Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KETTŐS MÉRCE

2009.10.03

Kettős mérce

1918 december elsején a Román Nemzeti Tanács Gyulafehérvárott kimondta Erdély Romániához való csatlakozását. Azóta üli a román nemzet ezt a napot Románia egyesülésének ünnepeként.
            Arról már kifejtettem az elméletemet, hogy ha Magyarország akkor egyben marad, akkor a második világháború után bomlik fel. Vagy ha akkor se, és kibírja még sokáig, akkor a ’90-es évek elején Jugoszlávia helyett Magyarország esik szét, egy véres háború keretében. Szóval előbb-utóbb megtörtént volna, így talán nem is baj, hogy előbb történt meg, minthogy – déli szomszédainkhoz vagy ottani nemzettársainkhoz hasonlóan – még mi is őrizzük egy pár éve véget ért háború emlékeit.
            Most arról szólnék, hogy ha összehasonlítjuk Magyarország és Románia történelmét, és nem használunk kettős mércét, akkor csakis oda lyukadhatunk ki, hogy Romániának éppen annyi joga van Erdélyhez, mint Magyarországnak a Kárpát-medencéhez.
            Hogy mi, magyarok itt élünk, és őseink itt telepedhettek le, annak több oka lehet, amelyek nem is zárják ki egymást.
            A kettős honfoglalás elmélete szerint magyarok már Árpád előtt is éltek itt. Tehát lassan, fokozatosan telepítették be a Kárpát medencét, akárcsak a románok Erdélyt. Már a középkorban fokozatosan ereszkedtek le a Kárpátok ormairól. Akkoriban még nem tartottak népszámlálásokat, de annyi bizonyos, hogy a korabeli jobbágyság jó része román volt. Mondhatni Erdély társadalmi-etnikai tagozódásában a románoknak jutott a legalsó réteg. Aztán amikor már számolták is a népet, kiderült, hogy Erdély lakosságának jó, ha a fele magyar. Az is leginkább északon, a városokban. Máshol a falusi parasztság-városi polgárság közötti, ismert demográfiai különbségek folytán a magyar-román arány is szépen, lassan megfordult.
            (Arról nem is beszélve, hogy a dákok már korábban is itt éltek, és Erdély csak a magyar történészek szerint ürült ki a III.-IV. században dákó-románilag. A románok ezt valahogy másképp gondolják.)
            Más elmélet szerint a magyarok ezt a földet sok kifolyt piros vér árán szerezték meg, akárcsak a románok, akik szintúgy sok jó harcost áldoztak Erdélyért. Igaz, az első világháborúban Romániát a Monarchia és Bulgária közösen sz*rrá verte, de aztán fordult a kocka. Végül a Magyarország lett szétalázva, Románia meg az Antant segítségével új életre kelt. Egy vert sereggel nem lehet háborúzni, ezért amikor Károlyi Mihály feloszlatta a magyar hadsereget, az már csak egy formális lépés volt, hiszen akkor magyar hadsereg gyakorlatilag már nem létezett. Csak a Székely Hadosztály védte a Keleti-Kárpátokat, akik egy jó darabig egész sikeresen. A román csapatokkal aztán a magyar Vörös Hadsereg is összecsapott a Tiszánál. Végül aztán az Antant csűrése-csavarása folytán megszállták szinte egész Magyarországot, főhadiszállásuk a budai Gellért szállóban volt. Bár a végeredményről mások döntöttek, azt senki nem mondhatja, hogy Románia minden fegyveres harc nélkül vette birtokba Erdélyt.
            Magyarország akkor lett hivatalosan is önálló állam, amikor I. (Szent) Istvánt megkoronázták, és a Nyugat elismerte hazánkat. 920 évvel később a „Világ” hivatalosan elismerte, hogy Erdély bizony Románia része.
            Persze, lehet asztalra csapni, hogy Erdély márpedig magyar föld, a miénk volt ezer évig. Azelőtt viszont másé. Szóval nincs rá semmilyen észérv, hogy akkor most miért ne lehetne megint másé. Különben is, hogy Erdély mikor kié volt, arról rengeteget lehetne még ankétolni, de azt majd talán máskor.
            Meg ugye a fehér ló legendája, ami arról szól, hogy Árpád apánk Magyarországot egy fehér lóért vásárolta meg Szvatopluktól. De akkor meg miért lenne baj az, ha Izrael és az egész cionista összeesküvés tenne valóban ugyanígy – csak mondjuk a fehér lónál, fűnél, víznél, földnél kicsit konvertibilisebb valutával?

Tucker Dávid

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.