Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZOCIALISTA MÉLYPONT

2010.02.12

Szocialista mélypont

Pár nap és választani fogunk. A jelenlegi erőviszonyok radikális átalakulása esélytelen. Újra négypárti parlament lesz. Nyomasztó FIDESZ dominancia, megdöbbentően sok gárdista, mellettük néhány tucat szocialista és egy maroknyi MDF-es.
            A kampány dübörög, de érezhetően csak az MDF van jelen. Az MSZP laposan kúszva, szinte a szőnyeg alatt intézi ezt is. A FIDESZ mintha jégen járna, olyan óvatossággal halad. Még így is bakiznak és két nagy hasalás után esélyük sincs újabbra, de zsigereik mélyén ott van a tudat, a döbbent csend és könnycseppek a millenárison. Az MDF Bokros vezetésével huszárosan hajrázik. Jelen vannak, markáns arcuk van, sokak számára kínálnak rokonszenves alternatívát. Nem véletlenül kapják a tüzet kétoldalról. A FIDESZ nyiltan, az MSZP a kabát alól, de legalább olyan intenzíven lövi őket. Inkább vesszen a 2-3 százalékos voksmennyiség, amit az MDF kaphat, csak a baloldal legyen meg legalább 20 százalékkal.
            Az LMP vicces kampányt folytat. Tehetségtelen, de magukat nagyon komolynak gondoló gyerekek próbálnak csinálni valamit. Se íze, se bűze, ráadásul lenézőek mindenki mással szemben. Az pedig, hogy a magát alapvetően humanistának és modern európainak tartó párt esetében egy rasszista ügyeket védő ügyvédnek vezető szerepe lehet,  finoman szólva is megdöbbentő.
            A baloldalon tanácstalanság van. Mindenkiből sugárzik a kincstári optimizmus, persze senki nem hisz benne. Éppen a léc magasra helyezése teszi az alternatívát hiteltelenné. Egyik percben van aki győzelemről beszél, de egy perccel később már azt halljuk, hogy a FIDESZ kétharmad megakadályozása a cél.
            Miként jutottunk ide? A kiindulópont 2002. tavasza. A szocialista győzelem egy rendkívüli kampány eredménye. A gyors népszerűségvesztés visszavitte a pártot arra a szintre, amit a szocik magukénak tudhatnak, azaz a támogatottsági szint a választókurú népesség 20 százalékára esett. A 2006-os győzelemhez viszont kellett az, hogy minden második szocialista elvigyen magával még egy embert. Ezt sikerült összehozni, azonban ezt a csodát 2002-vel ellentétben már nem az MSZP tette meg, hanem Gyurcsány Ferenc. Ekkortól látható, hogy a baloldalon egy különös szövetség van. Van Gyurcsány támogatottsága és van az MSZP támogatottsága. A dolog szétválaszthatatlannak tűnik, hiszen Gyurcsány hívei korábban is szocialisták voltak, de távol álltak a merev pártstruktúrával rendelkező MSZP-től.
            2006-ot követően a baloldali pártelit, Gyurcsánnyal együtt rossz útra tért. A koalíció három pólusúvá vált. A régi MSZP, Gyurcsány és a reformradikális SZDSZ. Ezen szereplők egymással sem tudtak megbékélni. Gyurcsány alapértékeiben talán közelebb állt a szadihoz, mégis a liberális párt volt az, amely a 2008-as népszavazási fiaskó után ellenségként tekintett a miniszterelnökre és ez fordítva is igaz volt.
            A folyamatos torzsalkodás mellett a másik nagy hiba, ami a koalíció valamennyi szereplőjére szegénységi bizonyítvány, az az, hogy képtelen voltak hatástalanítani a jobboldal kommunikációs hadigépezetét. Mondhattak bármit a kormánypárti politikusok, a közvéleménybe annak ellenkezőjét sulykolták bele. Ez a helyzet ráadásul még súlyosbodott is az idők folyamán. Néhány hónappal ezelőtt a szocialista pártelit még a sajátjának tekintett Népszavát is magára tudta haragítani a stop.hu-val való fúziót szorgalmazandó.
            A FIDESZ negatív kampánya egyszerűen felmorzsolta a baloldalt. Az országgyűlési választás kampányára felfuttatott ügyek lényegében az utolsó csapások egy alig mozgó, szinte védtelen ellenféllel szemben. Amit a FIDESZ saját hibájából elveszít, azt söpörhetik be a szocialisták, saját kampányukkal szinte semmit sem érnek el.
            Mi hiányzik a baloldalról az egységes csapaton, harci kedven és küzdeni tudáson kívül? A médiaképes vezető személyiség. Akiről nem kapcsolják el a TV-t az első három mondat után. Egy ember, aki tudja hozni az alaptámogatáson kívüli harmadnyi voksot, miként tette azt Medgyessy 2002-ben és Gyurcsány 2010-ben. A karizma hozzáadott értéke főleg 2006-ban kimutatható. Az akkor még újnak tekinthető miniszterelnök egy jó kampánnyal hozta a kívánt szavazatmennyiséget.
            Később azonban el is vitte azt. A 2006-os ősz alapvetően zúzta szét a baloldali struktúrát. A beágyazatlan Gyurcsány elbizonytalanodott. Nem az őt hittel és szenvedéllyel támogatókat szólította meg, hanem a pártelittel kezdett hatalmi játszmákba. Nem mert kockáztatni, mert a folyamatosan mélyponton lévő támogatottsági szint miatt minden bukás és az előrehozott választás felvállalhatatlannak tűnt.
            A sodródás, a kapkodás ide vezetett. Az MSZP, az SZDSZ és Gyurcsány egyformán erodálódtak. Jó megoldásnak tűnt a szétszaladás, de ez sem ment hitelesen. Gyurcsány lemondása óta nem talált magára. Az SZDSZ lényegében szétesett és nincs. Az MSZP-ben a nagy fogadkozások ellenére nyomai sem láthatóak annak, hogy lenne világ- és jövőképük. A 7-8 hónappal ezelőtt mantraszerűen emlegetett baloldali fordulatról is bebizonyosodott, hogy egy üres szófordulat csupán. Az MSZP nincs tisztában azzal, hogy ma mit is jelent a baloldaliság, melyek azok a baloldali üzenetek, amelyekkel a választókat meg lehet szólítani. Sokadjára a technokrata lemezt vették elő, gondolva arra, hogy az elegáns öltöny, a fiatalos arcok majd hozzák a voksokat. A lényegi tartalom nélküli mozgolódás mélyen a társadalmi ingerküszöb alatt van. Nincsenek kedves ügyeik és kedves választói csoportjaik. Semmit sem mondanak az új középosztálynak, a fiataloknak, akik néhány éve még törtettek ugyan, de ma már a válság miatt megszeppenve várják a politikusoktól, hogy felelős, őket is védő politikát képviseljenek a megvaduló munkáltatókkal, a kíméletlen bankszektorral és mindazokkal szemben, akik meg tudják keseríteni a nyugodt hétköznapokat. A populizmustól mentes érdekvédelem érthetetlen okokból maradt ki a baloldali választási repertoárból, pedig érezhető, hogy ezek igenis kampánytémák. Elég csak a kilakoltatási problémákra, vagy legutóbb a melegétel-utalványok botrányára gondolni. Egyik esetben az embertelen banki gyakorlatnak, másik esetben a szokás szerint basáskodó adóigazgatási hatóságnak kellett határozott nemet mondani.
            Ez a kampány jó lett volna arra, hogy a szocialisták egy igazi, profilba vágó arculatkampányt folytassanak. Senki nem várja el, hogy radikális kapitalizmuskritikával lépjenek fel, de a társadalmi és gazdasági rend emberarcúbbá tételének radikális követelése igenis lehetne baloldali kampányelem.
            Persze sok dolog maradt még ki a baloldal kampányrepertoárjából. Nincs érezhető antifasiszta állásfoglalás, pedig 65 évvel ezelőtt ért véget Budapesten a hungarista pokol és kezdődött el egy máig is példaértékűnek induló demokratikus kísérlet. A második köztársaság kikiáltásának 64. évfordulójára az MSZP kampányelitből senki sem emlékezett.
            Szintén hiba, hogy a kormányzati válságkezelés „eredményeit” nem tudja hatékonyan kihasználni az MSZP. Érdekes, hogy jóval többen vannak azok, akik elégedettek a válságkezelő kormány tevékenységével, mint azok, akik szavazatukkal készülnek támogatni az MSZP-t.
            Néhány hónappal ezelőtt azt írtam, hogy az MSZP-nek minimálisan 1 millió embert kell megmozgatnia. Mert ennyi törzsszavazója van. Ez láthatóan nem megy. Optimista becslések hétszázezer megmozgatható emberről beszélnek némely közvéleménykutatónál.
            Sajnos hiányzik a karizma és hiányzik a mondandó is. A legtöbb plakáton alig észrevehető az MSZP logó, pedig úgy tűnik, hogy a már mindenki által lecserélni vágyott szimbólum hozza legalább azt a szavazatmennyiséget, amivel a baloldal tényező tud maradni a politikai palettán 2010 után is...

Forrás:
http://demokratikus.nolblog.hu/archives/2010/02/12/Szocialista_melypont/

Kalmár Szilárd

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.