Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mutyi vagy Modernitás?

2010.04.20

A kampány voltaképpen lezárult. Orbánnak nincs kivel és nincs miért vitázni. A kormánypárttól elfordult a választók több mint 80%-a. A Jobbik karanténba kerül vagy belekorrumpálódik a hatalomba, az LMP pedig egy „öntörvényű unokaöcsi” lesz a Fidesz szemében. Mókázik, lázad, ordítozik, sok vizet nem zavar, bármennyire is ígéri Schiffer.
            A politikai kultúraváltáshoz nemcsak más ellenzékre, de más kormányzásra is szükség van. Egyrészt a kétharmad stigmáját most felejtsük el, kies hazánk papíron jogállam, csak a Jobbik egy bizonyos hőzöngő csoport tagadja el ezt. Orbán mozgástere sem lesz sokkal nagyobb vagy kisebb, mint a szocialistáké volt, más kérdés, hogy a lakosság mentálisan hogyan viszonyul az elkövetkező évek intézkedéseihez.
            A Rendszerváltásnak vége, az 1989-ben megindult forradalom véget ért. Határkőhöz érkeztünk, mert esély nyílt arra, hogy a jobboldal/baloldal szembenállása ne a félmúlthoz való viszonyon nyugodjon, hanem „értékrend és kritika” alapján. A Fidesz történelmi küldetése az volt, hogy meghaladta a népi-urbánus szembenállást, mert genezisét tekintve ez volt az MDF-SZDSZ közti legnagyobb törésvonal.
            Nem állítom, hogy ezzel ezek a törésvonalak lezárulnának, de másodlagossá válnak. Felnőtt egy új generáció és az LMP azt bizonyította és tisztelet az értékelvűségükért, hogy elvetik a mai szembenállás létalapját.
            Az elkövetkező évek nem a kormányzásról fognak szólni, hanem az ellenzékről. A kormány népszerűségi indexe nagyjából hasonlóan az MSZP-hez hasonló utat fog bejárni, mivel 8 év messianizmusát egy csapásra reálpolitikává nem lehet változtatni. A Fidesz azzal is kénytelen lesz szembenézni, hogy elfogyott az utánpótlása. A fiatalok, a 27-30 alatti korosztály legnagyobb része az LMP-re vagy a Jobbikra szavazott. A Fidesz szinte észrevétlenül a konszolidált kispolgárság pártjává vált. Mondhatnám, hogy centrum, de nem lenne igazam. Kispolgárit használok, mely nemcsak gazdasági fogalom, de kulturális viszony és szint is egyben. A Fidesz eszmeileg kiüresedett, jórészt elszürkült, technokraták és vállalkozók érdekvédelmi szervezete lett. Ezért is van szüksége az LMP-re, ahogyan a nyárspolgárnak a Plaboyra.
            Ezek azok az emberek, akik mókusfarkat kötnek a kocsijuk antennájára, házukat jelzáloghitellel terhelik és otthon állandóan megy a TV. Ismerik Jókait és Szerb Antalt, de egy Parti Nagy Lajost vagy Spirót már nem olvasnának el. Fintorognak az avantgardetól és a művészfilmtől, legjobban a Bud Spencer – Chuck Norris – Jackie Chan filmeket kedvelik, azokban ugyanis képtelenség csalódni. Szó se róla, van Márai és Esterházy-kötetük is, mert az jól mutat a polcon.
            Kedvelik a hardcore ’80-as évek rockzenéjét, mert életszemléletüket legjobban az tükrözi vissza. Hobo és Cseh Tamás az intellektuális határ, de többre nincs is szükség. Az életérzésüket egy józan nemzeti mítosz, a magyar zászló és a „nagyhorvátországos címer” az autón bőven kielégíti. Hallani sem akarnak 20 millió román vendégmunkás honpolgárságáról, de a kurucizmus igazi lényege a hatalom elleni romantikus lázadás, győzelem nélkül.
            Talán ezért van, hogy népköltészete csak a kuruc-mozgalomnak alakult ki, hiszen nem a lázadásnak nem volt reális alapja, inkább felbőszült kocsmazsivaj volt, mely Rákóczi intellektuális köreit nem tudta és nem is akarta megérteni, a Habsburgokat ugyan gyűlölte, de nélkülük nem tudott létezni.
            Visszakanyarodva témánkhoz: Az MSZP a kiszivárogtatott információk szerint megújulni készül. Lengyel László máris firkantott egy rövidebb elemzést, hogy mit kellene tenni. Mármost, a megújulás nem úgy megy, hogy Kovács László elmagyarázza, milyen a „liberalizmusba hajó szociáldemokrata Budapest koncepció”, Szili Kati, mint a nemzet háziasszonya, pedig elmegy Csíksomlyóra, Ildi néni meg humorizál vidéken. Nem, ezeknek az embereknek lejárt az idejük. GAME OVER.
            Az MSZP jelen formájában a nyugdíjasok érdekvédelmi szervezete, amolyan nosztalgiapárt. A pártkörnyéki fiatalokat hozzászürkültek a jó másodvonalhoz és biodíszletként statisztálnak itt-ott.
            Az nem megújulás, hogy becéző neveket adunk szeretett politikusainknak. Ez lehet jó marketing-fogás, mint amilyen a Fletó, vagy a „táncolj Feri” szókapcsolat, de ettől még minden ugyanaz marad. A választások első fordulóján hallottam „Ildi nénit” nyilatkozni. Egyetlen mondattal hitelesen és tiszta lelkiismerettel emelkedhetett volna az este erkölcsi győztesévé: „vállalom a felelősséget, lemondok és bejelentem a visszavonulásom”.
            Állítólag megújulni készül az MSZP. Aztán információk és dezinformációk özöne látott napvilágot. „Igen, újuljunk meg, halljuk az idők szavát, de jó-e az nekünk ha pont a kampány közepén cseréljük le a vezérsort. Biztosan jó-e az, ha tapasztalatlan emberekkel futunk neki az őszi választásoknak?”
            Az MSZP hitelesen csak akkor mondhatja el magáról, hogy a modern baloldalt és nem a Kádár-rendszer öröklött reflexeit képviseli, ha vezetőségén kívül a tagságát is lecseréli. Az MSZP-nek jelen felállásban nincs ifjúság-politikája; a fiatalokat legfeljebb jó unokának nézi, akiknek lehet mesélni az egykori TSZ-élményekről és balatoni nyarakról. Egy zsíroskenyér-klub, ahol a fiúknak nem osztottak lapot, a házipálinka pedig kerítésszaggató.
            Ezért tartom rossz megoldásnak, sőt a megújulás elkendőzésének, hogy senki sem akar bukni és a régi gárdából mindenki félti a pozícióját. Az MSZP szegfűje ugyanolyan kacat volt eddig is, mint a modernizmussal való példálózás. Senki sem értette miért a szegfű és nem a csillag. Azt viszont külső szemlélőként nem értettem meg soha, hogy egy párt miért iszonyodik a saját nemzeti jelképeitől. Egy MSZP-s rendezvényen sem láttam magyar zászlót, de egyáltalában semmilyen zászlót sem lengetni, csak a tömeget. A zászló nélküli, magára hagyott tömeg jellemezte legjobban ezt a társaságot. A folytonos negatívumokból azonban nem lehet identitást faragni. Kezdem értékelni Moldovát, hogy miért kerülgeti hányinger, mikor rájuk szavaz.
            Ha lesz és remélem lesz megújulás, az gyors és radikális legyen, elvégre a baloldaliság hagyományára tekintve radikális formáció volt és műveltebb országokban, Nyugaton még mindig az, gondoljunk csak a Die Linke formációra.
            A hiteles baloldalban van erő és lesz feltámadás. Az új nemzedék itt is jelentkezik: azokra gondolok, akik a Mikroszkóp színpadtól eleve iszonyodnak Koóst és a Benkő Dixiland-et a helyén kezelik. Arra az alapvetően liberális mentalitású, de szociálisan érzékeny ifjúságra gondolok, akik igénylik az alternatív kultúrát is. Életérzés szempontjából ezek azok a csalódott srácok, akiknek a „földalatti mozgalomból nem jutott ki nekem a jóból” és a „megalázottak sőt a megszomorítottak is szép ruhába bújnak” gyermekei.
            Tudják, hogy honnan jöttek, de Marx helyett Jászi Oszkárt olvasnak szívesen, nem a vaskos és igénytelen Bolgár György cikkből, de Debreczeni József publicisztikájából és Spiró György regényeiből értették meg a magyar valóság lényegét. József Attila „lázadó krisztusai” ők.
            A kérdés adott: mutyi vagy modernitás. De akkor tessék komolyan venni és belátni, hogy csak egy teljesen megújult MSZP-vel lehet újrakezdeni. Ha ez nem tisztázódik le az elkövetkező fél év során, akkor ez a párt megérdemli, hogy történelemmé változzon, nagyon sokan nem fognak sírni érte.
            Ahogyan az emberek nem fognak sírni a Fideszért sem, ha Bourbonok módjára akarnak majd kormányozni és álreformokkal lövöldöznek négy éven keresztül.

Csókás Máté

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.