azért szorult ki Szerbiából és kellett harcát a bosnyák helyek közt folytassa, mert a kollaboráns polgári kormányzat, együttműködve a németekkel és csetnikeket vezető Mihailovic-csal hatékonyan lépett fel a függetlenségért valóban küzdő kommunista partizánokkal szemben.
            A polgári balodaliak antifasiszta politikája hatástalan, mert a fasiszta oldalnak kialakultak saját fórumaik, sajtójuk és médiájuk. Antirasszista politikájuk szintén hatástalan, mert a kisebbségi jogokat nem csipán védték és képviselték, hanem gyakorta, sőt általában saját céljaikra fordították. Mintha melegeknek, leszbikusoknak, zsidóknak és romáknak egyetlen létforma lenne természetes, a liberális. Részben emiatt a nagy szeretet miatt nem tudott kialakulni a hazai cigányságnak egy kiművelt és bátor vezetői rétege. Az egyetemre járó romákat még a diploma megszerzése előtt bedugták a minisztériumokba ilyen-olyan integrációs projektek szakértőinek. Számukra ezzel megadatott a polgári (jólét) lehetősége, de rendkívül rövid idő alatt vesztették el kapcsolataikat a roma közösségekkel.
            A polgári elit sikert elkönyvelni csak az antikommunista politikában tudott. Nem adtak teret és megrovó tekintettel vizsgáltak minden ilyen irányba történő kalandozást. Egyfajta szellemi villanypásztor alakult ki a centrumtól balra, amely látszólag jól működött, mivel egy idő után már senki se akart abba az irányba mozdulni. A villanypásztor azonban nem a szélsőbalt zárta el, mint remélhették, hanem az MSZP-t természetesen választói közegétől. Tavaly nyáron néhányan felsorakoztak ugyan a villanypásztor mentén szólongatva a szétszéledt nyájat, „baloldali fordulatot” emlegetve, de zsigerileg rögzült reflexek miatt a villanypásztornak senki sem mert nekiugrani. Fontosabb dolog volt a listás befutó...
            A nyáj egy részét elhajtotta Orbán, másik részét Vona és az LMP. Néhányan még visszaszédülnek a szocialista akolba, de a többség kivár és a választásokon való részvétel ezért lesz viszonylag alacsony, ami a kispártoknak az LMP-nek, a JOBBIK-nak és az MSZP-nek kedvez.
            A tavalyi nyár MSZP-s körökben a baloldali fordulat volt a menő duma. Az idei tavaszon a „választás után minden másként lesz” slágere dübörög. Akkor, amikor az egész párt egy tucatnyi „részvényes” kezében van. Ezt figyelembe véve nehezen lehet minden másként egy hónap múlva...
            A kiút igenis balra van. Európában az a baloldal, amelyiknek nem volt baloldali szövetségese, összeomlott. Olaszországban a balra nyitás helyett polgári nyitás történt. Szakértők szerint emiatt tűnt el a politikai térképről a szocialista-eurkommunista alternatíva. Magyarországon a szélsőjobb erősödésének egyik oka az, hogy nincs markáns baloldali ellenpólus.
            Egy ponton már átvágtuk a villanypásztort. Lehet jönni utánunk! Hittel, illúziók nélkül!

Kalmár Szilárd


Kép Szerkesztői megjegyzés:
Sokan mondhatják, hogy helyezkedők vagyunk, most az összeomlás biztos tudatában „nagy pofával” követeljük a hiteles baloldalt, egyfajta életkori sajátosságok és egzisztenciális kilátások miatt. A [dh] jóformán megalakulásától kezdve követelte a hiteles, európai és szocialista alternatívát. A kétkedőknek emlékeztetésül, az érdeklődőknek kiegészítésül szemezgettünk korábbi írásainkból. Nem a romokon akarunk tengődni, hanem a romokból egy új fundamentumot építeni.



Kalmár Szilárd: Lehet más alternatíva a baloldalon?
http://www.demokratikus.eoldal.hu/cikkek/%5Bdh%5D-hirek/lehet-mas-alternativa-a-baloldalon_

Kalmár Szilárd: Új politikát a baloldalon!
/cikkek/cikkek/uj-politikat-a-baloldalon

Kalmár Szilárd: Az eretnekek tisztelete
http://www.demokratikus.eoldal.hu/cikkek/%5Bdh%5D-hirek/az-eretnekek-tisztelete

Kalmár Szilárd: A Fidesz után
http://www.demokratikus.eoldal.hu/cikkek/%5Bdh%5D-hirek/a-fidesz-utan

Kalmár Szilárd: A polgári szocializmus alternatívája
/cikkek/cikkek/a-polgari-szocializmus-alternativaja

Kertész Ákos: Mozgalmat! Mozgalmat!
/cikkek/cikkek/mozgalmat_-mozgalmat_

Kertész Ákos: A kultúra jövő formáló ereje
http://www.demokratikus.eoldal.hu/cikkek/%5Bdh%5D-hirek/a-kultura-jovot-formalo-ereje

Csókás Máté: Októberek üzenete
http://www.demokratikus.eoldal.hu/cikkek/oktoberek-uzenete

Csókás Máté: Őrségváltást követelve
/cikkek/cikkek/orsegvaltast-kovetelve


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.