Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MOZGALMAT! MOZGALMAT!

2009.10.06

Mozgalmat! Mozgalmat!

A tétel, amit bizonyítani akarok, a következő: Újrakezdés, mondta Lendvai Ildikó. Igaza van, mint máskor is. Padlót fogtunk. Föl kell állni, újra kell kezdeni. De az „újrakezdés” mozgalom nélkül nem lehetséges.
            Gazdasági világválság van. Nem mi okoztuk, nem mi oldjuk meg, nincs is hatalmunk hozzá, mármint nekünk: mezei és talpas párttagoknak, szocialista kisembereknek, a szimpatizánsainknak, a szavazóinknak, a nekünk szurkolóknak (ha vannak még ilyenek). A válságmenedzselés a szakemberek dolga. Oldják meg! (Meg fogják oldani.) Válságmegoldó (szak)intézkedéssekkel nem lehet a tömegekre hatni. A tömegekre csak a mozgalom képes hatni!
            Történelmi vétek volt: a mozgalmat elsorvasztani!
Azt hittétek, nem kell a mozgalom, ne szóljon bele az avatatlan tömeg a ti bölcs politikátokba, ti tudjátok, mi kell a kisembernek. Ti, a kiválasztottak. Nota bene, mi, a kisemberek, a mezei talpasok választottunk ki benneteket, de ezt már elfelejtettétek. Azt hittétek, be vagytok betonozva. És közben tülekedtetek, könyököltetek, egymást tapostátok, hogy kialakítsátok a ragsort magatok között, és megfeledkeztetek rólunk. Azt hittétek, a tömegnek nincs más dolga, mint hogy lenyelje a békát.
            Kérni megtanultatok, amikor úgy éreztétek, az állandó követelés visszatetsző. De megköszönni még nem tudtok.
            Nekünk gyakorlatilag nincs médiánk. Mert – magunk közt szólva – eltoltátok. És ahol nincs média, ott a vezetés információi, üzenetei csak a mozgalom csatornáin keresztül juthatnak el a tömegekig.
            Ahol nincs mozgalom, a vezetés tragikusan elszakad a tömegektől. Ahol nincs mozgalom, ott az információk, a szándékok és akaratok, az ötletek és az új megoldások nem áradnak oda-vissza a vezetőktől a tömegekig és a tömegektől a vezetőkig.
            Ti nem tudjátok, mit akarunk mi, mire vagyunk fogékonyak, mire vagyunk vevők, és lassan már nekünk sincs fogalmunk róla, mit akartok ti! Szerényen kérdem: kíváncsiak vagytok ránk egyáltalán? Mit gondoltok, ki juttat titeket újra pozícióba? Pozíció nélkül hogyan folytatjátok majd kamarilla-politikának nevezett társasjátékotokat?
            Ahol nincs mozgalom, nincs ideológia, nincs stratégia, mert nincs jövőkép sem.
            A tömegeknek úgyis kínaiul van a közgazdászok vitája. A bizalom visszaszerzése, a szavazóbázis visszaszerzése, a jövőkép kialakítása, a szocialista szellem, eszmeiség progresszív mozgósító erejének a felmutatása mind-mind mozgalmi feladat. A morálnak, a humanista erkölcs és a szocialista erkölcs azonosságának a tudata a vérünkbe kell, hogy ivódjon. A mozgalom az egységes baloldali közvélemény megteremtését jelenti. A mozgalom a tömegek hite. A szocialista jövőbe vetett hite.
            A „létező szocializmus” minden volt, csak nem szocializmus. Mert a vezetők pozíciójának a megvédelmezése, a státus quo megőrzése – méghozzá diktatúra által –, a változások elkerülése mindig retrográd, jobboldali jelenség. A baloldaliak nem félnek a jövőtől, bármit is tartogat, még ha újabb ordas eszmék uszulnak is ránk, akkor se. Mert a jövő jön, föltartóztathatatlanul. Az időt nem lehet megállítani!
            A baloldali elébe megy a jövőnek. Fölkészül rá, fölhasználja a haladást, és kivédi a veszélyes melléktermékeit. Működő, a munkából élő tömegek számára jólétet, biztonságot hozó szocialista társadalom nem volt még a világon, megteremtése még előttünk áll, az a mi föladatunk! Ehhez a szocialista jövőbe vetett hit kell! A hitet táplálni, ébren tartani az egyik legfontosabb mozgalmi föladat.
            A hit nem a ráolvasásból és nem a szónoklatokból jön, a hit a fölismerésből és a tudományból jön. Az ideológia a hétköznapi filozófia. A hétköznapi morál. A cselekvés irányítója.
            A mozgalmi erkölcs előtt nem állhat meg korrupt vezető. A baloldali eszmeiség mögé nem bújhat el korrupt, tolvaj, a közösséget megkárosító, a közösség pénzét lenyúló vezető. A közösség, a mozgalom ereje kell, hogy kiűzze ezeket közülünk. Nem fognak hiányozni! Ezek nem holt súlyt, de káros súlyt jelentenek, a nép a nemzet, az ország és a baloldal emelkedését egyaránt akadályozzák! Ezeket emelje a dolgozó ember verejtékezve a magasba?!
            Vannak választási pártok s vannak mozgalmi pártok. A rendszerváltás utáni években, amikor az új pártok még híveket, szimpatizánsokat toboroztak, a pártok többségének átmenetileg mozgalmi jellegük volt. Akkor még fontosnak tartották a hasonlóan gondolkodók, hogy megtalálják egymást, megvitassák az elképzeléseiket, akkor még fontos volt, hogy közösséget alkossanak. Aztán elborította az országot a kapitalista rablás szelleme, a lenyúlás, a vesztegetés, a korrupció, a törvénytelen harácsolás szelleme, fölbomlottak a közösségek, és megszűntek a politikai mozgalmak. A pártok választási tömegpártokká alakultak, a hívek azért kellettek, hogy a pártokat és a pártok vezetőit beszavazzák a hatalomba. Mindenütt elsorvadtak a közösségek és a mozgalmak. Az érintkezés formái elszemélytelenedtek, a kapcsolatok kiürültek, és maradt a médián keresztül történő agymosás. A médiát itt tágan értelmezem. Televízió, rádió, sajtó, internet – minden, ami személytelen.
            Döbbenetes, hogy a szocialista mozgalmiság is elsorvadhatott, pedig a szociáldemokrácia a munkásmozgalomból lett, sokszor ma is azonos vele. A munkás ma már nem olyan, mint régen, de a mozgalom az mozgalom ma is. És nem az határozza meg, milyen csicsás épületben székel a párt, hanem a résztvevők jelleme, becsülete, szíve!

Kertész Ákos

Forrás:
http://www.klubhalo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=13613
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.