Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sztálinista bűnök és jobboldali blődségek

2011.03.01

Tegnap Kovács Zoltán kommunikációs államtitkár az egyik reggeli műsorban hosszan ecsetelte a kommunizmus bűneit. Olyat is mondott, hogy evidens módon Che Guevara egy pszichopata tömeggyilkos volt. Szegény II. János Pál pápa miért is mondott olyan butaságokat, hogy a sok-sok latin-amerikai szörnyűségen kiakadó forradalmár Isten mellett van most is?
            No mindegy. Ez egy dolog. Démonizálni kell ezt az egész dolgot. Szocializmus, egyenlő rossz, gyilkos, eltaposandó. A minap egy pap beszélt arról, hogy vannak katolikus mártírok, akiket elpusztított a kommunizmus. El is szomorodtam, hogy bizony ez így van. Mártírok. Aztán eszembe jutott, hogy talán a világ összes egyházának nincs annyi mártírja, mint a kommunistáknak. Che, Allende, a náci haláltáborokban elpusztított baloldaliak, Sztálin, Rákosi, Ceausescu és más diktátorok által elpusztított baloldalaik.
            Köpjük le Angyal Istvánt, aki kommunista volt és Kádár kivégeztette? Köpjük le a szintén kommunista Demény Pált, aki 1945-ben előbb került börtönbe, mint Szálasi?
            Persze a jobboldal ezt is szánalmasan intézi. Felfújják a lufit, hogy az már olyan félelmetes legyen, hogy senki ne féljen tőle. Az egyik esti tévés összefoglaló félmillió áldozatról beszél, akiket a létező szocializmus pusztított el.
            Futtassunk egy gyors fejszámolást:
            Politikai alapú terror és halálos ítéletek 1945 és 1958 között voltak. 1945-ben még jellemző módon tényleg azokat lógatták, akik azt meg is érdemelték. Voltak persze kivételek, de szerencsére ekkor még kevesen. Jobboldali történészek szerint Szálasival és sok-sok beteg nyilassal együtt 189 embert lógattak fel népbírósági ítéletek alapján. Ezeket az embereket az új köztemetőben temették el, sok olyan áldozattal együtt, akiket Rákosi idején végeztek ki alapvetően antikommunista akciózások miatt. A 298-as parcella hivatalosan a „kommunizmus áldozatainak” állít emléket, de oda ma már jó érzésű politikus nem megy ki, mert kiderült, hogy egy mezei nyilas emlékhelyről van szó. Egyrészt megtévesztő a parcella mérete. Nemzetiszín szalaggal díszített kopjafák állnak itt katonás sorrendben. Több száz. Közelebb menve azonban látható, hogy a kopjafák többsége „dísz”. A táblázott sírok néhány sorra korlátozódnak. Itt az a feltűnő, hogy nagyon sok kopjafán nincs nemzetiszín szalag, illetve el van távolítva a sírkőről a magyar címer. Miért? Mert bebizonyosodott, hogy azok az illetők, akik ott vannak eltemetve nem méltóak az utókor tiszteletére. A népbíróságok által elítélt, de valóban rémségeket végrehajtó emberek, többségük bestiális tömeggyilkos. A legnagyobb vihart a Radnóti menetét kísérő keretlegények sírja körül tombolt néhány hónappal ezelőtt, de volt olyan „mártír”, aki egyesével lőtt negyven zsidót a Dunába. Öregeket, gyerekeket vegyesen és lövésenként kéjjel ismételgette: „Egy zsidóval kevesebb!”.
            Hol lehet még keresni az áldozatokat? Természetesen a kényszermunkatáborokban. Recsken, Kistarcsán és majd száz hasonló funkcióval bíró rémséges helyeken. A Rákosi korszakban 44.000 embert deportáltak. Recsken 1280-an voltak, itt az emberek tizede pusztult el. Vélhetően máshol sem volt jobb az arány, de még mindig messze vagyunk a félmilliótól.
            Számoljunk tovább, bár kényes területre tévedünk. Igen, most már ott tartunk, hogy a sztálinisták elkezdték pusztítani a kommunistákat, világháborúban bátor antifasisztákat. Sokan voltak, de korántsem több százezren, így velük sem lesz teljes a statisztika.
            1956 magyar áldozatainak száma hivatalos és elismert adatok szerint 2652 fő. Nagyon sok ember. Szomorúan sok, de még ez is kevés. Ha ide vesszük a szovjet csapatok hasonló nagyságú veszteségét, a megtorlások majd 400 áldozatát, akkor sem lépjük túl a „kommunizmus” áldozatait számolva tízezres nagyságrendet. Ez is hatalmas, rémisztő szám. Éppen ezért nem értem, hogy miért kell butaságot beszélni és ezzel a sztálinizmus és az 56-os megtorlás rémes tetteit jobboldali hülyeséggé silányítani? 1945 és 1958 között voltak és lehettek embertelennek minősülő gyilkosságok. Ezen időszak alatt évente körülbelül százezer elhalálozás történt, azaz egymillióháromszázezer ember halt meg ÖSSZESEN. Ha igazak a jobboldali ostobaságok, akkor tizenhárom emberből ötöt a rendszer gyilkolt meg. Képtelen, ostoba butaság. Komolyan merik gondolni, hogy ezt valaki elhiszi? Az ember számol egy kicsit és megdöbben, hogy mennyire hülyének merik nézni ezt az országot az illetékes népnevelők.

Kalmár Szilárd

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.