Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


OKOS EMBER

2009.11.01

“Az a tény, hogy a magyar forradalmárok újítottak, átalakítottak, átszerveztek, vagyis építettek, és nem romboltak. Fenntartották a rendet, biztosították az ország működését. Nem volt káosz, nem volt anarchia, nem szabadult el a bűnözés. Józan ésszel vitték véghez a változást, és nem engedtek teret a szélsőségeknek. A magyar emberek közös akaratát valósították meg, nem magánérdekek és nem a személyes gyűlölet vezérelte őket.”

Mondotta - egy nagyon okos ember múlt pénteken. Már az jó kérdés, hogy hogy lehet 1956 kapcsán akár a forradalmárokról, akár a rendszer védőiről többesszám harmadik személyben beszélni? Amikor sem a felkelők, sem a pártház védői - de még a szovjet elvtársak  körében sem volt arról konszenzus, hogy most hogyan tovább, mi lenne a kívánatos elérendő cél, egyáltalán hogy legyen tovább.
            De a fent idézett nagyon okos ember szerint akkor a békés tüntetés, haladó szellemiségű forradalom mégsem fordult át cél nélküli öldökléssé, boszorkányüldözéssé. Az alkoholtilalmat is mindenki mindvégig betartotta, amire ezek szerint nem is volt szükség, mert a laktanyákat sem rámolták ki, és így lopott fegyverek sem forogtak közkézen. A Corvin közben álló, gépfegyveres gyerekkatonát ábrázoló szobor is csak az alkotói képzelet szüleménye. Egyébként a börtönökből  - a valódi politikaiakkal együtt - kiszabadított köztörvényesek és volt nyilasok sem kezdtek fosztogatásba, mint ahogy az antiszemita jelszavak feléledése, zsidók falhoz állíttása is csak kitaláció.
            És ezek szerint október 30. sem történt meg. A Köztársaság téri pártház előtti tömegben nem voltak kulturálatlan vadbarmok, akik fegyvert kaptak a kezükbe. Nem is lincseltek meg ÁVH-s egyenruhába bújtatott, odavezényelt kiskatonákat, akik azt se tudták, mi történik itt, és talán Budapesten is életükben először jártak. Mező Imrét és Asztalos Jánost sem fehér zászlóval a kezükben lőtték le tisztázatlan körülmények között. Kállai Éva sem félelmében ugrott ki az ötödik emeletről. Jean-Pierre Pedrazzinit, a forradalomról tudósító francia újságírót sem heccből lőtte le egy vigyorgó senkiházi.
            És akkor persze annak sem kéne igaznak lennie, hogy az ő életüket éppen a forradalmárok emberségesebbjei próbálták megmenteni, és nem is ők szállították a pártház nem létező sebesültjeit is kórházba.
            Még jó, hogy vannak ilyen okos emberek, akik segítenek nekünk abban, hogy a történelmet a maga teljes valójában nézhessük. És ha már harminchárom évig hallgatni kellett, akkor az azóta eltelt plusz húsz év tabuit, szent teheneit, hősi eposzait is segít leépíteni. Köszönjük, okos ember!

Tucker Dávid
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.