Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KINN IS VAGYOK, BENN IS VAGYOK II.

2011.05.18

174522_826247520_5791032_n.jpgVan egy közös vonás Wass Albertben és Gyurcsány Ferencben: az igazi baj nem velük van, hanem követőikkel és rajongóikkal. Ha például az ember egy fanatikus Gyurcsány-rajongóval leáll vitatkozni (ez saját és sok más ismerősöm tapasztalata is), akkor olyan falba ütközik, amiket észérvekkel nehéz áttörni. Jómagam például a minap fejtettem ki általános véleményemet, miszerint Gyurcsány urat tisztelem, a gondolataira szüksége lenne az MSZP-nek és az országnak, csak jó lenne, ha elfogadná, hogy most nem ő a pártelnök, és az álláspontját is ehhez mérten adná elő. Erre a válasz az volt, hogy csak fröcsögök és jobban gyűlölöm őt, mint egy átlagos fideszes. És mint ahogy ezzel az állásponttal nem vagyok egyedül, ugyanígy ezzel a kapott reakcióval sem.
            Gyurcsány Ferenc mindig remek szónok volt: nem csak az észérvekkel tudott nagyon jól bánni, hanem a hallgatóság érzelmeivel is. Orbán Viktornak például csak az utóbbi van meg, de most a kettő közötti egyensúly mintha Gyurcsány Ferencnél is efelé tolódott volna. A Demokratikus Koalíció Platform is alapvetően Gyurcsány Ferenc személyéről szól, tehát ott nem egy platformnak van elnöke, hanem elnöknek platformja. Ha pedig az önálló párttá alakulna, akkor ugyanez lenne a helyzet, csak eggyel nagyobban - de ez még önmagában nem jelentene elfideszesedést. Ám amikor legutóbbi Charta-tüntetésen rekedtre ordibálta magát, akárcsak Orbán Viktor az Európai Parlamentben, a párhuzam már tagadhatatlanná vált: Gyurcsány Ferenc bizony szigorúan monoton orbanizálódik.
           
A követői is tehát sokkal jobban tudják a kötődésüket érzelmi alapon kifejezni, mint észérvekkel alátámasztani. Fent említett rajongó (középkorúnál valamivel idősebb hölgy) is azzal próbált meg- (vagy inkább le-) győzni, hogy amíg nem kínálok az MSZP-ben még egy olyan karakteres vezetőt, mint Feri, addig amit mondok, az csak blabla. Gyurcsány Ferenc hívei sokkal inkább gondolkoznak vezető emberben, aki megmondja, merre van az előre, mint magában a demokratikus értékrendszerben, amelyet elvileg maga Gyurcsány Ferenc is képvisel. Gyakorlatilag viszont mind az ex-elnök jelenlegi, párton belüli viselkedése, mind a köré épült vezérkultusz ellentmondanak a demokrácia elveinek.
            A Demokratikus Koalíció Platform politikája tehát egy óriási önellentmondásra épül. Tartalmilag egy alapvetően liberális, minden demokratát befogadó eszmeiséget hirdet, eszközeikben viszont nem nagyon valósul meg a demokratikus értékrend. Hiszen annak idején pártelnökként még ő szorgalmazott pártegységet, ám - mint utólag kiderült - az is arról szólt volna, hogy mindenki azt teszi, amit ő mond. Persze ettől még a céljai (eleinte) egészen világosak és progresszívek voltak, de éppen ezek megvalósulását akadályozta az a mód, ahogy ő azt keresztül akarta vinni. Most pedig ahelyett, hogy ő állna be az elnökség mögé, inkább épít magának egy párhuzamos struktúrát, ahol ő a főnök és senki más. Orbán Viktor - ha már megszólítottuk - legalább következetes: ő mindent tudatosan leépít, ami a demokráciáról, a hatalom kontrolljáról, a köztársasági eszméről szól. Erre pedig ma Magyarországon van befogadóközönség, még ha egyre szűkebb is. De mivel Gyurcsány Ferenc elvei és hatalomszerzési stratégiája - finoman szólva - nem állnak összhangban egymással, nem fog találni túl sok embert, akinek legalább az egyikkel ne lenne baja. (Hogy a személyéhez és nevéhez fűződő asszociációkról már ne is beszéljünk)
            Legfeljebb tehát a kora-kádárizmusban szocializálódott - azaz erős vezetőhöz szokott, a múlt hibás döntéseivel és vezetőivel leszámolni kész, de a klerikalizmust határozottan elvető - idősebb korosztály tarthat vele. Az ő számukra Ferenc még a fél évtizedes párt- és miniszterelnöksége ellenére is új arcnak számít, és a maga ötven évével is ifjú titánt látnak benne. De valljuk be: egyes MSZP-s politikusokra lebontva hiába Gyurcsány Ferenc tudhatja magáénak a legtöbb támogatót, ez még mindig nem egy túl széles réteg. Ha ezek közül mindenki átmenne a Demokrata Párthoz (nem fog), még akkor sem előznék meg a szocialistákat. Egyszerűen életképtelen formáció lenne. Ha pedig Gyurcsány Ferenc következetesen tartaná magát a demokrata értékrendhez, akkor meg már föl se merülne semmilyen új párt, hanem akkor gondolataival, ötleteivel, képességeivel az MSZP demokratikusan megválasztott elnökségét támogatná, és erre buzdítaná híveit is. Ám miután nem ezt teszi, saját pártja ellen dolgozik, így az MSZP-ből való kizárása sem lett volna teljesen indokolatlan. Ő dönt, meddig feszíti a húrt, vagy netán elengedi - esetleg tényleg másik hangszerhez, avagy párthoz nyúl.

Tucker Dávid


Korábban:
Kinn is vagyok, benn is vagyok

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.