Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


PATKÁNYOK A DEMOKRÁCIÁBAN

2009.08.25

Patkányok a demokráciában

Minden állatvilágból vett képi hasonlat sántít, ha a náci söpredéket próbáljuk körülírni. Egyszerűen azért, mert az állatvilágnak nincsen olyan férge, amellyel ezt a társaságot párhuzamba lehetne állítani.
            Mégis próbálkozzunk és maradjunk a patkányoknál. A patkány ugyanis egy ellenszenves, az ember által természetszerűleg, azaz magától értetődő módon irtandó állatfajta. A náci-fasiszta-hungarista gondolatvilágot éppen ezért hasoníthatjuk a patkányhoz. Az emberi szellemből még az írmagját is ki kell próbálni irtani, mert történelmi tények egész sora bizonyítja, ha a kispolgári gondolat párosul agresszióval és csordaszellemmel, az a legbrutálisabb tettek elkövetésére ösztönöz. Olyan magatartást generál, amelyet tehát természetszerűleg kell elítélni minden jóérzésű embernek. Tőlünk nyugatra mindez működik is. Az emberek természetes módon utasítják el a fasizmust, így a társadalom peremére, annak legmélyebb bugyraiba szorul vissza ez a gondolat. A társadalom bűzős csatornáiban húzza meg magát ez a söpredék, hasonlóan az emlegetett kórságterjesztő patkányokhoz.
            Nálunk más a helyzet. Az ország szellemi söpredéke a közéletben, az utcán van. Harsány közösséggé szervezte önmagát és hirdetik a gyűlölet, a pusztítás szükségességét. Miért alakult így? A válasz nem egyszerű. Nem elég elmenni Trianonig, nem elég hungarista emigránsokat, például Wass Albert igénytelen agymosását okolni. A dolog sokkal szerteágazóbb. Mert a szellemi muníciót elsősorban a mérsékelt jobboldali közéleti emberek adtak ennek a csürhének. A történészek, akik a baloldali antifasiszta múltat fogvicsorgó szenvedéllyel támadták, akik a rendszerváltás hajnalán egy olyan történelemhamisításba kezdtek, amire nem volt még példa mifelénk. A felelősök között természetesen ott van Orbán Viktor is, ha tetszik, ha nem. Ő adta meg ennek a pár ezer embernek a közösség élményét, az utcai szabadság élményét, a FIDESZ kommunikációs hadigépezete volt az, amely hősöket faragott a söpredékből, szellemi roncsokból csinált ikonokat.
            Bizonyára vannak más felelősök is. Talán abban is van valami, hogy olyan körök is vannak a támogatók között, akikre nem is gondolnánk. Az ügy szempontjából mindegy is. Jelen helyzetben közös dolgaink rosszul állnak. Érezni lehet, hogy Magyarországon valami szörnyűség készül. Nincs pozitív várakozás, inkább a félelem, hogy elszabadul valami brutális dolog, amely olyan pusztítást vihet végbe, amire nem volt még példa ebben az országban. Lehet, hogy rövid valami lesz. Lehet, hogy hosszabb. A gyűlölet csak akkor tudott pusztítani, amikor alkalma adódott a szövetkezésre az államhatalommal. Franco, Hitler, Pinochet, az utóbbi években Ruandában figyelhető meg mindez kiváló módon. A helyzet nálunk is adott. Egy gyűlöletmozgalom a hatalom felé masírozik. Radikálisok és elszántan szeretnének pusztítani.
            Nem lehet illúziónk. A gyűlölet végig fog söpörni ezen az országon. Pusztítás lesz. Ennek nagyságrendjét sem láthatjuk tisztán. Egy dolog biztos még. Az, hogy győzni fognak a demokratikus erők. Mi, józan magyarok leszünk azok, akik valamikor el kell számoltassuk azokat akiket terhel a felelősség. Még az is elképzelhető, hogy sokan nem hazai igazságszolgáltatási rendszerrel kell majd szembenézzenek, hanem nemzetközivel. Az igazi felelősség azonban ettől függetlenül idehaza fog adódni. A feladat rendkívüli lesz, ugyanis majd akkor egy komoly alkotmányos garanciákkal védett demokratikus rendet kell majd építeni. Olyan rendre lesz szükség, amelyben nem fajulhatnak még egyszer idáig a dolgok. Olyan demokráciára lesz szükség, amelyet nem vághat zsebre sem populista zsebnapóleon, sem hungarista nemzetvezető. Le kell majd porolni Bibó István tanulmányait, gyakorlattá kell tenni azokat a gondolatokat, amelyeket ő egy országunkat porig romboló fasiszta világégés után papírra vetett. Korlátozott demokrácia kell. Amely már csírájában folytja el a gyűlöletmozgalmakat és igazságszolgáltatási rendszere nem várja meg, míg az embertelen eszmék tömegmozgalommá szervezik magukat.
            Napjainkban valami vészterhes béke van. Egy béke, ahol emberek mulatoznak az egyik utcában, a másikban pedig kegyetlenül gyilkolhatnak munkába induló embereket. Béke, amelyet beárnyékol sok-sok jómódú, mégis gyűlölkodő ember jelenléte. A söpredék tombolni készül...

Kalmár Szilárd, [dh] alelnök
www.demokratikus.hu

Forrás:
http://demokratikus.nolblog.hu/archives/2009/08/24/Patkanyok_a_demokraciaban/

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.