Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hol rontottuk el?

2009.06.25
Az MSZP mélypontra került 2004-ben. Bejött, amitől sokan féltek, Medgyessy nem tudott megfelelni az elvárásoknak. A korábban rendkívül hatékony baloldali kommunikáció, amely elsősorban Kovács Lászlóhoz volt köthető, lényegében nulla lett.

Üdítő volt Gyurcsány fellépése. Visszaadta a mozgalmi hitet a baloldalnak, megfelelő partner lett a liberálisoknak. Igazából egyik társaságban sem tudott gyökeret verni, de éppen ez a kettősség eredményezte sikerét. Egészen 2006-ig. Mert őszöd fordulópont lett. A tehetséges, de kellő tapasztalattal nem bíró politikus hatalmas taktikai hibát vétett. Egyszerre kettőt is. Egyrészt az őszödi beszéd sem stílusában, sem tartalmában nem volt méltó hozzá, másrészt a 2006-os megszorító intézkedések lényegében a vidéki MSZP bázisok megszűnését eredményezte. A vidéki baloldali politikai elit kiszorult minden olyan pozícióból, amely maghatározó lehet a helyi közéletben való fellépés szempontjából.
A 2006-os őszi események idején még a társadalom többsége elítélte a politikai huliganizmust, de a FIDESZ itt és ekkor talált magára kommunikációs szempontból. Ekkor indult meg az a karaktergyilkos kampány, amely legegyszerűbben a „Gyurcsány a hibás” kampánnyal fogalmazta meg lényegi üzenetét.
Gyurcsány részéről ekkor újabb taktikai hiba történt. Liberális antifasiszta hozzáállással ellenfélként elfordult a FIDESZ-től és a szélsőjobbal való kardcsörtébe kezdett. Ekkor kezdődött meg az a kampány, amely politikai üzenetünket a gyűlöleteszmék elleni küzdelemre szorította vissza. Klasszikus jogvédő, moralizáló liberális párttá váltunk. Tettük ezt egy kispolgári szavazóbázissal a hátunk mögött. Ez a magatartás az egzisztenciális problémákkal küzdő támogatóinkat kifejezetten irritálta. Társadalompolitikai intézkedéseink többsége ugyanis szélsőségesen neoliberális volt. Azt üzentük választóinknak, hogy kevesebből költs többet arra, ami ingyen volt idáig. Kioktattuk azokat, akikre építenünk kellett. Egyéni felelősségről papoltunk egy olyan országban, ahol évszázados paternalista hagyományok dívnak, ahol a közösségi ellátások köre az egyik legszélesebbkörű volt európai szinten is.
A liberális kompromisszumok. A liberális párttá válásunk eredményezte azt, hogy egyrészt megszáltuk az SZDSZ bázisát, másrészt a politikai senkiföldjén hagytunk majd kétmillió szavazót. A nagy űr tavaly nyáron mutatkozott meg legjobban. Akkor kezdte el a monoki polgármester politikai kampányát, akkor vett lendületet a JOBBIK cigánybűnözéses demagógiája. Mi a Demokratikus Hálózattal tavaly augusztusban éppen azért utaztunk Monokra, hogy megmutassuk, a baloldal is tenni akar azért, hogy a vidék problémái megoldódjanak. A dolog eredménye az lett, hogy mi ott voltunk ugyan, de a liberális befolyásoltságú baloldali politikai elit szinte kiátkozott minket. Talán csak azért nem kerültünk hosszabb politikai karanténba, mert a kormány maga is a monoki modell egyfajta könnyített változatát hozta tető az „Út a munkába” programmal. Ez egy olyan kezdeményezés lett, amely éppen azon területek irányába nyitott, amelyekről 2006-os önkormányzati választás után kiszorultunk.
A liberális vonal agresszivitására jellemző, hogy a program miatt éppen a kivitelező Szűcs Erika lett az egyik legtámadottabb minisztere a Gyurcsány-kormánynak, akinek ki is kellett maradni a történtek miatt Bajnai-kormányból.
Gyurcsány 2006-ig kiválóan egyensúlyozott a liberális és a szocialista oldal között. Személyének brutális jobboldali betámadása azonban a kiváló politikust elbizonytalanította. Helytelen módon mozdult el a liberális oldal irányába. Ebben minden bizonnyal szerepet játszott az is, hogy ebben az időszakban az MSZP liberális vezetéssel bírt. Minden idők talán legtehetségtelenebb szocialista politikusa Hiller István maga is jelentősen közreműködhetett abban, hogy a koalíció politikailag domináns szereplője az SZDSZ lett.
Jelen helyzetben a tavaly nyári politikai vákuumhelyzet már nincs meg. Az általunk gyakorolt  szélsőséges liberális mentalitás, a problémáknak való hátatfordás, az antifasiszta-antirasszista gondolat dominanciája az érdemi válságkezelés helyett irritálóan hatott szavazóbázisunkra. Mára ott tartunk, hogy szavazóink jelentős hányada a JOBBIkK-hoz sodródott, a maradék jelentős része is veszélyeztetett.
Ki a hibás? Ki tehet arról, hogy lényegében kiírtuk magunkat a politikából? Mindenki. Gyurcsány, a liberális fordulat, a társadalom többségében ellenszenvet kiváltó üzenetek miatt. Persze hibás az MSZP balodala is, azért, mert nem képezett markáns alternatívát, szerepe gyenge kritikára korlátozódott. Kiss Péternek és a Baloldali Tömörülésnek határozott belső ellenzékként kellett volna működnie. Egy olyan kezdeményezésként, amely életben tartja a mozgalmi tüzet és létével, dominanciájával garantálja a baloldali gondolat meghatározó voltát a kormányzati munka során.
Hibásak a fiatalok is. Közülük senki sem maradt mozgalmi vonalon. Mindenki kormányzati pozícióba került. Aktahalmok mögé dugtuk legjobb embereinket. Nagyon-nagy hiba volt, mert most szembesülünk azzal a ténnyel, hogy eltűnt a szavazóbázisunk, ráadásul még mozgalom sincs, amellyel vissza tudnánk menni az emberek közé. Leírtuk magunkat és leírt minket a társadalom.
Immár egyértelmű, hogy nem vagyunk váltópárt. Nem vagyunk néppárt sem, mert szavazóbázisunk nagysága egy középpárt szintjét sem éri el. Ebben a helyzetben nem az a feladat, hogy álmodozzunk választási győzelemről. Az igazi kihívás jelen helyzetben a kármentés. Az, hogy visszaszerezzük azon voksokat, amelyek a miéink. A baloldali embereket és a liberális embereket. Kísérletezhetünk az összehangolt akcióval, azaz továbbra is próbálhatjuk mindkét politikai oldal támogatóit megszólítani, de ez a dolog immár reménytelen. Sőt! Már ott lihegnek a nyakunkon azon politikai kezdeményezések, amelyek az MSZP-SZDSZ összeomlás nyomán előálló romokból igyekeznek felépíteni magukat. Az SZDSZ-t már padlóra küldte az LMP, tőlünk balra pedig most szerveződik a Magyarországi Egyesült Baloldal. Ha továbbra is csak sodródunk, akkor nem marad számunkra semmi.
Mi lehet a megoldás? A megoldás kegyetlenül hangzik: pártszakadás. Az SZDSZ-MSZP romjait a két szereplőnek kell felosztania egymás közt. Tanácsos lenne, ha Gyurcsány vezetésével egy korszerű, progresszív szociáldemokrata politikai formáció jönne létre és ettől balra helyezkedne el a sokkal mozgalmibb jellegű, szociálisan populistább Szocialista Párt.

Kalmár Szilárd
[demokratikus hálózat] alelnök
www.demokratikus.hu

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.