Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


OKTÓBER VOLT, OKTÓBER LESZ

2010.10.23

Baj van a nemzeti jelképekkel minden áldott reggel.
            Ezt a problémát szeretném a közeljövőben kifejteni. Egyelőre csupán egy részproblémát bontanék ki.
            Rögtön egy durva általánosítással kezdenék. Milyenek a magyarok... A magyarok menthetetlenül romantikusok. Vonzódnak a múlthoz. Mármint vonzódnak a régi és sötét históriákhoz. – Anélkül, hogy volna történeti érzékük. Csupán a történet érdekli őket, vagyis az, hogy mi történt. Nem pedig, hogy miért.
            Ez a fajta romantika a jelenvalóság előli menekülés. Ezen felül pedig nem csak hogy pesszimisták, de passzívak is. „Ez már nem lesz jobb.” De a problémákat „majd megoldják helyettünk mások”. Két dologra hajlamosak tehát, akár egyidejűleg is: a melldöngetésre és a búskomorságra. („Sírva vígad a magyar”, ahogy egy mondásuk tartja.) Holott „was wäre nöthiger als Heiterkeit?” (Mi volna fontosabb a derültségnél?) A magyar nemzetkarakter tehát: romantika, történetietlen gondolkodás, pesszimizmus, passzivitás, búslakodás. Kép A nemzettudatot erőteljesen meghatározzák a nemzeti jelképek. A nemzettudaton keresztül pedig az átlagemberi öntudatot. Ezért is  van baj nemzeti jelképeinkkel.
            Ezek közé a jelképek közé tartoznak nemzeti ünnepeink. Októbernek vágtunk neki. 6-án mit ünneplünk? Az aradi tizenhármak ’49-es kivégzését. 23-án mit? Az elbukottnak tekintett ’56-os forradalmat. A gyász és a panasz kultúrája a miénk. Az egyházi ünnepeket leszámítva jóformán alig van vidám ünnepünk, büszke emlékünk. Halottakra és sikertelenségekre emlékezni: micsoda beteges szokás! Talán tényleg szerencsétlenebb nép vagyunk, mint a többiek? A német vagy a francia történelem talán kevésbé tragikus? Szó se róla: csak mi nem vagyunk képesek optimistán interpretálni.
            Ceterum censeo: töröljük el ezt a múltat. Töröljük el a múlton romantikával és történetietlenül rágódó, panaszos, pesszimista és passzív tudatunkat. Ha úgy tetszik, vegyünk példát más népektől. Hogyan kezdhetnénk ezt el? A tudományos emberek ameddig elvégzik a maguk dolgait, addig a többieknek is adni kell valamit. Valami könnyen megérthetőt, könnyen befogadhatót. Valamit, ami felidézi közös múltunkat, ráadásul örömmel tudunk rá gondolni. Igen: teremtsünk új ünnepeket, vagy értelmezzünk át régieket. ’56 túl nagy és túl összetett az átlagember számára. Az emléknapja nem tudja betölteni azt a funkciót, amire való volna. Nem képes összefogni minket, és még jövőképet is adni. No de amondó vagyok, mégse vesszen kárba október 23-a. Vonuljunk utcára és ünnepeljük meg a Magyar Köztársaság születésnapját! Idén 21 éves a demokráciánk.

Gulyás Szilárd

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

van

(sakkgyuri, 2010.10.23 23:01)

Ez a "demokrácia" nem a dolgozóké, nem a munkanélkülieké, nem a nyugdíjasoké és már a fiataloké sem! Ez csupán a gazdagok és a vezető pártok holdudvarába tartozók demokráciája! Mit is ünnepeljünk ezen?