Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


JÖJJENEK

2010.01.15

Jöjjenek!

A minap egy neves történész arról írt, hogy elevenítsünk fel néhány tucat világháború utáni pert. Magyarul nézzük meg egy alapvetően jobboldali világképű ügyészséggel és bírósággal a háttérben, hogy a 298-as, Nemzeti Panteonnak nevezett állami díszparcellában gyilkosok vagy hősök nyugszanak-e?
            A Ságvárit lelövő Kristóf László esete példázza, hogy lehet és kell is ilyen dolgokat csinálni. A német megszállók érdekeit szolgáló csendőr ma hős, akinek a leszármazottai szélsőjobboldali Képportálokon fenyegetően üzennek azoknak, akik Ságvárira, az antifasiszta mártírra emlékeznének. Mintha Kristóf felmentése egyben Ságvári bűnössé nyilvánítása lenne.
            Szinte várom, hogy ezek a perek elinduljanak és előbukkanjanak a tisztesen megőszült  egykori fegyvertársak, akik még tudják bizonyítani, hogy az 1945-47 között kivégzettek nem emberi szörnyek, hanem bátor hazafiak voltak. Látom, amint az ősz veterán Zentai Károlyt hullámzó tömeg kíséri a legfelsőbb bíróságra, ahol ünnepélyes keretek közt, zúgó harangszó mellett hirdetik ki többek között az ő tanúvallomása alapján, hogy Tálas András, Kun András, Szedlacsek Géza, Lucska Vilmos, Lukács Ferenc, Klébert Ferenc és a többiek mind-mind hősök voltak.
            Tálas András nem lőtt tarkón senkit, Radnóti Miklós költő(?) csupán napszúrást kapott és amiatt vizionált ilyen dolgokat.
            Kun (Páter) András Szedlacsek Gézával nem ment be két kórházba, hogy ott beteget, orvost, nővért lemészároljon. A tisztes egyházfi merő humanizmusból mondotta volt, hogy „tüzes átkot lihegtem mindenre, ami zsidó”.
            Lucska Vilmos pusztán viccnek szánta 1945. januárjában, hogy ki kell irtani egyetlen éjszaka alatt a budapesti nagygettót és Szalai Pál együttműködve a német Gerhard Schmidhuber tábornokkal, merő rosszindulatból akadályozta meg, hogy ezt a vicces akciót nevezett erzsébetvárosi hungarista parancsnok végrehajtsa.
            Lukács Ferenc nem kegyetlen gyilkos volt, hanem pusztán visszatérő fegyelmi problémákat próbált kezelni. Sorozatos dülöngélés, botladozás miatt volt kénytelen lemészárolni az őrzésére bízott 38 zsidót. És a kegyetlen szovjet katonákat megelőzendő vette magához a halottak értékeit.
            Klébert Ferenc tisztes SS katonaként udvariasságból kísért le a Duna-partra 70-nél több embert az újlipótvárosi védett házakból. Talán még szeretet is volt a hangjában, amikor a sorba állított embereket: öregeket, nőket, gyermekeket tarkón lőtte és egyenként kommentálta lövéseit: „egy zsidóval kevesebb”.
            Temérdek hőstett, temérdek honfiúi tett. Beszélni kell róla az Új Magyarországon. És nem megállni! A rehabilitáció nem elég! Szobrot nekik! Minden városnak legyen meg a nyilas hőse! A cservenkai téglagyárban évente idézzék fel kiscserkészek számháborúval a 300 zsidó lemészárlását eredményező történéseket. Kedélyes vízipisztolyparty-t tartsanak Kiskunhalason, ahol bátor keretlegények és bácskai sváb SS-ek bizonyították, hogy nem kell a zsidókkal teli vonatokat a határon túlra vinni, el lehet azt intézni néhány géppuskával idehaza is! Bizonyára ezrek hatódnának meg azon a hőstetten, hogy egyesek több tucat embert is képesek voltak lemészárolni, miközben azok aljas, zsidó munkaszolgálatoshoz méltó módón próbáltak elmenekülni a marhavagonokból.
            A vascipők emlékművét akár meg is hagyhatjuk, elegendő, ha mellé állítjuk az ismeretlen nyilas önkéntes szobrát, aki leeresztett fegyverrel, békés mosollyal fürkészi a fodrozódó habokat. Legyen benne élet, egy kis ravasz kacsintás, lehessen látni, hogy milyen alapossággal tekint körbe esetleg felbukkanó fejeket keresve.
            Nekünk tényleg ez kell! Annyi okos ember menne ebbe az irányba, hogy ennyien már nem tévedhetnek! Kik azok a bolondok, akik mást mondanak? A rohadékok, akik ellenségei annak, hogy büszkék lehessünk magunkra. Vannak még. Időnként verik az asztalt, lázonganak. „Pár év és mind megdöglenek” súgta a fülembe egy fiatalember 2009. nyarán, amikor a Gárda ellen tiltakozó félezer ember a Szabadság téren demonstrált. Korom miatt azt gondolhatta, hogy mi egyet akarunk. Csupán léptem egyet balra, de nem háborodtam fel hangosan. Mert fényképezett és tudtam, hogy vita esetén a világháló összes szélsőségesét az én vélt askenázi ábrázatommal fogják majd hergelni.
            Szóval a hősök még odaát vannak. Azok az ostobák, akik rendet követelnek a 298-as parcellában éppen az ellenkezőjét érik el annak, amit szeretnének. Felhívják a figyelmet arra, hogy vannak még elfeledett mártírok, akikről még a kurucinfó se emlékezett meg az elmúlt években. Szinte már látom is magam előtt a néhány hónap múlva kötendő háttéralkukat, amikor majd egy jobboldali populista politikus egyezkedik egy szélsőséges jobboldali politikussal. Amikor majd pár tucatnyi parlamenti voksért cserébe újraemelik Gömbös Gyula szobrát, Károlyit a szoborparkba viszik és helyére állítják Franczia-Kiss Mihály szobrát, aki hősként rablógyilkolt az 1919-es fehérterror alatt. Ezt az bizonyítja a legjobban, hogy a nagytiszteletű bölcs exminiszterelnök, Boross Péter által vezetett Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság negyedmillióval jutalmazott egy honlapot, amelyen ezt a hőst sztárolják.
            No, sok a munka. Le kell mosni a gyalázatot! Kötelezővé tenni Marschalkó Lajos és Bosnyák Zoltán fajelméleti könyveit. Néhány kétharmados törvényért cserébe ez is menni fog. Végre megmutatjuk újra Európának, mi a magyar virtus. Megtudják majd milyen is, ha a magyar újra szabadon gyűlölhet.
            Igaza van a történésznek! Jöjjenek a perek! Jöjjenek haza az öreg hungaristák Kanadából, Ausztráliából és tegyenek hitetet az egykori bajtársak mellett. Miért lenne ez baj? A hullákat már rég elsodorta Duna, a hidakat sem akarja felrobbantani szövetséges haderő. A díszlet szép, már csak a tartalom hiányzik. Hajrá, merjük nagyok lenni!

Kalmár Szilárd


”A neves történész” írása:
http://nol.hu/velemeny/20100109-bunosokrol__sirokrol___s_a_tenyekrol

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.