Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VÁLASZ HEGYI GYULÁNAK

2010.05.03

Válasz Hegyi Gyulának

110 évvel ezelőtt az önmagát osztrák segítségel megszervező magyar munkásság először ünnepelte meg a munka ünnepét. Nem volt hideg virsli, sem meleg sör, a hangulat viszont forró volt. Akkor vette kezdetét egy húszéves periódus, ami elfeledett része történelmünknek. Az egész országot megmozgató sztrájkok a gyárakban és a földeken egyaránt. Ma beszélünk munkavállalói jogokról? 110 évvel ezelőtt a Váci úton ötvenezer vasmunkás egyszerre dobta kizsákmányolója elé a munkaeszközét. 110 évvel ezelőtt az egész Alföld megbénult, amikor az agrárproletárok úgy döntöttek, hogy nem dolgoznak éhbérért. És elérték, amit akartak. Nem volt sztrájktörő, aki szembe mert volna menni a kor munkásmozgalmával.
            Akkor egy izmosodó társadalmi csoport ünnepelte a munka ünnepét május 1-én. Egy retteget társadalmi csoport, amelyről tudni lehetett, hogy képes megroppantani a feudális társadalom gerincét, ha kedve úgy tartja.
            A szociáldemokrácia 100 éve él ebből az örökségből. A harcias baloldal emlékéből. Az idő kereke azonban sokat pördült. A munka ünnepe ma egy közepes tavaszünneppé silányult. Meleg sör és hideg virsli, megfizethetetlen szolgáltatások. Igénytelen, céltalan kavalkád. Mindenki valami másra vágyna, nem csupán zsibvásárra züllő összejövetelre.
            A baloldal számára május 1. már nem lehet az új indulási alap. Hiába vegyülnek el szocialista politikusok a tömegben, attól még nem lesz dolgozóbarát pártjuk. Mert gesztusokkal már nem lehet visszaszerezni a hitelességet. Ment pár évig a kettős beszéd: A neoliberális politika szocialista retorikával körítve, azonban ennek ma már semmi realitása. Az MSZP bázisa két évvel ezelőtt összeomlott és azóta se tér magához. Vannak részsikerek, például Szanyi Tibor egyéni mandátuma, de ennek ürügyén győzelmi táncot lejteni egy cseppet sem hiteles dolog, mert az ország térképe totális térvesztést mutat.
            Hegyi Gyula cikke számomra azért is illúzióromboló, mert optimista. Azt a látszatot kelti, hogy némi balos korrekcióval normális pályára terelhetőek az MSZP dolgai. Valóban volna az írásának létjogosultsága, akkor, ha most egy tiszta helyzet állna elő. Egy tiszta helyzet, amikor a korábbi vezetők jelentősebbik hányada azt mondja, hogy feláll és helyet ad a harmadik-negyedik vonalban lévő új arcoknak. Azonban ez a gesztus még nyomaiban sem fedezhető fel. Sőt, a harmadik-negyedik vonalban sem tűnnek fel a rendkívüli karakterek. Mintha ott is mindenki az első két vonalhoz hasonlóan bekkelne. Igen, sajnos az elvtársak jelentősebbik hányada továbbra is a többiekre vár, pozíciót foglalva reménykedik abban, hogy lesz egy általános emelkedést hozó elmozdulás, miként az volt 2001-ben Medgyessyvel, majd 2004-ben Gyurcsánnyal.
            Ma azonban nyilvánvaló, hogy nincs olyan ember, aki oda tudna állni a hajó kormányához. Ezért is sodródik az újabb és újabb zátonyoknak.
            Hegyi Gyuláról tudom, hogy következetes baloldali. Az is egyértelmű, hogy gondolkodó emberként nem lehet ő az egyetlen, aki szocialista apostolként kell új irányt mutasson. Szükség lenne arra, hogy legyenek politikai erőcsoportok, akik megfogada tanácsait visszaviszik az MSZP-t a baloldali néppárti létbe.
            Saját álláspontom az, hogy ez a dolog nem fog megtörténni. Az MSZP megőrzi centralista jellegét, sőt tovább fog gyengülni baloldali karaktere. Az ellenzéki lét egypólusúvá fogja tenni a pártot. Miért? Mert ezen az úton lehet a legkönnyebben előre menni. A modern baloldali politika nem frázisokról szól, hanem konkrétumokról. A harmadikutas semmitmondás ideje lejárt. Piros kockákkal nem fog a világon mégegyszer párt választást nyerni. Ma a baloldali politika a neoliberalizmus kíméletlen kritikájáról, harcos ellenállásról, szinte forradalomról szól. Nem tudom elképzelni, hogy Mesterházy Attila vagy Molnár Csaba holnaptól vörös zászlóval a kézben fog feltűnni a nato-ellenes tüntetők között. Ráadásul nem is ez a dolguk. A sokszínű baloldal a jövő egyetlen reménye. Orbán Viktor 1998 és 2006 között mindent megtett azért, hogy egy zászló alá gyűjtse a jobboldaliakat. Két választást bukott el ezzel a taktikával. Lassan, de megértette, hogy az azonos alapokon nyugvó, de színezetében különböző politikai erők külön-külön megméretve magukat nem csupán a torta felét, hanem a háromnegyedét is le tudják nyúlni. Ma a parlamentben három jobboldali párt van. A FIDESZ-KDNP, az LMP és a JOBBIK. Velük szemben árválkodik az ezer sebből vérző MSZP, amellyel szemben nagyobb ellenállás mutatkozik, mint 1990-ben. Ez az MSZP ma még nem ismeri fel, hogy saját oldalának osztott jellege nem csupán tanácsos, de kívánatos is. Nem, nem holdudvarba tartozó KDNP jellegű politikai zombiszervezetre van szükség, hanem egy önálló, az MSZP-t is kíméletlenül kritizáló rendszerellenes pártra, amely meggátolja, hogy a baloldali ideológiai szálakat pengető hungaristáink tovább erősödjenek. A válságövezetekben esély sincs arra, hogy centralista-ellenzéki politikával szavazókat lehessen nyerni. Aki viszont ezt a bázist szólítja meg, az a mérsékeltek támogatását veszti el. Azaz egy balodali párt ezen két kívánalomnak egyszerre megfelelni nem tud.
            Összefoglalva jó volt Hegyi Gyula cikke. Azonban most rendkívüli helyzet van. Most akik az MSZP-n belül akarnak változásokat tető alá hozni, azok emeljék fel a hangjukat, csapkodják az asztalt és ne engedjenek követeléseikből, mert az a hajó több zátonyra futást már nem fog kibírni.

Kalmár Szilárd


Hegyi Gyula cikke
http://nol.hu/velemeny/20100430-majusban_ujra_kezdhetjuk

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.