Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KI VISELJE A SÁRGA NADRÁGOT?

2010.01.22

Ki viselje a sárga nadrágot?

A közlekedésiek sztrájkja sikerrel befejeződött. Egyelőre – figyelmeztetnek a szakszervezeti vezetők, mert bármikor újra kezdhetik példás megbüntetésünket. Miért is? Mit vétettünk mi, többiek? Gondoljuk végig egyszer józanul!
            Baloldali múltam talán nem titok az olvasó előtt, így nem kell sokat magyaráznom, miért van számomra pozitív, sőt valami romantikus, és nemes csengése annak a fogalomnak, hogy sztrájk. Amikor a Rákosi- és Kádár rendszerben munkásként dolgoztam, gyakran álmodoztam igazi bérsztrájkról, és irigyeltem azokat a nyugati demokráciákban élő munkástestvéreimet, akik sztrájkkal kényszeríthettek ki nagyobb bért, több megbecsülést, jobb munkakörülményeket a kapitalistától, míg nálunk, a diktatúrában, sztrájkról még csak beszélni sem lehetett.
            Álmaimban nosztalgiával gondoltam a munkásmozgalom régi, nagy sztrájkjaira, és nyomon követtem a hírekben az akkori olasz, francia, angol vagy (nyugat)német sztrájkokat, lélekben ott voltam magam is a sztrájkolók között, védtem a gyár kapuját, mélyen megvetettem a sztrájktörőt, az osztályárulókat, Hol készült ez a kép?akiket a régi, mozgalmi hagyományok szerint sárga nadrágba kell bújtatni, hogy mindenki fölismerje őket. Szurkoltam a Solidarnoąč-nak, Lech Walęsáéknak, akik végeredményben értünk, magyarokért is sztrájkoltak. 
             Ha én ezekkel a mai közlekedési sztrájkokkal képtelen vagyok szolidaritást érezni, ha nem tartom ezeket sem munkásmozgalmi eseménynek, sem baloldali megmozdulásnak, sem bérsztrájknak, ha valami nagyon aljasul munkásellenes tendenciát sejtek mögöttük, ha úgy érzem, nem a néhány sztrájktörő, hanem maguk a sztrájkolók az osztályárulók, okom van reá.
            A sztrájk mindig is fegyver volt a munkásság kezében, fegyver, melyet a tőkés ellen fordíthatott. „Strike” angol szó, azt jelenti, ütés. A sztrájkkal a munkás az őt kizsákmányoló, a hatalmi helyzetével visszaélő tőkést kényszerítette, mert a munkabeszüntetés a tőkésnek okozott anyagi kárt. A tőkés nyereségét, profitját csökkentette a kieső termelés, még ha a sztrájk a munkavállalótól is áldozatot követelt. De miféle sztrájk volt ez a mostani?! Ebben a sztrájkban nem a tőkéssel állt szemben a munkavállaló, hanem a saját munkástestvéreivel! A többi bérből és fizetésből élő magyar dolgozóval. Mert a BKV-nak nem a tőkés a tulajdonosa, hanem az önkormányzat. Termel az önkormányzat, van az önkormányzatnak pénze? Nincs. Az önkormányzat pénze az adófizetők pénze, a bérből élők és a kisvállalkozók, a kisemberek pénze, mert – a nagyvállalkozó és a multi meg tudja kerülni az adózást –, mindig a kisember az, akitől az adóhatóság vasszigorral behajtja az adót.
            Ki károsul itt? A BKV vezetői? Ugyan! Ők megkapják a pénzüket prémiumostól, végkielégítésestől. Talán az önkormányzat vezető politikusai? A Demszky vagy a Tarlós? A Horváth Csaba vagy a Hagyó Miklós, a Steiner vagy a Pesti? Ne féltse őket a kedves olvasó, az ő zsebük betonvédelmet élvez. A közlekedési dolgozó Önt károsítja, Asszonyom, a maga zsebéből lopja ki a pénzt, Uram, és az én zsebemből, nekünk kell többet adóznunk, hogy neki több jusson, vagy nekünk marad kevesebb a saját adófilléreinkből, a mi gondjaink enyhítésére, ha nekik több jut! És miért jusson több a buszsofőrnek, a vasutasnak, vagy a légi közlekedésben dolgozóknak?
            Helyzetüknél fogva ők tudják megbénítani az országot, ők tudják zsarolni a vállalatukat és a közigazgatást, ők a legjobban fizetett bérből és fizetésből élők, mert már évtizedek óta zsarolják a közösséget. A tavalyi sztrájk során elhangzott az egyik tévéműsorban egy adat: egy buszsofőr az összes juttatásokkal együtt akár évi hatmilliót is megkeres. Egy átlagfizetés – tegyük föl –, havi százötvenezer forint, az egy évben egymillió nyolcszázezer bruttó. Nettó kilencszázhatvanezer. Tessék számolni! Ennyivel többet érdemel a buszsofőr, mint egy asztalos, egy csőszerelő vagy ápolónő? Mit szólna a buszsofőr, ha az ápolónő úgy bánna vele, amikor kórházba kerül, ahogy ő bánik sztrájk idején a munkába igyekvő ápolónővel?
            Vegyük már tudomásul, hogy itt nem munkás és tőkés, nem munkavállaló és munkaadó között folyik a harc, itt egyik munkás akarja kirabolni a másik nyomorult munkástestvérét!
            Kinek okoz kárt a sztrájkoló? Nem a nagyuraknak, hanem annak a másik munkásnak, aki miatta nem bír bejutni a munkahelyére! Aki kifizette már a zsebéhez képest horribilis pénzt a bérletére, és még csak nem is utazhat! És annak a munkába járónak, aki a nemrég arcátlanul megemelt árú benzinnel kénytelen a saját kocsiját használni tömegközlekedés helyett, és aki akaratlanul is növeli a város légszennyezettségét. És ha a légszennyezettség túllépi az egészségügyi mértéket? És szmog-riadót rendelnek el? Akkor a hetvenöt éves asztmás, izületes vénember, vagy a dagadtlábú dédnagymama pattanjon kerékpárra? Vagy lóháton megyünk?!
           
A római jog a mai európai, amerikai demokráciák jogrendjének az alapja. A római jogban fontos kérdés volt, hogy „cui prodest?” Kinek az érdeke? A válasz, ha nem is bizonyíték, de rávilágít a (bűn)esemény indítékára, és közelebb visz az elkövető személyéhez. Gondoljuk végig: kinek az érdeke, ez a káosz, ez a zűrzavar, ez a sokmillió forintos veszteség? Az biztos, hogy a zsíros állásaikba belehízott „Disznófejű Nagyurak”, egyes szakszervezeti vezetők tovább hájasodnak belőle. De kik állnak mögöttük? Az egész cirkusz mögött? Kik súgnak, bíztatnak, uszítanak?!
            Csakugyan, kinek lehet érdeke most, a válság idején, a választások előtt a főváros lakosságának frusztrálása, ingerlése, ártatlan, munkába igyekvő munkavállalók megbüntetése?!

„Ember vigyázz, figyeld meg jól világod” – mondta a költő, aki nemrég volt száz éves.

”ez volt a múlt, emez a vad jelen, –
hordozd szívedben. Éld e rossz világot
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen.”

Kertész Ákos
http://www.klubhalo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=15306

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.