Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÚJ BALOLDALI POLITIKA KELL

2009.06.16

Általános apátia figyelhető meg a baloldalon. Az MSZP pártelit szokás szerint bambán néz maga elé. Az „elvtársak” továbbra sem értik mi történt. Tegnapelőtt nem volt Feri és nagy volt a köldöknézés, aztán volt egy kis ugrálás és győzelmi mámor az Andrássyn, majd ma nincs Feri ismét és csak a Lendvai beszél megállás nélkül a fasisztaveszélyről. Valószínűleg tartóselemmel megy. Néhányan balra fordulnak, mert arra van a büfé, azaz a vélt jólét. Sajna ott továbbra is csak Orbán harcostársa Thürmer van, aki az egyetlen kommunista, aki családon belül „Szebb jövővel” köszön. Persze vannak még az MSZP-től balra. Vajnai magányosan hordja a vöröscsillagot, TGM kommunista szektát készül alapítani az erdélyi hegyek között, távol a marxista gondolatokat összezavaró valóságtól.
Krauszék sem restek. Összefogást vízionálnak és egy asztalhoz ülnek, tízen.... Programot írnak, elveket tesznek egyenesbe. Kis simítgatás mindig akad. Persze csak annyi, hogy legyen ok újból összejönni és elméleti vitát folytatni.
Mindeközben a tisztes gyűlöletben hittel hívő jobboldali radikális füstös kultúrházakban fantáziál arról, hogy miként lehet megszabadulni a zsidók, cigányok, komcsik egyre kisebb táborától. Azért egyre kisebb, mert a komcsik egy részéről már kiderült, hogy nem is az, hanem becsületes jobboldali. Valószínűleg a napokban kerülnek tűzre az utolsó MSZMP párttagkönyvek…
Lehet gyűlölni a szélsőjobbot. Meg riogatni a fasisztaveszéllyel. Ezzel is felhívva a figyelmet arra, hogy félünk és gyengék vagyunk. Mintha gyenge és félelemmel teli mozgalmat bárki támogatna ebben az országban, ahol mindig az erőnek volt kultúrája.
Mi a nagy helyzet? Az, hogy szét lett cseszve a létbiztonság viszonylag stabil kerete és a melósok belázadtak. Ennyi a tény. Az eszmét nem kellett volna pusztán lustaságból átengedni a liberálisoknak. Persze az Audi hátsó üléséből, százeres „okostelefonon” SMS-t pötyögve a szeretőnknek, minden szépnek tűnik. A legvadabb szélsőjobbos horda is csak egy lágy döccenő a sokszáz lóerőnek. Mindez a kellemes lét víziója. Egy hamis világ, amelynek immár hét éve éljük az utolsó napjait. Mert itt a többség évek óta meg van győződve arról, hogy nekünk nincs esélyünk a túlélésre.
Aztán mégis. Mintha lenne valami felsőbb erő, ami tud dönteni döntéshozó pártelit helyett és átlendíti a holtponton a baloldalt. Most nincs ilyen érzés. Szavazók is kevesen maradtak. Persze becsülni kellene őket, mert a semmire, a töketlenségre, a hatalmi arroganciára adták a voksukat. Szeretni kell őket, hiszen minden objektív tény dacára cselekedtek. Ők genetikalag az emberi faj csúcsa közelében találhatóak, hiszen felülemelkedve minden ösztönükön, a nulla egyéni haszon reményében adták le a voksot.
Talán még ők hittek, hisznek abban, hogy valahol ezen Párt egyik szegletében ott gubbaszt a megváltó gondolat. Egy eszme és nem egy személy. Arcokat mindig tudtunk elővenni, de új gondolatokat, tömegesen támogatható gondolatokat nem találtunk.
Biztos vagyok benne, hogy a csodarecept megvan. Velünk vannak azok a gondolatok, amelyekre építve megállítható a katasztrófa felé sodródás. Aztán ha már állunk, akkor lehet is indulni visszafelé. A választóink irányába. Gyalog, izzadtan, félrecsúszott vagy teljesen elhagyott nyakkendővel, mégis valami új erőt sugározva. Lesznek, akik köpni fognak, lesznek, akik ordítani. Vállalni kell. Hitelességet csak az emberek között lehet újraépíteni.
Új, demokratikus gyakorlat kell. Szét kell robbantani a közösségeinkre erőszakolt manipulált szervezeti rendszert. Meg kell üzenni a nagyuraknak, hogy a kiskirályok ideje lejárt. Nincs többé sehol ügyeskedve összeállított küldöttlista, megerőszakolt valóság. Most, ebben a helyzetben a felelősség közös. A pártelit az utóbbi hónapokban bizonyította alkalmatlanságát. Nem érezheti feljogosítva magát arra, hogy sorsdöntő kérdésekben döntést hozzon. Nincs választmány, nincs kongresszus. Van egy ügyvezető feladatokat ellátó elnökség és van a tagság. Mindenki! Most együtt döntünk. Programról és személyekről egyaránt. A technikai feltételek adottak, hogy egy jól működő választási rendszert alkossunk meg, amely garantálni tudja a valódi demokráciát.
A történelem átlépni készül a baloldali mozgalmon. Elsősorban azért, mert nincs baloldali mozgalom. A pártelit gondos, aprólékos munkával szorította ki a közéletből azokat, akik egyszerű emberként, pusztán elvből csatlakoztak a mozgalomhoz.
Ha nincs közvetlen demokrácia, akkor az egyértelmű kiállás a múlt negatív tendenciái, a szétesés, az arctalanság, az elvtelen kompromisszumok mellett. Ebben az esetben a progresszív gondolatnak, a valódi baloldali politikát akaró baloldaliaknak nyílt összeütközésre kell készülni és összefogva kell eltávolítani a hatalomból azokat, akik foggal-körömmel ragaszkodnak az egzisztenciális menekülés egyetlen lehetséges útjának tartott listás helyekhez.
Nem. A többségnek ennyi elég volt. El lehet menni. Postásnak, bakternak vagy akár munkanélkülinek. Az egyén előtt számtalan út áll.
A hiteles baloldali politikához új gondolatok, tettek és arcok kellenek. A változásba vetett hit megvan. Aki ezen hit útjába áll, szembe kell nézzen azok haragjával, akik szenvedélyes hittel hirdetik a baloldali megújulás szükségességét.

Kalmár Szilárd

[demokratikus hálózat] alelnök
www.demokratikus.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.