Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VISSZA A JÖVŐBE

2010.12.22

Titkon mindenki azt remélte, hogy csoda fog történni. Nem történt. A jobboldali kormányzat élni nem tudott a példátlan mértékű hatalmával, visszaélni viszont nem rest vele. A „kétharmados forradalom” pusztán azt hozta el nekünk, hogy mindenféle ellenzéki kontroll nélkül működhet a jobboldal az országban. Semmiféle ellensúly nincs. Sehol. A politikai ellenzék, a média és külföld is bénultan néz maga elé és morális brummogáson kívül erejéből sokra nem futja.
            Fölösleges elemezni, hogy miként jutottunk idáig. Alternatíva nélkül maradt Orbán Viktor 2010. tavaszán. Ha akkor jönnek rá a közéleti mókamesterek, hogy el kell indítani a Kétfarkú Kutya Pártot a választáson, akkor ma minden kétséget kizáróan Mogács Dániel lenne a legnagyobb ellenzéki frakció vezetője. Ráadásul ha ő az országgyűlésben szappanbuborékot fújna Orbán Viktor arcába, annak több értelme lenne, mint a mostani ellenzék gyenge erőlködésének. Az arcán elpukkanó buborékok legalább zavarnák, nem úgy, mint a mostani gyenge ellenzéki kritika.
            A hatalom arrogáns. A prominensek azt hiszik, hogy rendkívüli győzelmük bizonyíték arra, hogy minden szempontból emberfeletti adottságokkal bírnak. Az ilyen mentalitás, a tévedhetetlenség illúziója garancia egy gusztustalan rendszerre, ahol mindenki rosszul érzi magát. Nem csak az elnyomottak, hanem az elnyomók jelentős része is, mert a megkeményedő hierarchia, a szabadság korlátozott volta őket is irritálja. Egy ilyen rendszerben mindenki végrehajtó, az ellenvetés, a kritika maga az ellenzékiség, rossz akarás, a közös siker megkérdőjelezése. Ha az irányadók magukat tévedhetetlennek hiszik, akkor felgyorsul a vakvágányon szaladás egy csúnya robbanás irányába. Történelmi példák sora bizonyítja, hogy az ilyen mentalitás soha nem vezet jóra, mégis mifelénk az a trendi, ha ilyen természetesnek hitt igazságok nyilvánvaló hazugságokat eredményeznek és evidens módon vezetnek a valódi igazságok győzelméhez. Ezt követően persze újra indul a körforgás, de a szelektív emlékezet történelmi hagyománya miatt ezt a játékot felénk nem illik megunni. Aki megunná, azt természetesen a helyi közösségek gyorsan kiutálják maguk közül.
            Mi történik most az országban? A jobboldal nem túl nemes hagyományaihoz méltóan egész pályás letámadással próbálkozik. Mivel nincs, aki lefújja a szabálytalanságokat, ezért mindent láthatunk. A demokratikus rendszer lerombolása, lassan már a múlt. Előtte is romokban hevert. A jobboldali buldózer Orbán Viktorral a kormány mögött az utolsó simításokat végzi. Az ellenzék sírástól elfúló hangon nem mond semmit, mondván ez is üzenet. A nemzetközi sajtó egy része keményen fogalmaz, de komolyabb hatás nincs. Hogy is lenne? Barosso elnök úr láthatóan fiává fogadta Viktort, Berlusconi és Szarközy, (miként nyugaton hívják), örülnek, hogy végre nem az ő elmebajukról cikkeznek az újságok.
            Itt nincs sok tennivaló. Egyszer meg kell verni egy választáson Orbán Viktort és akkor mindent újra kell gondolni. Nem visszacsinálni! Újragondolni! Ami egyszer nagyot bukott, azt ne akarjuk újra az ország nyakába varrni. Persze ez nem lesz egyszerű. Ezért kellene épkézláb ellenzék, aminek persze hírét se látni. Olyan alakok ülnek szemben Orbán Viktorral, akikről az ember véletlenül sem feltételezi, hogy képesek akárcsak ellensúlyt is képviselni a tehetségét tekintve mindenképpen zseni szinten lévő miniszterelnökkel. Az megint más kérdés, hogy ha ezen képességeit jóra fordítaná, még évszázadokkal később is áldanák a nevét. Így csak egy lesz azok sorában, akikre néhány évtized múlva az ország egyik fele könnyes szemmel, a másik pedig maga elé köpve fog emlékezni. Nem kell Mátyás királynak lenni, de azért nem árt megpróbálni.
            Ha elemezgetjük hideg téli estéken meleg szobákban az elmúlt évtizedek „elkúrásait”, (bocsánatot kérek, de ez lassan öt éves szakkifejezés) akkor látnunk kell, hogy a demokratikus hiány nem 2010 tavaszán köszöntött ránk. Hosszú évekbe telt a rendszerváltozás után, amíg sikerült elérni, hogy egy naiv, de optimista többségtől eljutottunk hitetlenkedő kisebbségig. Miért fogytak el a demokratikus rendszer hívei? Mert éhesek lettek menet közben. Szembesülniük kellett a ténnyel, hogy ebben a rendszerben nem jár alanyi jogon a párizsi, a zacskóstej és kenyér a kenyérgyárból. Ráadásul bizony ezt sokan még úgy tálalták, hogy a rendszer előnye. Van pezsgő, kaviár és kalács az elitsütödékből. Az öngondoskodás illúziója, a gyarapodás és jólét álomvilága pár évig adott reményt arra, hogy az emberek elfogadják, sőt magukévá tegyék a kapitalista álmok mézédes világát, de sajnos a többség számára eljött a keserű valóság. Ezt a baloldalinak mondott, de alapvetően neoliberális kormányzatok időnként pofonokkal verték be az értetlen fejekbe, olyan szimpatikus mondatokat üvöltve a kamerákba, hogy „Nincs több ingyen ebéd!”. Mondták ezt azok, akik a kőröshegyi völgyhíd és az újpesti híd árnyékából talicskával tolták haza a pénzt, szigorúan vigyázva, hogy a kivitelező cégeken kívül mindenkinek jusson a bőségesen hozzárendelt állami (értsd tiéd) pénzből.
            Nem lehet pofázni, az osztályrészünk a kinek gyors, kinek kicsit lassított éhenhalás. Láthatatlan gumibot lebeg felettünk. Az aluljárókba nem költözhetünk, ha a bank kidob az utcára, Józsefvárosban már a kukázást is büntetik. Oligarchák és félfeudális közösségi hálók szövevényes rendszere uralja az országot. Az öntudatra eszmélő fiatalok egy része elmenekül, mert lázadni vagy nem mer vagy értelmetlennek hiszi. Az öntudatra ébredő fiatalok másik része esélyt sem kap az élettől. Pitiáner küzdelmet lát otthon, pöffeszkedő politikusokat a tévében, akik prófétaként lépnek fel. Amikor ilyen a valóság, akkor jobb, ha kizárjuk magunk belőle. Sodorjunk egy spanglit és tekerjük le a kannás bor kupakját! Nem megoldás, de legalább történik valami. Suhogjanak a gumibotok a hátunkon, ha zsibbad az agy, nem fáj annyira. A külföldre menekülés is lázadás, a társadalomból való kivonulás is lázadás. Nem kell ordítani minden nap, hogy szar a rendszer. Az ilyen marginálisnak hitt lázadások tömegessé válása fogja megdönteni a rezsimet. És ezek a szerencsétlen hülyék még akkor sem fogják érteni, hogy mit rontottak el. Könnyes szemmel fognak állni és nézni maguk elé.
            Valaki észrevette, hogy a Lázár mennyit hízott fél év alatt?

Kalmár Szilárd

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.