Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


LEHET MÁS ALTERNATÍVA A BALOLDALON?

2010.03.17

Lehet más alternatíva a baloldalon?

Nincs alternatíva a baloldalon ezért támogassuk az MSZP-t. Ezen gondolatmenet miatt nem hozunk létre alternatívát, amit választani lehetne helyette. Körkörös kelepce, kilépni nem lehet.
            Mondhatjuk azt is, hogy ez egy deal, megállapodás. Áprilisig érvényes. Miért csak addig? Mert megbukott. Az SZDSZ széthullása új helyzetet teremt a mi oldalunkon. Új partnert kell találni. Olyan politikai szerveződést, amely képes megszólítani azon milliós tömeget, amely elpártolt az MSZP-től. A szocialista párt támogatottsága mögött nagyobb bukás van, mint azt bárki gondolná, mivel nem egyszerűen arról van szó, hogy elolvadt a szavazótábor. Azt is figyelembe kell venni, hogy az egykori liberális szavazók többsége ma az MSZP-t erősíti. A szavazatvesztés alapja 2006-hoz képest tehát nem az MSZP 2.400.000 szavazója, hanem hozzá kell ehhez venni még SZDSZ-re adott voksokat is.
            2010-ben egy hosszú menetelés végére jut a baloldal. A csúcsról lassan érkezünk a mélypontra. A helyzet pikantériája, hogy mindezt ma sokan próbálják sikernek feltüntetni. Mintha a hazáért hozott áldozat volna. Erről szó sincs. A válságkezelést elfogadta ez az ország, de a folyamatos botrányokat nem tudták megemészteni a tisztességet és normalitást előtérbe helyező szavazók. Becsülöm Mesterházyt, hogy keményen próbálkozik, ő valóban hiteles ember, de a lába alá kerülő „nokia-doboz szerű” aknák hosszú hetek munkáját nullázzák le egy perc alatt.
            A másik jelentős probléma az, hogy az MSZP akaratlanul is generációs párttá változott. A legfiatalabbak többsége élethelyzettől és lakhelytől függetlenül a gyűlöletmozgalmakat támogatja, a középosztály Orbánt akarja. A szocialisták elfogadják, hogy az idősebb nyugdíjasok támogatására számíthatnak elsősorban, ezért szinte csak hozzájuk beszélnek. Az MSZP-nek lényegében nincs ifjúsági szervezete, nem tudja, miként szólítsa meg a fiatalokat. 2006-ban a fiatal europér középosztály bátran voksolt a körvonalazódó Gyurcsány-féle modernizációra. Többségük azonban zsákutcába került. Bizonytalan munkahelyi környezet, rendkívülivé növő hitelterhek. Ez a generáció az ország gerince kellene legyen, hiszen ők gondoskodnak a jövőről azzal, hogy dolgoznak és adóznak és azzal, hogy gyermekeket vállalnak. Az ő demokratikus elkötelezettségük a korábbi években egyértelmű volt, mára azonban a szociális bizonytalanság őket is eltávolította a szabadság alapérték elsőszámú tiszteletétől és a rosszul értelmezett szolidaritás irányába fordította többségüket.
            Mi a rosszul értelmezett szolidaritás? A paternalizmus. Vágy arra, hogy valaki megszabadítson minket a szükség szorításától, felnőttként is gondoskodjon rólunk. Magyarországon ennek van hagyománya, mind jobboldali, mind baloldali módozatai butították a magyart. A nagy probléma az, hogy bármennyire is szeretnék sokan azt gondolni, hogy az elmúlt húsz esztendő alapvetően liberális volt, ez nem igaz. Az elmúlt húsz esztendő egy kis-kádárkorszak volt. Sok esetben még demagógabb paternalizmus volt a jellemző, mint a az 1989-et megelőző évtizedekben. Éppen az a helyzet tragédiája, hogy a rendszerváltást felnőtt fejjel megért generációból egy olyan elit nőtt ki, amelyik hasonló mentalitással bírt, mint a szocreál melós. Utóbbi a gyárból elcsórt dolgokból építette fel házát, nyaralóját (tisztelet a milliós kivételnek). A rendszerváltó elit egy jelentős része hasonló mentalitással tette magáévá a közvagyont (tisztelet a néhány tucatnyi kivételnek). Az egyik csapat székházeladással indított, napjainkban önkormányzati ügyeskedésekkel játszik, a másik tocsikolástól jutott el a különböző közösségi szolgáltatásokra való ráépülésig.
            Magyarországon ma is a kapcsolati tőke dominanciája jellemző. Ma is úri-huncutság a politika, ha velünk lenne Mikszáth vagy Móricz, akkor lenne mit megírjanak.
            Természetesen a „nagy buli” a végéhez közeledik. Az ellenőrző mechanizmusok jól működnek. Kiderülnek ügyek, jellemző módon a baloldalon, de hónapok kérdése, hogy robbani kezdjenek a fideszes időzített bombák is. A nagypártok bukása éppen ezért nem áll meg az MSZP-nél, hanem szükségszerűen maga alá temeti FIDESZt is.
            Lesz ugyan próbálkozás arra, hogy a választások eredményeit a jobboldal önmaga bebetonozásra használja fel, azonban hosszútávon minden diktatórikus jellegű lépéssel maga ellen hangolja az országot.
            Ki fog mindebből hasznot húzni? Nem az MSZP. Az MSZP és a FIDESZ összenőtt az emberek szemében. A korábbi hintaszerű szavazgatás nem fog működni. A csalódottak zsigerileg fogják elutasítani az MSZP-t továbbra is, már csak azért is, mert ez a párt nem fog megújulni, az egyre idősebb szavazók pártjának fogja látni a dinamizmusra, fiatalosságra, harciasságra vágyó szavazók többsége.
            Ki marad nekik? Részben az europér-jobboldali-technokrata LMP és a gyűlöletmozgalom JOBBIK. Más választási lehetőség (még) nincs. El kell ezt fogadni?
            A válasz egyértelműen az, hogy segíteni kell azt, hogy a magyarországi baloldali struktúra tagoltabb legyen. Az MSZP gyűjtőpárt jellegéből kifolyólag nem tud pragmatikus semmitmondáson kívül mást képviselni. Sem nem szociáldemokrata, sem nem kemény szocialista. Leginkább semmilyen. Szavazói éppen azért bizonytalanok, mert a politikai piacon 2002-vel és 2006-al ellentétben bőséges az értékkínálat. Van pragmatikus és mérsékelten populista jobb- és baloldal, de jelen van a fasisztoid alternatíva és a fiatalos liberális centrum és a neokonzervativizmus is. Egyértelműen csak a markánsabb baloldal hiányzik. Franciaországban és Németországban azért tud a szocialista-szociáldemokrata vonal tényező maradni, mert rendelkezik független, de lényegi hátországot jelentő markáns baloldali mozgalommal.
            Magyarországon a liberális közéleti elit populista-kádárista reinkarnációként tekint minden markáns baloldali kíséreltre. Részben joggal, mert tény, hogy a legtöbb mozgolódás ezen a területen nem mutat semmi újat a neoliberalizmus és a kapitalizmus Lenin-szagú kritikáján kívül. Ráadásul alaptétel és mindenkitől elvárt mantra, hogy Kádár idején bizony-bizony jobb volt. Mint baloldali mozgalmár napi szinten szembesülök ezekkel a buktatókkal és küzdök is azokkal. Modern, baloldali mozgalomra van szükség, amely nem a kádári-középosztály nosztalgiájára épít, hanem a mai középosztály szolidaritás iránti vágyára! Nem szocreál paternalizmus kell, hanem olyan modern érdekvédelem, amely a munkavállalókat, idősebb és fiatalabb dolgozókat állít maga mellé.
            Azok, akik ilyen úton mennének háromfrontos háborút vívnak. Szemben állnak a szocialisták egy a tábor egy a zászló elméletével, szemben állnak a nosztalgiázó kádáristákkal és természetszerűleg állnak szemben a jobboldal teljes spektrumával. A hazánkban haknizó német neonácitól Bokros Lajosig bezárólag. Persze ez is csak azt mutatja, hogy égetően szükség van a jelenlétére!

Kalmár Szilárd

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.