Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KIVEZETÉS A TÖRTÉNELEMBŐL

2010.10.05

Mi a közös a Good Will Hunting, az Idegen a cowboyok között és az I love you Phillip Morris filmekben? Látszólag semmi, mind témájukban, mind műfajukban teljesen eltérő alkotások, amiért mégis kiválasztottam, az csupán az, hogy szemléltessem az angolszász liberalizmus felfogását és szembeállítsam az európai (nem-klasszikus) liberalizmussal és főleg az állammal.
            A liberalizmus eredeti / klasszikus megfogalmazásában angolszász jelenség (Locke, Hume és persze Adam Smith). A liberalizmus elsődleges ellenfele az abszolutista állam volt, melyet a liberalizmus gazdasági alapról kritizált majd tagadott és kínált alternatívát. Anglia, mely hiába volt a legjobban szervezett középkori állam, a legcsökevényesebb abszolutizmust hozta létre és az emberek gondolkozásmódját a korai polgárosodás okán mind a mai napig nagyon erősen áthatja a self-made-man gondolat, a „szabadság mámora”.
            Ezzel szemben a nem-klasszikus vagy európai liberalizmus sokkal inkább tekinthető az abszolutizmus örökösének, mint alternatívájának. Ellentétben angolszász rokonával nem akarja teljesen megszüntetni az abszolutizmust, hanem tökéletesíteni, átalakítani szeretné jogállammá.
            Az infrastruktúra fejlesztését, a közszolgáltatások széles körét Európában az abszolutizmus kezdte el megszervezni (posta, vasúthálózat, iskolarendszer, nyugdíj, társadalombiztosítás, stb.) majd a szocialista mozgalom tűzte a zászlajára. A liberalizmus számára a jog mindig is tehertétel volt, a bürokratikus államnak ellenben eszköz a hatékonyság növelésére. A Good Will Hunting ifjú lázadója időről-időre jogi hézagokra és ősrégi precedensekre hivatkozva húzta ki magát a törvény alól, „kevesebb kompetencia, de nagyobb szabadság” (Szabó Miklós) elve alapján.
            Más a szakigazgatás megítélése is. A liberalizmus a jog mellett a bürokráciát is károsnak ítéli (legjobb irodalmi megfogalmazója kétségtelenül Kafka) és az autonóm, laikus közigazgatásban bízik (Lásd: 12 dühös ember). A western ezért is fejezte ki jól az amerikai életérzést igazán. A sheriff mindig a helyiek által választott anti-hős, időről-időre fegyverbe hívja a farmereket és „helyben” intézi el a történteket. Az idegen a cowboyok között c. filmben Gregory Peck egy „keletről” jött hajóskapitányt alakít, aki végtelen nyugodtságával, városias megjelenésével eleve furcsán hat. Még furcsább, amikor földjét nem pisztolypárbajjal vagy kártyán, hanem szabályos adásvétellel szerzi meg, nem készpénzzel üzletel, hanem számlát ír, és a két földön marakodó rivális család között közvetíteni próbál. Idegen, mert más normái vannak, nem csoda, ha a közösség nem fogadja be és a film végén visszautazik „keletre”.
            A klasszikus polgári forradalmakat (Angila 1648/1689 1648/1689, Észak-Amerika 1776) a szabadság vezérelte. (Mell Gibson főszereplésével készült „A hazafi” c. filmben nem véletlenül az irreguláris milícia nyeri meg háborút a regurális, „sado-bürokrata” angolokkal szemben) 1789 ebből a szempontból átmenet, 1848 már határkő. A népek tavaszát ma szokás nacionalista ébredésnek tekinteni, holott valójában a tulajdon elleni első szocialista forradalom volt (kivéve kis hazánk, ahol a szocialistákra akkor is rájárt a rúd, hiszen Petőfit majdnem meglincselték, Táncsics Mihályt pedig többen szívesen felakasztották volna). Az angolszász filmek, függetlenül Hollywoodtól vagy a művészfilmektől, a szabadságot járják körbe. A már említett Good Will Huntingban Matt Damon tragédiáját a szabadság adja: remekül kijátssza a törvényt, de igazából nem szabad, nem tud elszakadni a környezetétől.
            A liberalizmus legnagyobb ellenfele sohasem a szocialista mozgalom volt, hanem az állam, melyet ugyan sohasem mondott ki, de tagadott. A demokráciában a jog/rend, állam, adó, állampolgár áll az előtérben, nem pedig az emberi méltóság és a szabadságjogok (Bibó István).
            Hiába rémisztgették és rémisztgetik mind a mai napig a kommunizmus kísértetével a kispolgárságnak sokkal több félnivalója van a tőkétől, mely nyomorának az oka. „A tőkések a munkásosztályt egyre több és több drága áru, épület, és technika megvásárlására fogják buzdítani. Ezzel együtt arra ösztönözve őket, hogy egyre több drága hitelt vegyenek fel mindaddig, amíg a hitelek visszafizethetetlenekké válnak. A bedőlt hitelek csődbe juttatják a bankokat, amelyek emiatt államosítva lesznek, és mindez végeredményben a Kommunizmus megszületéséhez vezet.” (Karl Marx) Testvérek, ti maholnap éhen haltok és azok pártján vagytok, kik titeket éhen halasztanak?
            Elnézést kérek, de idekívánkozik egy újabb filmes utalás. Kis hazánkban kevésbé ismert Syriana c. filmben egy olajsejkségben trónviszály robban ki a két örökös között. Az idősebb testvér nyugati egyetemet végzett és országát demokratizálná: nyugati mintára parlamenttel, alkotmánnyal, közoktatással, stb. egyetemben. Öccse ellenben egy hedonista, aki szerint minden jó úgy, ahogy van (de még egy két korty jobban esne, Allah most úgysem figyel ide.) A politikai reformok gazdasági reformokat is indítanának, mely amerikai olajvállalatok érdekeit sértené, ezért a herceget előbb fundamentalistának bélyegzik, s mivel keleti befektetőkkel tárgyal, szolidan lekommunistázzák és végül egy rakéta segítségével kiiktatják.
            Térjünk vissza a bürokráciához. Bibó István szerint, aki a középosztályt képes megfelelően pacifikálni, önmagához igazítani, azé a politikai hatalom. Ezért van / volt az, hogy a minden tömegmozgalom komoly bázis igyekezett építeni a közszolgák körében (legújabban a NER). A Bethlen-Peyer paktummal a szocdemek lemondtak erről a lehetőségről, hatékony fegyvertől esve ezzel el, mely sokban hozzájárult 1944 megalapozásához. Történetírásunk hiányossága, hogy a Horthy-korszak közigazgatási apparátusát mai napig nem vizsgálták / ebből a szempontból / sem. Európában ahol lehetett a bürokrácia humánusabb érzelmű kiszolgálói késleltették és szabotálták a deportálásokat, lassították a logisztikát, segítették az ellenállást. Hollandiában maguk a belügyi dolgozók gyújtották fel az irattárakat, hogy elejét vegyék a gyanús elemek letartóztatásának. Dániában az adminisztráció egyetlen éjszaka alatt átcsempészte a zsidó lakosságot Svédországba. Ezzel szemben kies hazánkban a bürokrácia a legkészségesebben, a legolajozottabban jutatta közel fél millió honfitársunkat a gázkamrákba.
            Az I love you Phillip Morris c. film egy homoszexuális kalandor tündöklését és bukását mutatja be Jim Carrey főszereplésével (megrázóan drámai alakításban). Ez a film az újbaloldal nélkül biztosan nem készülhetett volna el, lévén a forradalmi évek elmúltával a baloldal küzdőtere a környezetvédelem, a technokrácia kritika és az emancipatív mozgalmak, a kis etnikumok, vallási csoportok és nemi közösségek felkarolása lett. A film egyébként szintén a liberalizmus laikus bürokráciáját parodizálja ki, hiszem Carrey minden szakképzettség nélkül tölt be vezetői állásokat, végtelen önbizalommával a self-made-man igazi karaktere.
            A poszt-hatvannyolcas baloldal – melynek hazai kialakításában az egykori SZDSZ-nek sokkal több köze volt, mint a reform-kommunistáknak, annak az okán, hogy ők lettek a rendszerváltás valódi győztesei –, meglepően antihegeli, (neo)kantiánus alapokra helyezkedik, mely a történelemben nem lát értelmet, fejlődést, zárt-rendszert, melyben minden jelenség összefüggne valamilyen formában egymással, ehelyett dekonstruál, szétbont, lezárja a nagy narratívák és a zárt formák esélyét. Az undergound szórakozóhelyen spanglit szívó, világbékéről fantáziáló rasztának talán fogalma sincs róla, hogy a „tekerésért” kiadott pénzen a tálibokat támogatta.
            A tiszta észre apellálva a baloldalt a nemzet (rossz) lelkiismeretének tekintették, holott nem az, hanem a „rendszerfenntartó keresztény-úri középbe” nem tartozó emberek érdekképviseleti –és érvényesítő szervezete, a prolik pártja kell, hogy legyen. Mert a „mi dolgunk ezt bevallani, / s keresni azt, amit már nem szabad / senkinek sem elmulasztani.” (Váci Mihály)
            A két világégést követően a liberalizmus új táptalajt nyert a totalitárius rendszerek kritikájában (melyet a demokrácia-kritikából fejlesztett ki), így vált lehetővé a fasizmus és a szocializmus összemosása, fogalmaik felcserélése, a két jelenség relativizálása. Így lett Napóleonból „Antikrisztus”, proto-fasiszta diktátor, Rousseau és Marx gondolataiból a „filozófia híg mosléka”. Ezáltal történhet az, „a társadalom legyőzi az államot” (Marcuse), melyben a történelemből mintegy kivezetődik az ember.

Csókás Máté

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.