Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


RADNÓTI 100

2009.05.09

„Mondjátok hát, hogy nem reménytelen”

 

Radnóti Miklós: Majális

 

A hangraforgó zeng a fű között,

s hördül, liheg, akár egy üldözött,

de üldözők helyett a lányok

kerítik, mint tüzes virágok.

 

Egy lányka térdre hull, lemezt cserél,

a háta barna, lába még fehér,

a rossz zenén kis lelke fellebeg

s oly szürke, mint ott fönt a fellegek.

 

Fiúk guggolnak és parázslanak,

az ajkukon ügyetlen szép szavak,

duzzasztja testük sok kicsiny siker

s nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell.

 

Lehetnének talán még emberek,

hisz megvan bennük is, csak szendereg

az emberséghez méltó értelem.

Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.

 

(1944. május 10.)

 

Radnóti Miklós, magyar költő idén lenne 100 éves. Magyar volt, de nem „vérségi” hanem választási alapon, Egy közösséghez, csoporthoz, etnikumhoz vagy nemzethez tartozni ma választás kérdése. A választás képessége, a lelki-szellemi sorsvállalás az, ami ma magyarrá teszi az embert.

A költő fent idézett versében egy fiatal társaságot látunk: lányok kéretik magukat, a fiúk meg szórakozni szeretnének. De mégis miféle szórakozás az, melyben a zene „liheg, akár egy üldözött?” Miféle lélek az, mely „oly szürke, mint fönt a fellegek.”

Értelem, döntések és ízlés hiányában hol az ember? Értelem nélkül élni annyi, mint választás nélkül élni. Tudatos gondolkodás és felelős döntések hiányában az emberi boldogság csak a tudat lefokozásával, hiánypótló szerekkel érhető el.

Az ember a kultúra hiánya miatt nyúl a kábítószerhez. Erről szól a fogyasztói társadalom: a modern világban a természettől való elidegenedést a társadalomtól való elidegenedés váltja fel. Az elidegenedett, magányos ember képtelen szembenézni önmagával. Ma a tömött és átizzadt buszon, a piszkos utcákon nincs közösség. A kultúra válsága okozza, hogy sok fiatal eleve tudatlan. Az ifjúság (vagy a lélekben gyermeki ember) kulturális bizonytalanságban él: nem olvasnak többé, s ha mégis azt sem örömmel.

A tudatlan, szellemileg visszamaradt ember könnyen megtéveszthető. Ma a világ az önálló gondolkodás kiiktatása felé halad, noha „megvan bennük is, csak szendereg / az emberséghez méltó értelem.”

Ma sokan vannak, akik nem direkt kábítószerrel, hanem politikai radikalizmusukkal drogoznak. Ők gyakran rosszak, durvák és könyörtelenek: pontosan olyanok, mint a neokapitalista világ, melyet ők nemzeti fundamentalizmussal akarnak megdönteni. Ma a magyar társadalom nem egészséges. Nincs egyéni és közösségi kontroll, ma mindent szabad, minden álom (a rémálom is) megvalósítható, ha kellően agresszívak vagyunk.

Ma a cigányellenesség hétköznapi valóság. Ma a társadalom végletesen kirekesztő. Etnikai alapon magyar honfitársainkat gyilkolják vagy gyilkolnák le azok, akik „nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell.”

A kialakult helyzetért bűnös az egész ország, mert a társadalom egyik fele közönnyel és hallgatással, másik fele pedig cinikus bátorítással viszonyul a jelenhez. Bűnös maga a jogrend is, mert jogszabályaink nem korlátoznak, hanem bátorítanak.

A joggyakorlat eme perverz volta az állam csődje a társadalom felett. Ma a sajtószabadságra hivatkozva lehet cigányozni, zsidózni, kommunistázni és megbélyegezni másokat, nemzetidegen vagy nemzetrontónak beállítani egy-egy közösséget. Ugyanezen jog védelme alatt lehet ordas eszmeiségű irodalmat terjeszteni és propagálni.

A nemzet öncsonkítása a kultúrára is kivetül a „másként gondolkodó” kirekesztésével. De az ő nyelvükön mégis megkérdezem: a nemzeti kultúra megcsonkítása nem magyarellenes, hazaáruló cselekedet-e? A kultúra örök és mindenkié: egy privilegizált csoport vagy egy politikai osztály nem sajátíthatja ki! Talán ha olvasnának, rájönnének erre az igazságra.

 

Sok-sok év múlva talán lesz valaki, aki kiássa ezt a szöveget; akkor majd, Radnóti születésének 200. évfordulóján megkérdem tőle: „Mondjátok, hogy nem reménytelen.”

 

Csókás Máté

www.demokratikus.hu

www.mindenkihez.eoldal.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.